Őrzik a helyi emlékeket

Maroslelén egy egykori paraszt-polgári stílusú épület ad otthont a helytörténeti gyűjteménynek, amely ugyanúgy a főtér ékessége, meghatározó hangulati eleme, mint Kiszomboron a magtár. A helytörténeti és néprajzi gyűjtőhelyként funkcionáló épületben még iparosok, köztük a néhai Vincze József szíjgyártó eszközei is láthatók. [namelink name="Martonosi György"] polgármestertől megtudtuk: szerették volna az épületet bővíteni, felújítani, kinti kemencével még érdekesebbé tenni, ám az e célra tavaly benyújtott pályázat nem nyert – remélik, előbb-utóbb sikerrel járnak.

Míg Kiszomboron a gyűjteménynek otthont adó épületet 26,5 millió forintból korszerűsítették, Pitvaroson eddig 18 milliót költöttek egy Kossuth utcai ház rendbetételére – és még mindig nincs kész, a felújítás bő egy éve áll. Ez nem a falu, hanem az állam tulajdona, így nem az önkormányzat végzi a renoválást, s azt sem Pitvaroson döntötték el, hogy ha készen lesz, tájházként funkcionáljon. A sváb házként emlegetett tornácos épületről van szó, amely valójában nem sváb, de építészeti megoldásai kétségkívül idegenek a falu hagyományaitól. A falunak amúgy már van egy csöpp múzeuma, a községháza egy épületrészében, és az itt honos szlovák kisebbség hagyományait is őrzi.

Kiszomboron látványos kollekcióvá fejlődött a helytörténeti gyűjtemény.
Fotó: Schmidt Andrea
Óföldeák helyzete különleges abból a szempontból, hogy itt nem egy régi szép műemlék épület, hanem az egykori iskola ad otthont a helytörténeti gyűjteménynek. Amúgy jó állapotú, komolyabb felújításra nincs szüksége. A hely szelleméből adódóan itt sok, az egykori iskolához kötődő emlék látható. A gyűjtemény gazdája, a Magyar Kultúra Lovagja címmel kitüntetett [namelink name="Vass József"] hobbiból foglalkozik a múlt emlékeinek gyűjtésével, amúgy teremőr a makói bíróságon.

Háznál már falun sincsenek meg az egykori tárgyak

A helytörténeti gyűjtemények nem csak azért fontosak egy falu életében, mert általuk egy régi szép épület is megmenekül – mondja [namelink name="Halmágyi Pál"], a makói múzeum igazgatója. Legalább ennyire fontos, hogy a mindennapi élet egykori használati tárgyait a helyi gyerekek lássák, mert ezek már falun sincsenek meg háznál. Az sem mellékes, hogy az ilyen gyűjtemények köré szinte mindig szerveződik egy lelkes lokálpatrióta csapat, amelynek fontos a hagyományok ápolása.