2019.05.31. 21:52
Összehozza az embereket a Maros - van, aki 30 éve táncol a makói együttesben
Nem versenyistálló, inkább családias közösség a 38 esztendeje működő Maros Táncegyüttes. Péntek este tartotta évzáró gálaműsorát - vezetőjük, Tóthné Döme Mária szerint a mai digitális világban is van jövője a műfajnak.
– 19 éve táncolok itt, több csoportot megjártam, és minden barátomat itt ismertem meg. A Maros olyan, mint egy nagy család! – mondta Kis Adrienn, amikor arról kérdeztük, miért szeret a táncegyüttesbe járni. A 26 éves Gyulai Kristóf, akivel szintén itt ismerkedett meg, és akivel nem csak a parketten alkotnak egy párt, hozzátette: itt sokféle kultúrát megismernek, a néptánc pedig mozgás és szórakozás is egyben, amit bemutathatnak a közönségnek – akár külföldön is.
A 38 esztendeje alapított Maros Táncegyüttes Makó egyik legnagyobb civil szervezete. Jelenleg 140 tagja van, összesen hét korcsoportban – a legkisebbek óvodások, ötévesek, a legidősebbek már nyugdíjaskorúak, 65 felettiek.
Az együttes táncosai pénteken este tartották ilyenkor szokásos évadzáró gálaműsorukat, amely egyben a Makói Általános Iskola néptánc tagozatának második félévi záróvizsgája is volt. A Hagymaházban léptek fel – a nézőtér, amint lenni szokott, ezúttal is zsúfolásig megtelt.
Tóthné Döme Mária, a táncegyüttes életműdíjjal kitüntetett vezetője szép emlékekkel tekint vissza a közel négy évtizedes múltra. – Mindig tudunk újat mutatni, hiszen az összegyűjtött anyag évről évre gazdagabb és színesebb, ráadásul mindig vannak továbbképzések, megismerünk jó oktatókat, koreográfusokat – mondta a táncokról. Hozzátette: a gyerekanyag is mindig más, a fiatalok is változnak. De azt is hangsúlyozza, hogy ma már nem vágna bele az együttes újjászervezésébe, mint tette annak idején.
– A gyerekeket nagyon leköti az iskola, a felnőtteket is a munkahely. Van olyan növendékem, aki 30 éve táncol itt. Akik most lépnek be, ezt valószínűleg nem tehetik meg
– mondja.
A Maros egyedisége az, amit Felföldi László néptánckutató fogalmazott meg néhány éve. Azt mondta, ez nem egy versenyistálló. Itt nincs rivalizálás a csapaton belül, mindenki segíti a másikat – a nagy a kicsit, a kicsi a nagyot. Tóthné Döme Mária ehhez az összetartozást, a közösség élményét is hozzáteszi. Bár a mai digitális világban a népzene, a néptánc kuriózumszámba megy, szerinte igenis van jövője a műfajnak. – Ha az ide érkező gyerekeket megtanítom újra játszani – nehéz, mert már a kis töpörtyűk is a kütyüket nyomják – , akkor rá tudnak érezni a dolog ízére. Kell hozzá legalább egy év, mire összeszoknak, de aki ez idő alatt nem morzsolódik le, az fogja csinálni, mert rájön, hogy ez nagyon jó dolog – mondja.
