Rádióamatőrök találkoztak Makón - Fotók

– Én már suttyó gyerekkorom óta rádiózok – vallotta meg Mándoki Sándor, a hétvégi makói nemzetközi rádióamatőr-találkozó egyik szervezője. Mint mondta, ma már ritka, hogy valaki ezt saját építésű felszereléssel teszi, de tizen-huszonéves berendezéseit továbbra is maga tartja karban, javítja, ha kell – 77 esztendősen.

Civilben egyébként egy ideig villanyszerelőként dolgozott, majd az azóta már megszűnt helyi vízművállalatnál. – Van olyan, hogy hozzám hasonló egyszerű rádiósok kitelepülnek az óceán közepén egy lakatlan szigetre. Amikor sikerül valamelyikükkel kapcsolatba lépni, az hatalmas élmény – mondja.

Előfordult az is, hogy hangolás közben, egy saját készítésű antenna kipróbálásakor egy olyan frekvenciatartományban, ahol amúgy nemigen van forgalom, egy argentin rádiós váratlanul visszaszólt neki. – Biztos, hogy valaki mindig van az éterben! – mondja.

A makói rádióamatőrök jelenleg 33, főként a középkorú vagy annál idősebb korosztályhoz tartozó tagot számláló klubja a hétvégén tartotta hagyományos, sorrendben 27. nemzetközi találkozóját az Aradi utcai tanterületen. Makón sokszor lehet látni őket, legutóbb például a sportágválasztóra települtek ki, mert bármilyen furcsa is ez egy laikusnak, hobbijukat egyúttal sportágként is jegyzik. Legközelebb az augusztus eleji makói retrófesztiválon találkozhatnak velük és érdekes masináikkal az érdeklődők.

A hétvégi találkozóra jó kétszázan jöttek el, nem csak szerte az országból: a közeli romániai, szerbiai városokból, falvakból, de Szlovákiából is néhányan. Ilyenkor a rádiósok bolhapiacot tartanak, csereberélik, adják-veszik az alkatrészeket, illetve szakmai előadásokat hallgathatnak meg – tudtuk meg a makói klub vezetőjétől, Fodor Antaltól.

De nem csak ezért fontosak a hasonló találkozók, amelyekből egy évben egyébként közel kéttucatnyit tartanak az országban sokfelé. – Ilyenkor személyesen is találkozhatunk, kezet foghatunk azokkal, akiket amúgy csak a rádión keresztül hallunk – mondja.

Szerinte ma, az internet korában is van értelme a rádiózásnak, ez pedig nem más, mint a varázs az éterben. Ezt sajnos a mai fiatalok már kevéssé értékelik, hiszen ha kézbe veszik az okostelefont vagy leülnek a gép elé, ugyanúgy kinyílik előttük a világ, mint ha rádióznának – ráadásul vizsgakötelezettség nélkül. – Ha egyszer valami miatt átmenetileg megszűnik a mobiltávközlés, pillanatok alatt kiderül, milyen hasznos a rádiózás – teszi hozzá.