2019.07.26. 14:07
Szabó Lajos megjárta Tengizt: sokaknak ráment az egészsége, de a makói férfi szerencsésnek mondhatja magát
Megjárta a híres-hírhedt Tengizt, a világ egyik legnagyobb olajmezőjét a makói Szabó Lajos. Bár a ma Kazahsztánhoz tatozó területet sokan azért emlegetik, mert ott ment tönkre az egészségük, esetleg pórul jártak anyagilag, ő szerencsésnek mondhatja magát - persze azért átélt nehéz pillanatokat.
– Volt, amikor a területet, ahol dolgoztunk, víz öntötte el, és helikopterekkel menekítettek ki minket, de olyan is, amikor bozóttűz miatt kellett bennünket biztonságba helyezni – mesélte tengizi élményeiről a makói Szabó Lajos.
– Ez utóbbi alkalommal igazából nem is tájékoztattak bennünket, mi történik, csak azt tudtuk, menni kell. Mivel víz nem volt, a tűz terjedését bombázók állították meg, mi pedig rettegtünk, mert a politikai helyzet egyébként is bizonytalan volt, és nem tudtuk, nem háború folyik-e – tette hozzá.
A 69 esztendős férfi nagyjából három évet dolgozott a ma Kazahsztánhoz tartozó területen, ahol óriási olajlelőhely van – ebbe az időszakba esett a magyarországi rendszerváltás, illetve a Szovjetunió felbomlása. Magyarország a jamburgi egyezmény alapján vállalt részt az itteni kietlen, sivatagos terület betelepítésében, kialakításában azzal, hogy munkásokat küld, cserébe pedig földgázt kap.
Ő korábban Németországban dolgozott, de ezt az akkori szabályozás miatt csak úgy tehette, ha ezt kétévenként megszakítja. Erre kínált lehetőséget a magyarújvárosi munka, ahol brigádvezetőként dolgozott.
Szabó Lajos. FOTÓ: SZABÓ IMRE
– Hatalmas tárolótartályokat kellett tűzvédelmi burkolattal ellátnunk, illetve fúrótornyok alépítményeit építettük. Kemény munka volt, sokat kellett dolgoznunk – mesélte. A körülmények meglehetősen zordak voltak: eleinte lakókocsikban, aztán betonlapokból összerakott épületekben laktak, a hőmérséklet nappal olykor 40 fok körüli volt, este viszont mínuszt mutatott a hőmérő. A szúnyogok is megkeserítették az életüket.
A Tengizt megjárt magyarok két dologra panaszkodnak mind a mai napig. Az egyik, hogy az egészségre ártalmas körülmények miatt megbetegedtek, a másik, hogy akkori mércével mérve tekintélyes járandóságuk után most nem kapnak nyugdíjat – igaz, a szerződés, amit aláírtak, ezt előre rögzítette. Mindkét probléma miatt folynak régóta húzódó perek. Szabó Lajos azonban nem panaszkodik. – Úgy gondolom, akik megbetegedtek, főleg azért jártak így, mert nem voltak elég óvatosak. Én kerültem a kontaktust a helyi lakossággal – mondta. A nyugdíjából pedig, miután aktív éveinek nagy részében Ausztriában, Németországban és Hollandiában dolgozott, nem hiányzik a tengizi évek utáni járandóság.
