Százéves a bogárzói templom

Az egykori makói tanyavilág északkeleti központjának számító Bogárzó százesztendős templomát köszöntötték a helybeliek és az elszármazottak vasárnap. Az épület felújítását két egykoron itt tanított pedagógus, Puruczky József és felesége kezdeményezte – a munkát folytatni szeretnék.

Bogárzó a Makót övező, ma már javarészt kihalt tanyavilág északkeleti központja volt egykoron, ahol még a múlt század elején is élénk közösségi élet folyt, és összefogásuknak köszönhetően száz esztendeje, 1907. szeptember 1-jén szentelték fel Páduai Szent Antal tiszteletére a 8 méter széles, 14 méter hosszú, 17 méter magas, toronnyal ellátott, egyszerű stílusú saját templomukat. A környék lakói korábban a mai templom előtt látható, Cs. [namelink name="Varga István"] gazda és felesége által állíttatott vaskereszt előtt gyűltek össze imádkozni, ünnepelni.

Jól festettek a rendőrök

A bogárzói ünnepség talán legkülönösebb színfoltja a Rendőr Kulturális és Hagyományőrző Egyesület országjáró képzőművészeti kiállítása volt a templom kertjében, amelyet a Bogárzón nevelkedett, ma már nyugállományú Németh János Antal hozott el. A közönség a festményeket, grafikákat és rézkarcokat egyébként most láthatta először a fővároson kívül. Németh János Antal képei is köztük voltak – ő az egykori tanyai életet, gyermekkori emlékeit vitte vászonra.

A templom a mellette található iskolával és az olvasókör épületével együtt a környék szellemi központjává vált, ám ezt a funkcióját alig néhány évtizeden át tölthette be: az ötvenes években, a téeszszervezés idején elindult az elvándorlás, ami a hetvenes évekre gyorsult fel igazán.

Ma már alig harmincan laknak, gazdálkodnak a környéken, miséket is havonta egyszer tartanak a templomban – vázolta fel a jelenlegi helyzetet Puruczky József nyugdíjas pedagógus. Ő volt az, aki feleségével együtt a már omladozó templom megmentése, felújítása érdekében gyűjtést indított. Indokai személyesek voltak: felesége Bogárzón nőtt fel, és mindketten az itteni iskolában kezdték tanítói pályafutásukat.

A gyűjtés és az összefogás eredményes volt, ugyanakkor az egykori tanyavilág szellemiségét őrző templomépület további segítségre szorul. Sikerült kijavítani a tetőt, kicserélni az ereszcsatornát, kifestették a templombelsőt és egy fiatal makói asztalos, [namelink name="Szűcs Gábor"] barátjával, Nagy Györggyel együtt a stációképeket is renoválta. Persze nem csupán magánszemélyek segítettek: a makói önkormányzat és az egyház is hozzájárult a munkálatokhoz. Ám, mint a vasárnapi ünnepségre összegyűlt több mint háromszáz egykori bogárzói lakos, illetve elszármazott és érdeklődő láthatta, a felújítást folytatni kell – a következő lépés új, erősebb ajtók készítése és felszerelése lesz. Hogy sikerül-e? A vasárnapi ünnepséget figyelve úgy tűnik, igen, hiszen látszott, a templomot nagy figyelem övezi: a szentmisét [namelink name="Kiss-Rigó László"] megyés püspök celebrálta, az ünnepségen ott volt [namelink name="Buzás Péter"] polgármester is, a Marosvidék kulturális folyóirat pedig külön számot szentelt az egykori Bogárzónak.