Vivien tanul, de hiányolja társait

– Bár a hely, ahol lakom, nem az, amire vágytam, legalább az egyetemet sikerült megkezdenem. Nagyon tetszik, örülök, hogy végre tanulhatok! – mondta a 21 esztendős, izomsorvadásos betegsége miatt kerekesszékkel közlekedő makói Rácz Vivien. Az, hogy végre hallgató lett, azért jó hír, mert néhány hónapja még úgy tűnt, hiába vették fel a Budapesti Gazdasági Egyetem kereskedelem és marketing szakára, mégsem lehet egyetemista. Tanulmányait ugyanis tavaly nem tudta elkezdeni sem szeptemberben, sem a téli szünet után, mert az intézménynek nincs akadálymentes diákotthona. Próbát tett más kollégiumoknál és a mozgásjavító intézmény diákotthonában, ahol a középiskola elvégzéséig lakott a fővárosban, de sehol nem járt sikerrel.

A patthelyzet Vivien számára azzal fenyegetett, hogy hiába jutott be az egyetemre, hallgatói jogviszonya szeptemberben megszűnik, mert csak két félévet halaszthat. Lapunknak akkor azt mondta, úgy érzi, valóságos pofon az élettől számára, hogy pusztán azért nem tanulhat, mert mozgáskorlátozott. A helyzet végül lapunk közbenjárásával oldódott meg: Görög Zsolt, az egyetem oktatási igazgatója megígérte, kollégáival mindenképp találnak megoldást, és Vivien végül a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjában (MEREK) kapott szálláshelyet.

Vivien azt mondta, a központban egy négyágyas, kényelmes szobában lakik. Innen nagyjából fél órát kell reggelente utaznia az egyetemig részben villamossal, részben kerekesszékkel közlekedve. Az egyetemen szerencsére minden akadálymentes. Egyedül a lift kezeléséhez van szüksége segítségre, mert nem éri el a gombokat, de mint mondja, az évfolyamtársai jó fejek, mindig akad valaki, aki szívesen segít neki. A szállás a MEREK-ben természetesen jóval drágább, mint a kollégiumban lenne, havi 40 ezer. Az egyetemtől azonban ígéretet kapott arra, hogy különleges helyzetére tekintettel lakhatási támogatást fog kapni a különbözet kipótlására.

Vivien egyetlen dolog miatt nem teljesen elégedett a helyzettel. – Mint minden más egyetemista, természetesen én is azt szerettem volna, ha az évfolyamtársaimmal tudok együtt lakni. Az, hogy a kollégiumok nem akadálymentesek, nekünk, mozgáskorlátozottaknak azt jelenti, hogy el vagyunk szigetelve az egyetemi élet egy fontos szeletétől, ki vagyunk zárva egy közösségből – mondta.