Makó - A szegedi ügyvédi kamara első elnökéről elnevezett Dr. Magyar János-emlékgyűrűvel ismerte el a testület a ma is praktizáló, 80 esztendős Stenszky Miklós eddigi munkáját, életútját. A makói ügyvédek doyenje – akit a női kézilabdacsapat egykori edzőjeként is ismernek – az első, aki ilyen kitüntetést kapott a megyében.
Első elnökéről, Magyar Jánosról nevezte el a szegedi ügyvédi kamara azt az emlékgyűrűt, amelyből az elsőt egy makói kollégának, Stenszky Miklósnak ítélték oda. A 80 esztendős jogász a jelenleg is praktizáló ügyvédek „korelnöke" a városban, hiszen a még nála is idősebb, 87 esztendős Draskóczy Ede öt éve visszavonult hivatásától. Stenszky Miklósbüszkén viseli az eddigi munkássága elismeréseként kapott arany pecsétgyűrűt, amelybe még a kamara alapításának évszámát is belevésték: 1875.
A kitüntetett mögött eddig fél évszázadnyi ügyvédi karrier áll. Családi indíttatásból választotta ezt a pályát: édesapja és bátyja is ügyvéd volt – és amire külön büszke, a hagyományt lánya, Beáta is folytatja, akivel egy irodában dolgoznak. Azt mondja, ha újra kellene kezdenie az életét, akkor is ügyvéd lenne. Szeret segíteni az embereken, mindig igyekezett tekintettel lenni arra is, hogy milyen anyagi lehetőségei vannak az ügyfélnek, és nemegyszer ingyen is felvállalt egy-egy feladatot. A polgári és a büntetőügyeket egyformán szereti. Egyébként kamarai tisztséget is viselt, egy időben alelnöke volt a testületnek.
Úgy tapasztalja, az ügyvédi munka nagyon sokat változott, ahhoz képest, amilyen pályája kezdetén volt. Egy példa: akkoriban meg volt szabva, hány ügyvéd praktizálhatott a megyében; a kamarának 127 tagja volt, és nagyon nehéz volt közéjük kerülni, ha üresedés volt – ma viszont akinek van diplomája és irodája, dolgozhat. Most közel 500 ügyvéd tevékenykedik a megyében, és mivel amúgy is gazdasági válság van – az emberek nem adnak-vesznek, a pereskedést is meggondolják –, közülük soknak nehéz a megélhetés.
Ő egyelőre nem tervezi, hogy szögre akasztja a talárt, amíg az egészsége engedi, dolgozni szeretne. S hogy mivel tölti még az idejét? Természetesen mindenekelőtt a családjával, no meg a Maros-parti kiskertben dolgozgatva. És mivel sokáig sportolt, sőt a női kézilabdacsapat edzője is volt, szívesen látogatja a sporteseményeket, de ha teheti, ott van a kiállításokon, közéleti rendezvényeken is.
A kitüntetett mögött eddig fél évszázadnyi ügyvédi karrier áll. Családi indíttatásból választotta ezt a pályát: édesapja és bátyja is ügyvéd volt – és amire külön büszke, a hagyományt lánya, Beáta is folytatja, akivel egy irodában dolgoznak. Azt mondja, ha újra kellene kezdenie az életét, akkor is ügyvéd lenne. Szeret segíteni az embereken, mindig igyekezett tekintettel lenni arra is, hogy milyen anyagi lehetőségei vannak az ügyfélnek, és nemegyszer ingyen is felvállalt egy-egy feladatot. A polgári és a büntetőügyeket egyformán szereti. Egyébként kamarai tisztséget is viselt, egy időben alelnöke volt a testületnek.
 |
| Stenszky Miklós mögött fél évszázados ügyvédi karrier áll. A szerző felvétele |
Úgy tapasztalja, az ügyvédi munka nagyon sokat változott, ahhoz képest, amilyen pályája kezdetén volt. Egy példa: akkoriban meg volt szabva, hány ügyvéd praktizálhatott a megyében; a kamarának 127 tagja volt, és nagyon nehéz volt közéjük kerülni, ha üresedés volt – ma viszont akinek van diplomája és irodája, dolgozhat. Most közel 500 ügyvéd tevékenykedik a megyében, és mivel amúgy is gazdasági válság van – az emberek nem adnak-vesznek, a pereskedést is meggondolják –, közülük soknak nehéz a megélhetés.
Ő egyelőre nem tervezi, hogy szögre akasztja a talárt, amíg az egészsége engedi, dolgozni szeretne. S hogy mivel tölti még az idejét? Természetesen mindenekelőtt a családjával, no meg a Maros-parti kiskertben dolgozgatva. És mivel sokáig sportolt, sőt a női kézilabdacsapat edzője is volt, szívesen látogatja a sporteseményeket, de ha teheti, ott van a kiállításokon, közéleti rendezvényeken is.
hirdetés
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!
Lájkolom és követem a Delmagyar.hu-t
Megosztom a cikket a Facebookon
Olvasóink írták
Biztos vagyok benne, hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna ez a díj!
Csak az ember szíve összeszorul a fájdalomtól és a keserűségtől, hogy annak az ifjúnak, akit oly sokan szerettek miért nem adatott meg ez a karrier?
Sajnos ez nem Atillán múlt! Nyugodj békében!”