50 évre tervez a 30 éves Mórahalom első embere, aki esküt tett édesapjának, hogy nem hoz szégyent a család nevére

– Fűzzük föl három számra a beszélgetést: 50, 30 és 25.

– Most a 30 éves várost ünnepeljük. Az 50 évet nem tagadom le, mert annyi vagyok. 25 évesen a mórahalmiak végtelen bizalmának és kockázatvállalásának köszönhetően megválasztottak egy tapasztalattal nem bíró fiatalembert, amit a családomnak is köszönhetek. Szüleim és nagyszüleim alapján vontak mérleget rólam.

– Amikor öt évvel ezelőtt a vá­­ros évfordulójáról beszéltünk, három szóban foglal­­ta össze a negyed századot: munka, gyarapodás és part­­nerség. Változott azóta a si­­ker és a fejlődés receptje?

– A munka továbbra is megvan, most még többet dolgozunk, mint öt évvel ezelőtt. Továbbra is az a feladatunk, hogy úgy gyarapítsuk a várost, olyan hátteret alapozzunk meg, amely évtizedek múlva is megadja a jólét feltételeit. A partnerség annyiban változott, hogy eddig helyi kapcsolatokban gondolkoztunk, ez most átlépett a határon túlra a nemzeti felelősségvállalásunkban. Az elszakadt nemzettestekben élő magyarok iránti felelősségérzete a városnak ma már intézményesített keretek között működik.

– Mire a legbüszkébb a harminc év alatt?

– Amiben a legnagyobb el­maradásunk volt, az a gazdasá­­gi eltartóképesség erősítése. Jól emlékszem az első költségve­té­­semre, Bokros Lajos áldott ne­­vére, aki elintézte, hogy az első költségvetésünk mindjárt 40 százalékos hiánnyal indult. Elsőéves polgármesterként in­­téz­ményeket kellett bezárnom, közalkalmazottakat, köztisztvi­selőket kellett elbocsátani. Na­gyon kemény időszak volt. Sose felejtem el, hogy amikor megválasztottak 1994. december 11-én éjszaka, édesapámnak le kellett tennem az esküt, hogy felelősen gazdálkodom, nem hozok a család nevére szégyent, nem pocsékolom el a belém fektetett bizalmat és nem veszek föl hitelt. Mindennek egy haszna volt, a város képviselő-testülete összeállította a gazdaságfejlesztési munkaprogramot, ami azóta is él, és arra alapozunk.

Nógrádi Zoltán szerint ma már inkább Vajdaság járásról beszélhetünk. FOTÓ: KUKLIS ISTVÁN

– Mik a tervek?

– Mórahalmot 50 évre tervezem. De ez nem azt jelenti, hogy én akarom végigcsinálni. Szeretném az irányokat megalapozni, aztán utána, hogy az utódaim ezt viszik-e tovább, az az ő döntésük.

– Milyennek szeretné látni a várost 50 év múlva?

– Nagyobbnak, komoly élet­­minőséget biztosítva az itt élők­nek és az ide települőknek. Ötven év múlva ennek a városnak 15 ezer fősnek kell lennie. Fontosnak tartjuk, hogy minden minden generáció számára megalapozzunk valamit, amivel biztonságosabbá tesszük az életüket. Az ide születőknek bölcső akarunk lenni, az itt élőknek sze­­rethető életteret kívánunk nyújtani, a legidősebbek számá­­ra pedig biztonságos gondoskodást szeretnék adni.