Mórahalom és környéke

2019.05.02. 13:10

60 éve játsszák kettejük társas játékát: társasjátékot nyert mórahalmi olvasónk

Az egy szem unokának ajándékozza a mórahalmi Dobó házaspár azt a két társasjátékot, melyeket hűséges előfizetőként nyertek lapunktól. Az idős pár 61. éve él együtt, s mint mondják, egyáltalán nem bánták meg a dolgot.

Nánai Márta

– Mindig is gazdálkodtunk, mezőgazdaságból éltünk. Nagyon sok fizikai munkát végeztünk, mégis sokan azt mondják, nem látszik rajtunk a kor. Pedig én már betöltöttem a 84-et, a feleségem 83 éves. Míg a fiunk iskolában volt, mi kint voltunk a földeken, egymást segítettük a nehéz munkákban is. A mai napig aktívak vagyunk – meséli a mórahalmi Dobó István, hűséges Délmagyarország-előfizetőnk.


Sosem nyertek még, ideje volt, hogy rájuk mosolyogjon a szerencse, mondja. Bár a társasjátékozásból már kinőttek, unokájuk, Gábor bizonyára hasznát veszi a nyereményeknek. Dobó Istvánné Nagy Anna szerint biztos, hogy több évtized óta a Délmagyarországból tájékozódnak.

Dobó István és felesége sosem nyert még, azt mondják, ideje volt, hogy rájuk mosolyogjon a szerencse. Fotó: Török János

Dobó István és felesége sosem nyert még, azt mondják, ideje volt, hogy rájuk mosolyogjon a szerencse. Fotó: Török János

– Szeretjük ezt az újságot, mert sok helyi hír van benne. A látásom nem az igazi már, a férjem olvas fel: meteorológia, gyászhírek, aztán jöhet a többi – meséli a feleség, aki még mindig naponta süt, főz. István tárcsázza a földeket, járnak ki a tanyájukra, ahol gyümölcs és zöldség terem. Ha rossz az idő, unatkoznak. Megszokták a szorgalmat, sokáig marhát, sertést neveltek, paprikát, paradicsomot termeltek.

 

Mindketten a mórahalmi tanyavilágban nőttek fel, az egykori csipaki tanyai iskolába együtt jártak, aztán Annát Pestre, Istvánt Győrbe vezette az élet. Később mégis egymásra találtak, és a kezdeti tanyai évek után házat építettek Mórahalmon. Ma is ott élnek egyetlen gyermekük családjával együtt.

– Régen volt egy Videoton Mona Lisa tévénk. Az esti sorozatra a szomszédok is átjöttek, mire mindenki elfoglalta a helyét a szobában, addigra mi is megetettük a marhákat. Iparkodtunk, le ne maradjunk róla. Ma a gyerekek az interneten tájékozódnak, azt én már nem tanultam meg. Unokánk, Gábor Kecskeméten él, mérnök lett. Mi tesszük a dolgunkat tovább. No meg várjuk az esőt – búcsúzik István a kapuban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!