Homokháti Művésztelep a mórahalmi Nagyszéksóson

– 2004-ben szerettünk volna egy Mártélyhoz hasonló homokháti művészeti centrumot kialakítani, amit Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere támogatott, majd ebből a szép ideából lassan megvalósult az egyesület – mondta Pataki Ferenc festőművész, a HÁM Művészeti Egyesület elnöke. A mórahalmi Nagyszéksósi kulcsosházban idén már 16. alkalommal rendezik meg a Homokháti Művésztelepet.

– A műtermi munka kihagyhatatlan, de a természetből lehet a legtöbbet kinyerni. Itt szanatóriumi állapotok uralkodnak bármely napszakban. Ráfér az emberekre a kultúra, erősíteni kell a jelenlétünket, mert nap mint nap találkozik az ember értéktelen dolgokkal. Mi komolyan vesszük a művészetet – mondta a számos díjjal elismert művész.

A művésztelep tizenhárom lakója a hét elején költözött be. Többségük festő, van köztük grafikus és egy szobrász.

– A festmény végső kisugárzásától függ, hogy Genezis vagy Inferno lesz-e a címe. Attól függ, hogy mit érez a végén az ember – magyarázta Darázs József badacsonytomaji festőművész munka közben. Azt mondta, 2-3 hónap, mire elkészül a festmény.

Mellette Bakos Ferenc képzőművész klasszikus módon, a földre hajolva dolgozott.

– Valahogy nekem ez a természetes kapcsolatom az anyafölddel. Az alattunk lévő életszövetből építkezem, alulról fölfelé. Fontos, hogy kapcsolatban legyek a földdel – magyarázta, miközben egy érdekes technikával dolgozott.

– Kísérleti fázisban van, emberarcú földet akarok csinálni, csak még nem találtam ki, hogyan, mert a portré nem az én világom. Ez nem rutin, benne van a bukás kockázata, de sokat lehet tanulni belőle.

Bakos fekete alapra alkot, egy sötét papírlapról kaparja le a felső réteget, ezzel – mint mondta – visszaszedi a fényt.

– Szécsényben tanítok egy művészeti iskolában, ahol az egyik srác mondta, hogy fekete papírra szeretne dolgozni. Adtam neki pénzt, elment a papírboltba, és vett egy olyan ócska, fényes papírt, amire semmi nem fogott. Kezembe akadt egy smirglipapír, azt is áthúztam rajta, ahogy mutattam neki, és döbbenten vettem észre, hogy nyomot hagyott. Ha ez a srác nincs, soha életemben eszembe nem jut ez a technika. Így hat egymásra mester és tanítványa – mesélte Bakos, aki búcsúzóul, az ajtóból visszanézve a földön heverő sötét papírlapra, annyit mondott, kezdem tudni, hogy mit akarok.