Le akarták fejezni a tálibok, fegyveres konvoj mentette ki az egykori olajost

– 16 évet dolgoztam hat arab országban a Mol projektmenedzsereként – áll a kertje közepén egy oszlop mellett Végh Gyula, aki összesen 38 évet hú­­zott le a Mol algyői telephelyén. 11 éve Mórahalmon találta meg a nyugalmat.

Az oszlopon lévő, nyíl alakú táblák azt jelzik, hol, milyen messze és mennyi ideig dolgozott Végh Gyula: Kurdisz­tán­­ban háromszor járt, Tu­­né­ziában olajmezők üze­mel­te­tésének biztosításában vett részt, Jemenben olajtermelő berendezések beüzemelése és építése volt a feladata, Pakisztánban 200 millió dolláros gázüzemet építettek föl fél év alatt. Az akkor még békés Szíriában is dolgozott. – Pakisztánban kis híján kinyírtak, kevésen múlt az életem – fordít egy na­­gyot hirtelen a beszélgetés eddig békés mederben folyó menetén.

Végh Gyula 16 évet dolgozott hat arab országban a Mol projektmenedzsereként.

Akkoriban erről nem volt szabad beszélnie, főleg nem a médiában. Nagy nyilvánosság előtt először most lapunknak mesélt a helyi tálibok tá­­madá­sáról. A Mol 2004-ben koncessziós jogot vásárolt Pa­kisztánban, az afgán határtól 70 kilométerre, nem messze onnan, ahol 2011-ben kivégezték Oszama bin Ladent.

– Tárgyalások folytak a te­rületek kisajátításáért, amelyek elhúzódtak. Ezeknek a sze­­gény embereknek egyetlen va­­gyonuk az a zsebkendőnyi terület. Telt az idő, és nem fizették ki őket. 2004. október 10-én reggel 8-kor lövöldözést, ordítozást hallottam. Kinéztem, és láttam, hogy hatalmas tömeg, több száz ember átszakítja a tábor kerítését, és betörnek a területre. Leengedtem a redőnyöket, bezárkóztam az irodakonténerembe, és a sarokban reszkettem. Lövöldöztek, baltákkal, botokkal összetörték a generátorokat, a szatelliteket, betörték a konténerek ablakait, ami csak mozdítható volt, ellopták.

Az oszlopon lévő, nyíl alakú táblák azt jelzik, hol, milyen messze és mennyi ideig dolgozott Végh Gyula. Fotó: Török János

Rángatták az irodám ajtaját, be akartak törni, és azt üvöltözték, hogy where is white man, azaz hol a fehér ember. Én voltam az egyetlen. A műholdas telefonomon fel tudtam hívni a központot, suttogva informáltam őket. Azonnal intézkedtek, riasztották a kohati hadsereget, egy századnyi katona elindult a kiszabadításomra. Hat óra elteltével értek oda. Ez a 6 óra 10 évet vett el az életemből.

Menekülés közben öt kocsival biztosították az utat: egy pickup elöl, a platón csőre töltött gépágyúval, a másodi­kon hat mesterlövész csőre töltött fegyverekkel, a harmadikban én ültem a hátsó ülésen helyi népviseletbe öltöztetve, a negyedikben rendőrök, a sort pedig egy másik gépágyús ko­­csi zárta. Itthon tudtam meg a sajtófigyelőből, egy angol nyelvű újságból, hogy egy tálib vezető akart megöletni, az ő parancsára akartak lefejezni – mesélte Végh Gyula, aki a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum egyik pályázatára nevezett a történetével. Első helyezést ért el.

A tálibok vagy talibán az iszlám radikális változatát képviselő szunnita muszlim és pastu nacionalista mozgalom. A vallási előírásokat szigorúan betartató tálibok együttműködésbe kezdtek az Al-Kaida terrormozgalommal, emiatt 2001-ben szembekerültek a terrorellenes hadjáratba kezdő Egyesült Államokkal.