2008.08.18. 00:01
Szremkó Szuszi puszil mindenkit
Olimpia 2008 Peking - A B jelű kvartettben öt ponttal az élen végző női vízilabda-válogatottunk kedden 9.40-től a csoportküzdelmekben 11–9-re legyőzött Hollandia ellen küzd a fináléba jutásért. A gárda egyetlen szentesi játékosa, Szremkó „Szuszi" Krisztina nagyon nehéz meccsre, de sikerre számít.
– Azontúl, hogy a csoportelsőség azonnali elődöntőbe jutást ért, bónuszként még három nap pihenő is jár vele. Melyiknek örül jobban?
– Ez nem kérdés: természetesen a négy közé jutásnak. Négy évvel ezelőtt a kudarccal felérő hatodik helyen zártunk, most viszont lehet nagyot, merészet álmodni. Persze a többnapos szünet is jól jött, mert nemcsak fizikailag, idegileg is fárasztó az olimpia.
– A keddi riválisról büntetők döntöttek: az olaszoknál jobban célzó hollandokkal pólóznak majd a fináléért. A tulipánosok voltak a kívánságlistáján?
– Igen, de abból nem szabad kiindulni, hogy a malagai Eb-n 9–7-re, itt, Pekingben, a csoportmeccseken pedig 11–9-re legyőztük őket. Nincs két egyforma meccs, de ezek az eredmények azt mutatják, hogy fekszik nekünk a stílusuk – be szeretnénk jutni a döntőbe. Az Európa-bajnokságon az olaszokat ugyan legyőztük a bronzmeccsen, de őket a szerencse általában pártfogásába veszi. Szóval jobb ez így.
– Mivel töltötték a pluszpihenőnapokat?
– Szombaton csak az olimpiai faluban kondiztunk és úszkáltunk egy kicsit. Nem volt kötelező penzum, mindenki annyit csinált, amennyit akart. Este elmentünk a Peking klubba, ott találkoztunk a szurkolókkal. Ma már rendesen tréningeztünk, majd megnéztük az elődöntőbe jutásért lejátszott mindkét meccset. Nem a helyszínen, hanem a szállásunkként szolgáló két apartmanban. Kényelmesebb volt ez így. Hétfőn is edzünk, aztán pedig a videó segítségével újra kivesézzük a hollandokat. Nagyon együtt van a gárda, mentálisan erősek vagyunk. Korábban a hajrában többször is veszítettünk, most ez nem jellemző ránk.
– A magyar olimpiai csapat eddigi produkciója elmaradt a várakozástól. Nem rossz ettől a hangulat a faluban?
– Szerencsére itt nem csapódik le a gyengébb szereplés. Remekül érezzük magunkat, a falu sokkal szebb, mint Athénban volt. A kajával sincs semmi probléma, ha nagyon panaszkodni akarnék, egyedül a szobák méretét említeném.
– Üzenne valamit az otthoniaknak?
– Talán csak annyit, hogy mindenkit puszilok. Ha kérhetném, minél többen szurkoljanak, szorítsanak nekünk. Ígérem, nem leszünk hálátlanok...