Janicsárok, előre! – az átszervezésekről

A megyei középiskolák átszervezéséről osztanék meg néhány gondolatot. Évek óta olvasója vagyok a Délvilágnak. Nyugdíjas, beteg emberként ebből az újságból kapok tájékoztatást a napi eseményekről. Figyelemmel kísértem a megyei közgyűlés sorozatos vezető eltávolítását – Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, szentesi kórház, megyei múzeum, újabban a középiskolák összevonása. Mi, idősebb emberek az 50-es években éltünk át ilyet.

Biztos vagyok benne, hogy a Fidesz ezekkel az intézkedéseivel elveszti Szentesen, Makón, Csongrádon és Szegeden a szavazóit. Az emberek gondolkodnak. Mi lenne, ha az MSZP-vezetésű városokban is nekik lenne hatalmuk? Folytatódna a művelődési házak, könyvtárak, szociális otthonok átszervezésével.

De az igazán szomorú dolog az – és ezért vállalkoztam olvasói levelem megírására –, hogy az ifjúság nevelése olyan fiatal vezetők kezébe kerül, akik elhiszik magukról, hogy az ő érdemeik elismeréseként talál rájuk a feladat.

Elhiszik, hogy egy pár éves számítástechnikai tanári munka többet ér, mint a Horváth Mihály Gimnázium és Boros szakközépiskola nagynevű igazgatóinak múltja. Vagy a hatéves igazgatóhelyettesi múltjára büszke új CSOK-igazgató, a magabiztos fiatalember, akit a Batsányit 17 évig nagy elismeréssel vezető igazgatója fölé helyeztek.

Az ilyen embereket régen janicsároknak nevezték. Nem árt, ha bennük is tudatosul. A piszkos munkát valakinek el kell végezni! Cseuz László becsületére legyen mondva, ő időben rádöbbent, mit vállalt. Hét nap után lemondott.

A többiek mikor döbbentek rá, hogy ők nem mások, mint Fidesz-janicsárok?

[namelink name="Kiss István"], Szentes