Olvasói levelek

2008.02.09. 00:55

Kis csomag - nagy csomag

Közeledünk az év végi ünnepekhez. Serénykednek a kis csomagokkal operáló cégek is. Három teljes küldeményt juttattak már címemre nem postai, hanem külön csomagküldő szolgálattal. S nem közvetlenül nekem, a címzett kezébe, hanem kedves szomszédok közreműködésével.

Ezt a közreműködést – mint kiderült – könnyű elérni: azzal kérnek meg valakit, hogy a címzett „megrendelésére" érkezett a csomag, de nincsen otthon. Lenne szíves átvenni és majd alkalomadtán átadni? Igen a válasz. Családias békesség honol a társasházban. Miért ne tehetné meg az ember – bárki –, hogy átvegyen egy küldeményt és majd átadja. Plusz: csekk a postaládába!

Így – kerülő úton kaptam meg a csomagot. Természetesen az a tisztelt és kedves szomszéd, aki átvette, majd felhozta nekem a III. emeletre. Elhitte, amit az ügynök füllentett, hogy a küldeményt megrendeltem. (Titok: honnét vették címemet?)

Fő, hogy végül is megkaptam. Mind a hármat. Ami eddig jött. Ismétlem: egyiket sem rendeltem. Nem rendeltem semmit. Ezek a kerülővel kezemhez juttatott csomagok most itt pihenik ki fáradalmaikat az előszobában. Egyiket kíváncsi unokám felbontotta, majd rálegyintett: – Ilyesmi nem kell. Tán valami cég hasznát vehetné.

Tán valami cég?

Ez juttatta eszünkbe – hiszen a család tárgyalja, hogy ilyen ügyködés részei lehettünk –, hogy tán valóban magáncégnek hisznek minket a csomagküldők. Felhívtuk telefonon az egyik küldőt, s megkérdeztük, miért kaptuk a csomagot, s vele természetesen a csekket? A válaszból kiderült, magáncégnek véltek minket. Felhívták figyelmünket, hogy a csomaggal részünkre küldött levélen jel van, „ev". Azt jelenti, egyéni vállalkozó a címzett.

Közöltük, nem vagyunk evék. Nem vagyunk vállalkozók. Tévedés történt, küldjék ügynöküket, s vigye vissza a csomagot. Megtörtént. Jött az ügynök és elvitte a csomagot, amelynek értéke 100 ezer forint.

Viszont másik kettő még itt pihenget. Tőlem elférnek, ám a csekket, amit szintén küldtek, nem fizettem és nem is fizetem be.

Így telik némely nyugdíjasok hétköznapja. Kis csomag, nagy csomag, sok csomag jöhet. Teljesen hiába. Csak szórakoztat. Mégis: csomagtalanul nyugodtabb lenne életem. Így a nyolcadik x közelében.

Kaczúr István,
Szeged

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!