Mennyit ér a szóbeli megállapodás?

Tisztelt ügyvéd úr!

Van egy kis nyaralónk Szarvas mellett. Sajnos nem nagyon van időnk, ezért évente csak néhány hétvégét töltünk ott. Az évek során nagyon lerobbant, különösen a kert dzsungelesedett el. Mikor tavasszal ott jártam, megbíztam egy helyi „ezermestert", hogy rakja rendbe a házikót és a kertet. Részletesen megbeszéltük, hogy mit kell megjavítani, lefesteni, melyik fát kell kivágni vagy megmetszeni. Nagyon szimpatikusnak találtam, még kulcsot is adtam neki. Nem sokkal később az ottani szomszédok telefonáltak, és kérdezték, hogy eladtuk-e a házat, mert napok óta gyanús kinézetű emberek járnak oda, és szinte felszántják a kertet. Én azonnal odamentem. Két – valóban kifogásolható kinézetű és józanságú – fiatalembert találtam ott, akik nem is ismerték az általam felkért embert. Fölhívták a főnöküket, akitől megtudtam, hogy ő az én emberemtől vette át a munkát, de nyugodjak meg, el lesz végezve. Hát, amit a helyszínen láttam, azt nem nevezném munkának, de megnyugtató semmiképpen sem volt. Ezért a munkásokat elküldtem, és felhívtam a korábban megbízott mestert, akinek mondtam, hogy a továbbiakban nem tartok igényt a szolgálataira. Végül a családdal összefogva, saját magunk végeztük el a felújítást. Nemrégiben ott jártunk, ekkor megjelent a „mester", és mondta, hogy nem érti, miért gondoltam meg magam, de mindenestre az elvégzett munkát ki kell fizetnem. Igaz, ami igaz, jól összevesztünk. Kérdésem: köteles vagyok-e fizetni neki. Elvégre én őt bíztam meg, ezzel szemben vadidegeneket küldött oda, akik több kárt okoztak, mint hasznot. Szerintem még inkább ő kellene, hogy kártérítést fizessen nekem.

Tisztelt olvasó!

A leírtakból számomra az tűnik ki, hogy önök között egy klasszikus vállalkozási szerződés jött létre. Gyanítom, hogy csak szóban állapodtak meg. A Ptk. 391. § (2) bekezdésben rögzített fő szabály szerint a vállalkozó jogosult alvállalkozót igénybe venni. Ez persze csak akkor van így, ha ettől eltérő megállapodásuk nem volt, ami írásbeli szerződés hiányában igen nehezen bizonyítható. Ennek alapján ön nem igazán kifogásolhatja önmagában azt, hogy mással végeztette a munkát. Természetesen a vállalkozó az alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna. Így, ha nem azt vagy nem úgy csinálták, amiben megállapodtak, akkor jogos a kifogása, hiszen a vállalkozó a megrendelő utasítása és a vállalkozási szerződés szerint köteles eljárni. Függetlenül attól, hogy a vállalkozó megszegte-e a szerződésüket, ön jogosult volt a szerződéstől elállni, köteles azonban a vállalkozó felmerült kárát megtéríteni. Ez a kártérítési kötelezettség kiterjed az addig elvégzett munka ellenértékére, a felhasznált anyagokra és egyéb költségekre, sőt az elmaradt haszonra is. Ezzel szembe lehet állítani az ön igényét, ami a munkások által okozott tényleges kárból, illetve abból is állhat, hogy a munka, amire számított, nem lett időre elvégezve, így ahelyett, hogy pihenésre használhatták volna a nyaralót, a saját szabadságukat feláldozva kellett azt rendbe hozni.

Azt nem tudhatom, hogy végül tényleg be fogják-e perelni önt, azt pedig végképp nem, hogy egy ilyen eljárásnak mi lenne a vége. Különösen azért, mert nincs írásos megállapodás. Utólag nagyon nehéz lesz bizonyítani, hogy pontosan mi is volt a szerződés tartalma, és ehhez képest ténylegesen mi történt. Ha a munkások nemcsak romboltak, hanem összességében valami hasznosat is csináltak, akkor lehet, hogy érdemes lenne egy kisebb összeget fizetni érte és egy pár soros megállapodással véglegesen lezárni az ügyet.

Tudom, utólag könnyű okosnak lenni. Mégis a tanulság könnyen levonható. A legtisztábbnak, legegyszerűbbnek tűnő esetekben is érdemes röviden írásban rögzíteni, hogy ki, mennyiért, milyen feltételekkel, mikorra, mit vállal és nem utolsósorban, hogy neki magának kell-e e elvégezni a munkát, vagy harmadik személyt, alvállalkozót is igénybe vehet-e. És még valami: mindig mindent fényképezzünk le.