Olimpia és erkölcsi válság

Kétszer használta fel Kalmár Ferenc önkormányzati képviselő ürügyként az olimpiai eredmény(telensége)t a kormány és annak tevékenysége elleni támadásra.

Szeptember 1-jei írásában elmarasztalással szólt az olimpiai eredményekről, majd a kormányt okolta a szerinte rosszul sikerült szereplésért. 16-i gondolatait „Ismét gratulálni szeretnék a magyar győzteseknek és érmeseknek..." felvezetéssel indítja. Az nem derül ki, hogy korábban hol, mikor és miként szólt elismerőleg a sportolókról (1-jén csak elmarasztalás volt olvasható). Soraiban ismét a kormány bírálatához kanyarodik, és olyan mély erkölcsi válságról beszél, amilyenben az ország nem volt az elmúlt 30-40 évben.

Sokszor hallottunk már erről a „mély erkölcsi válságról". Konkrétumok nélkül ez általánosító megfogalmazás. Ezért próbáltam olyan momentumokat találni, amelyek korábban hiányoztak a magyar politikai palettáról, igazolva az állítás hitelességét. Íme, a teljesség igénye nélkül néhány:

A hivatalban lévő miniszterelnök elhíresült beszédében beismerte, hogy hazudtak a választóknak, és ez így nem mehet tovább. Itt a beismerés a példanélküli. Hiba, hogy a beismerés késve és előzetes szándék nélkül került nyilvánosságra, de a jövőbeni változtatási szándékot is figyelembe véve ez szerintem még nem erkölcsi válság.

A korábbi miniszterelnök riporteri kérdésre szemrebbenés nélkül állította, ő még soha nem hazudott. Ezen állítást talán nem kommentálnám.

A FIDESZ és KDNP frakciója közel két éve rendszeresen kivonul az ülésteremből, ha a miniszterelnök megszólal a parlamentben (nem tudok hasonló sorozatról).

Ugyanezen pártok prominensei olykor olyan beszédstílust engednek meg politikai ellenfeleikkel szemben, amelyik még az útszéli kocsmában is kiverné a biztosítékot (szellemi képességek hiányának emlegetése, hazaárulózás, legutóbb bandázás).

A KDNP elnökének parlamentben eljátszott epizódszerepléseiről sok minden elmondható, de keresztényinek aligha nevezhető.

Ha a politikai érdek úgy kívánja, megtorpedózható a munkahelyeket teremtő beruházás is, lásd Gyöngyös. Számít is az emberek érdeke, bár mindig azok akaratára történik a hivatkozás.

Említhetném még a hat év óta tartó totális és kíméletlen ellenzéki hadviselést, de hát ennek folyamatosan tanúi vagyunk. Mindenfajta kormányzati szándék (kis túlzással az ellenzék szerint elfogadhatatlannak minősítettel ellentétes is) elfogadhatatlan a jobboldalnak.

Nem sorolom tovább. Ha ezek okozzák az erkölcsi válságot, akkor nem kétséges, hogy kiknek kell tenni a válság megszüntetése érdekében.

Kalmár úr 1-jei írásában 1100 éves történelmi múltunkra hivatkozik. Hát merítsünk belőle!

A XV. század második felében adóemelésekkel és a kiváltságosok közteherviselésre kötelezésével teremtett erős és virágzó Magyarországot Mátyás király. Nincs új a nap alatt. Ma ezt megszorításoknak hívják, aminek senki sem örül. Az erős Magyarország megteremtése közös áldozatvállalás nélkül nagyon nehezen megy.

A „merjünk kicsik lenni" szlogent szerintem a jobboldal találta ki és próbálja a baloldal szájába adni. Ne erőltessék magukat. Azt pedig sokan tudjuk, hova vezetett a múlt század harmincas éveiben, amikor egy néppel elhitették, hogy felsőbbrendű. Továbbra is azt tartom, legyünk reálisak önmagunk megítélésében.

Végezetül: politikai csatározásra talán mégse használjuk fel a sportot, és főleg ne az olimpiát!

Széll István,
Sándorfalva