Város pénze márpedig nincsen!

Szívemből örülök, mikor Haág Zalán képviselő úr és számos társa a nevemben („civil" vagyok és választópolgár…) aggódik a Bartók művelődési ház ügyében a közösségi életemért és a művelődésemért, de az én pénzemet ne költse, ha kérhetem, és mindjárt meg is magyarázom, miért. Szerintem ebben a városban az utóbbi években éppen elég kulturális és művelődési intézmény épült vagy újult meg – elég, ha csak a Reök-palotára, a Korzó Zeneházra, a gyálaréti, a szőregi vagy a dorozsmai kultúrházra gondolok, ráadásul pont most adták át a teljesen felújított Ifjúsági Házat is, ahonnan még én is őrzök szép emlékeket boldogult ifjúkoromból. És akkor még nem beszéltem a színházunkról (a Kisszínházat is felújították, amennyire én tudom), van szabadtérink, egy csomó fesztiválunk, szerintem néha több is, mint kellene – én, a magam részéről nem unatkozom.

Azt is elhiszem, hogy jó összejönni kertbarátoknak, bridzsezőknek, foltvarróknak, közös hobbival rendelkezőknek – de könyörgöm, hol van az megírva, hogy ezt csak a város kellős közepén, egy méregdrága műemléki palotában tehetik? Haág úr, higgye el, elégszer voltam mindnyájunk szeretett „Bartókjában", hogy sejtsem: a hatméteres belmagasság, az óriási lépcsőház, a hatalmas terek fűtése, világítása, őrzése, takarítása mibe kerülhet – nem beszélve a karbantartásról, akár egy egyszerű festésről.

És ez nem a város pénze! Ez a mi pénzünk! Az enyém is! (A „városnak", az „országnak" tessék már elhinni, egy büdös vasa nincs, csak nekünk van pénzünk, adófizetőknek, és jó lenne, ha a rendszerváltás után húsz évvel ezt kezdené mindenki felfogni, akinek ez a dolga.)

Úgyhogy a magam részéről, mint egyszerű szegedi és adófizető szívesen finanszírozom a mások hobbiját a megfelelő, szerény eszközökkel és körülmények között, de egy fillért nem adok azért – már elnézést –, hogy a foltvarrók feltétlenül műemléki plafon alatt varrják a foltot a város kellős közepén.

A kártyapartnereimet pedig (bridzs!) várom a szokásos helyen a szokásos időben, azaz otthon, a lakásomon, pénteken délután ötkor. Önkormányzati támogatás nélkül, a saját ropimmal és üdítőmmel. Merthogy így is lehet.

Tarnai Béla,
Szeged