Kutyák a lakótelepen

Felháborítónak tartom, hogy az állatvédők mindennel foglalkoznak, lásd Szentesi Hungerit, stb., de azzal már senki, hogy lakótelepeken egyre több az állattulajdonos, gondolok itt a kutyatartókra, ha egyáltalán annak lehet nevezni őket. (Tisztelet a kivételnek!)

Én is szeretem az állatokat, mégsem tartok kutyát panelba zárva, hisz ez már önmagában is állatkínzás. Annak idején szigorú rendszabályok szabályozták a kutyatartást. Most? Elképesztő!

A kicsit nem tudom levinni a zöldbe vagy akár a játszótérre, hisz minden teli van kutyagumival, pisivel, minden bűzlik. Förtelem! A legelszomorítóbb, hogy a hatóságok egyáltalán nem tesznek semmit. Tudtommal van egy-két jogszabály a kutyasétáltatásra is. De minek, ha nincs, aki betartassa őket.

Szét lehet nézni például Szegeden, a Vértói út környéki zöldövezetekben. Többtucatnyi kutya a téren kicsitől a nagyig. A kutyatartók végignézik, ahogy kedvenceik nap mint nap végigpiszkítják a teret. Ezek nevezik magukat állatbarátoknak? Póráz, szájkosár, zacskó a kutyagumiknak... nem, azt nem ismerik, de ha igen, akkor sem érdekli őket.

És még akkor nem is beszéltem (írtam) az állandó, szűnni nem akaró, periodikusan vissza-visszatérő kutyalármáról.

Kérdem én: minek a zöldövezet meg a játszótér a bérházak körül, ha a gyermekeinket kiszorítják az ebek?!

Kíváncsi lennék, de biztos sokan mások is, hogy miért nem szabályozzák, s miért nem bírságolják kőkeményen a felelőtlenül sétáltató gazdikat?

Kisné N. Éva, Szeged