Nem passzolt az irányító

A soproni csapat amerikai bedobója, az angol irodalom szakon egyetemet végző Tobe Carberry a kecskemétiek büntetőterülete közelében várta a labdát, ám Strnad passzolás helyett végigvezette azt a kecskeméti kosárig, majd kihagyta úgy az ajtó-ablak ziccert, hogy a térfélen nem volt kecskeméti játékos... Ha hallották volna, amit az eset után Carberry mondott – vélhetően korántsem irodalmi stílusú angolsággal –, egyetemi tanárai nem nagyon lettek volna büszkék magukra, sőt... Amúgy a soproni csapatból a meccs lefújása után mindenki az amerikainak adott igazat – azt gondoljuk, joggal. Az esetnek voltak előzményei. Nem igazán megy úgy a sÖrdögök csapatának, ahogy azt a vezetők, szurkolók remélték, esetleg elvárták. A gond leginkább a támadójáték szervezettségével van, illetve éppen az a probléma, hogy szervezett támadójáték nincs! Nincs, mert Strnad nem igazán tudja szervezni. A sÖrdögök támadójátéka nagyjából az előbb említett Carberry egy-egy elleni játékára épül, a centerek gyakorlatilag csak akkor szereznek pontot, ha visszaszedik a lepattanót, a hármas poszton játszó jó kezű bedobóknak pedig nem is nagyon van tiszta dobóhelyzetük. Természetesen látta ezt a sÖrdögök vezetősége, s többször is próbálta orvosolni a helyzetet. Hol beszélgetéssel, szép szóval, hol pénzbüntetéssel – mindhiába.
A sÖrdögök első számú irányítója az NB I gólpasszlistáján a maga 2,2-es meccsenkénti előkészítő-átlagával a 23. helyen szerénykedik. Ha azt vesszük alapul, hogy az élvonalban 14 csapat van, akkor – némi iróniával – ebből kiindulva még azt is mondhatjuk, hogy a többiek egészen jól ellensúlyozzák, hogy Strnad nem az a kimondott gólpasszkirály... Tegyük hozzá, nem gondoljuk, hogy ő feltette magában, hogy nem szolgálja ki társait, juszt sem passzol, egész egyszerűen ilyen a játékstílusa! A múlt hét végi eset azonban nagyon kirívó volt, a pontátlagát akarta javítani, nem a gólpasszt...
Gyorsan szeretnénk leszögezni, a gyenge szereplést nem kívánjuk s nem is lehet egyedül az edzéseken állítólag remeklő s jó hozzáállással dolgozó Strnad nyakába varrni. Van benne része a balszerencsének – gondolunk itt Bowman sérülésére –, s azért vannak még játékosok, akiknek a teljesítménye elmarad az előzetesen remélttől. Strnad annak az elvárásnak, amellyel Sopronba hozták, hogy szervezze a játékot, s ha úgy adódik, eredményes is legyen, nem tud megfelelni. A szezon elején inkább az utóbbi kívánalomnak, az eredményességnek még meg tudott, ám újabban már ez sem a régi, marad a szenvedés, a görcsölés... A vezetőség nem is titkolta, kereste, keresi az esetleges alternatívát, magyarán új irányítót. Tengerentúli, amerikai játékmesterrel Dunát lehetne rekeszteni, csakhogy az amerikai kontingens Carberry és a sérülése után lábadozó Bowman révén betelt a sÖrdögöknél. Olyan szervezőre lenne szükség, aki valamelyik európai uniós ország állampolgára, de ilyen, aki árban is megfelel és erősítést is jelentene a soproniaknak, egyelőre nincs. Így marad Strnad, s a remény, hogy a közeljövőben jobban figyel majd társai kiszolgálására. Nagyon fontos lenne...