Nevezhetnénk Győztes Borbálának

Egy asszony, aki végigtanulta az életét. A győri Kissné Barna Borbála jó évtizede tagja volt már a megyeszékhely Paál László Képzőművészeti Körének, amikor két éve ő lett a vezetője. Nem felkentként, mert ugyan kisgyerekkora óta rajzol, fest, önálló kiállításai voltak, papírja nem volt ezekről, végzettséget nem szerzett. Nemrég azonban, ötvennyolc évesen megszerezte a rajztanári, és nem mellékesen a művészetpedagógusi diplomát.

A győri Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár galériájában beszélgetünk, ami B orbála munkahelye. Tíz éve itt dolgozik, rendezvényfelügyelő. Ez alatt a tíz év alatt két főiskola hallgatója volt. Munka mellett tanult, vizsgázni járt, aztán Győrben, Szombathelyen is dicsérettel tette le vizsgáit.

– A tanulási vágyat, a szép szeretetét, a művészetekhez való vonzódást édesapámtól örököltem. Ő gyönyörűen hegedült, szeretett rajzolni, nyelveket beszélt. Borbála Békéscsabán született és ötéves volt, amikor a család Budapestre költözött. Borbála ott szerezhette első „művészi" élményét. Egy rajzát elküldték egy indiai pályázatra. A kislány akkor hatéves volt. Két testvérével együtt nevelték szülei, s amikor tizennégy évesen iskolát kellett választania, a képzőművészeti gimnázium helyett, noha sikeresen vizsgázott, gyakorlati megfontolásból a gimnázium felé irányították szülei. Az angol–orosz szakos Petőfi-gimnáziumban érettségizett, s az életbe indulva a munkája csak érintőlegesen hozta a rajz közelébe. Műszaki rajzolóként dolgozott. Rajzkörbe a csepeli Vasasokhoz járt, Buna Konstantin volt a tanítómestere. Borbála férjhez ment, Bajára költöztek, a városban is kitartott a festés mellett, a Rudnayról elnevezett festőkörben tanult. Amikor a saját családjával Győrbe költöztek, gyerekei, lánya, fia hat- és négyévesek voltak, ők már a városban jártak iskolába, édesanyjuk pedig a győri képzőművészeti körben találta meg a helyét. Lánya, háromunokájának édesanyja ma már angolnyelv-tanár, fiának pedig fotókiállítása volt az óesztendőben.

– Jó néhány munkahelyem volt életemben. Dolgoztam a Gardéniában. Műszaki rajzoló volt a munkaköröm, a szakma patronrajzolóként jelöli meg ezt a munkát. Az iparművész elképzeléseit kellett lekottázni, ami alapján az üzemben a függönyt készítették. De volt némi lehetőségem az önálló tervezésre is. Nemrég Budapesten találkoztam olyan függönnyel, amelyet magam terveztem. A patronrajzolást persze tanulnia kellett, de annyi mindent tanult időközben. Elsajátította a korongozást, megtanult makramét készíteni, a gobelin művészetét Benkő Marianntól tanulta.

– Képzelje, tűzzománcoztam is. Olyan nagy lehetőséget láttamaz induláskor, hogy vásároltamegy égetőkemencét, az engedélyt is kiváltottam ehhez a munkához. Aztán fel kellett adnom. Amit azonban a korongozásról, a makramékészítésről tudott, továbbadta, több iskolában is szakkört vezetett.

– Tíz éve meghalt az édesanyám, s sok minden rám szakadt akkor. Akkor talált meg ez a munkahelyem: a Galgóczi- könyvtár galériájának rendezvényfelügyelője lettem. Csoportos kiállításokon korábban is szerepeltem, aztán eljött annak az ideje, hogy megrendezhettem a magam első önálló kiállítását a Szabadhegyi Művelődési Központban. Az óévben már az ötödik hasonló rendezvénynek örülhettem. A művészetkedvelő asszony tanult műszaki rajzot, de elvégezte több egyéb mellett a vámkezelői, vámügyintézői és valutakezelői tanfolyamot is.

– Mi indította arra, hogy már nem igazán fiatalként főiskolára iratkozzon?

– Ez a mostani munkaköröm. Ezért jelentkeztem az Apáczai Csere János-főiskolára, és végeztemel a művelődésszervezői kurzust. Vizsgaként azt dolgoztam fel, ami a munkám, a kiállításokról írtam.

– És hogy szánta rá magát a folytatásra ?

– Sarródon voltam egy nyári festőtáborban, s hazafelé tartva az újságban olvastam, hogy Szombathelyen pótfelvételit tartanak. Éppen félúton voltama két megyeszékhely között, irány hát Szombathely. Felvételiztem, sikerrel. Tavaly ősszel kaptam meg a rajztanári és művészetpedagógiai diplomát. Csak nekem volt szükségem rá, a képzőművészeti kör vezetéséhez elegendő volt, amit a rajzaimmal, tűzzománcaimmal a hosszú idő alatt sikerült bizonyítanom. De hát számomra a tanulás sosem volt teher, ismeretet szerezni pedig öröm. Még így is maradt adósságom. Apám után maradt rám két hegedű. De jó is lenne megtanulni játszani. Angolból vizsgáztam már, s nagy vágyam, hogy megismerkedhessek a spanyollal is. Végül is van még időm.