90 évesek lettek az osli ikrek

Kettős ünnepet tartanak ma az osli Fodor családban. Kilencvenedik születésnapot ülnek, mégpedig egyszerre kettőt. [namelink name="Fodor József"] és ikertestvére születésnapját. Jóska bácsi és Margit néni jó egészségben érték meg a szép ünnepet. A jeles alkalomból egymást már fel is köszöntötték. Jóska bácsi meglátogatta a jobaházi idősek otthonában élő testvérét. Arra kértük, beszéljen a Kisalföldnek a régi időkről és a kilenc évtizedes „ikerségről”.

Sok közös csíny fokozta

az összetartozást

– Olyanok voltunk, mint minden gyerek, szerettük egymást, de „pöröltünk” is sokat – emlékezett Jóska bácsi. – A családban egyébként nem voltak előttünk ikrek, sem édesapánk, sem édesanyánk famíliájában. Szívesen emlékszem vissza azokra az évekre és eszembe is jutnak az élményeink. A rengeteg játék, a barátok. A testvéremnek rongybabát készítettünk, azzal játszott, mi, fiúk pedig nyulaztunk, egymást dobáltuk labdával. Margit testvéremmel különben jóban-rosszban együtt voltunk, sok csínyt elkövettünk, ami csak fokozta az összetartozás érzését. Nem volt könnyq az életünk, hiszen már gyerekként is sokat dolgoztunk. Édesapánk napszámos ember volt, meg cseléd, kellett a segítség, a pénzkereset. Aztán a gyerekség elmúlt, felnőttünk, az útjaink is különváltak. Én maradtam a faluban, Margit pedig Csatárimajorba ment férjhez, cselédek voltak Pálmajorban. Ezután már ritkábbak lettek a találkozók.

Látogatások gyalog, majd átkocsikázva

A testvérek persze ezután is látogatták egymást. Eleinte gyalog tették meg az utat. Később aztán Jóska bácsi „lovasember” lett és ha szerét ejthette, átkocsizott testvéréhez. Búcsúkor például mindig vendégül látták egymást.

85 éves emlékeket idéznek fel

– 1917-ben születtünk, március 24-én, isteni csoda, hogy mindketten megértük ezt az életkort és egészségben is vagyunk – folytatta Jóska bácsi.

– Örömmel látogattam meg a napokban Jobaházán, előtte másfél évig nem láttuk egymást. Most is felidéztük a közös emlékeket, szüleinkről, idősebb testvérünkről beszélgettünk. Eszünkbe jutott, hogy annak idején, vagy nyolcvan-nyolcvanöt esztendeje milyen közös élményeink voltak. Felemlegettük, hogy mindig elcsentem a játékait, jaj, de szidott érte. Különben igazolhatom azt is, hogy az ikrek lelkileg nagyon közel állnak egymáshoz. Nem mondom, hogy tudtuk egymás gondolatát a testvéremmel, de megértettük a másikat. Mikor már elköltözött a faluból, akkor is mindennap gondoltunk egymásra és alig vártuk, hogy találkozzunk. Milyen jókat ettem náluk, jól tartott a Margit, nem is akart elengedni. Remélem, még sokáig megtart bennünket a jó Isten és engedi, hogy találkozzunk is ebben az életben.
Jóska bácsiéknál három gyerek született, testvérénél hat. A nagy család tehát együtt ünnepli a szülőket és ha a nagy napon az ikrek nem is lesznek együtt, gondolatban minden bizonnyal felkeresik egymást.