Kordon már nincs, kordonügy még van

„ Örvendek a rendőrség lépésének. Ismert, hogy tagja voltam a 2006. szeptember-októberi fővárosi demonstrációkat, utcai rendzavarásokat és rendfenntartó intézkedéseket vizsgáló, Gönczöl Katalin vezette bizottságnak. Az elkészült jelentésben különvéleményemként leírtam, hogy azok az indokok, amelyek alapján a rendőrség tavaly október 23-án lezárta a teret, nagy valószínqséggel már másnap sem álltak fenn” – mondta a Kisalföld kérdésére dr. Halmai Gábor, a győri Széchenyi István Egyetem egyetemi tanára. Az alkotmányjogász hozzátette: utóbb ugyan az érvek kiegészültek a terrorfenyegetettséggel, de ez ellen nem feltétlenül kordonnal kellett volna védekezni. Megjegyezte, hogy a parlamenti kapukig amúgy is csak őrszolgálaton keresztül lehet eljutni.
Juhász Attila, a Political Capital Insti-

tute vezetőelemzője szerint a kordonról folytatott politikai vita nem kezelhető önállóan, mivel az csupán az egyik elem a tavaly ősz óta kiéleződött politikai küzdelemben, amelynek során a szembenálló politikai erők kölcsönösen antidemokratikus módszerek alkalmazásával vádolják egymást. „A küzdelem folytatódik, de vélhetően maga a kordonügy sem ért véget. Ezt jelzi, hogy a Fidesz bejelentette: ki kell vizsgálni, milyen körülmények között állhatott fenn a kordon több mint száz napig a Kossuth téren. A legnagyobb ellenzéki párt saját törzstábora számára győzelemként értékelheti februári kordonbontását, a kormány pedig a március 15-én történt rendzavarás gyors és hatékony felszámolásával indokolhatja meg azt, a kordonra már nincs szükség. Erre utal az is, hogy [namelink name="Bene László"] országos rendőrfőkapitány a nemzeti ünnepet követően jelentette be a kordon eltávolítását. Nem világos azonban, mit gondol minderről a közvélemény nem pártelkötelezett része, már csak azért sem, mert a választók véleményét nagyban befolyásolni fogja, mi történik a következő időszakban a téren. A tüntetések biztosan folytatódnak, és mindkét oldalnak az az érdeke, hogy a tavaly szeptember-októberi események ne ismétlődjenek meg” – fogalmazott Juhász Attila.
(Továbbiak a 4. oldalon.)