S mint siker, s mint Somogyi

Az anyai nagyapa kereskedelmi vénájával megáldott villanyszerelő, majd műszerészmester által alapított vállalkozás hatékony együttműködést alakított ki közel kétezer hazai viszonteladóval, nagykereskedőkkel, a multinacionális kereskedelmi láncokkal, és harmadik éve építi piacát Szlovákiában, Romániában és Szerbiában.

– Úgy hírlik, korán megtanulta értékelni a munkát és ellenértékét, a pénzt, amivel már tizenévesen hozzájárult az egyébként nem túl vaskos családi pénztárca bővítéséhez.
– Anyai nagyapám kereskedő volt, mint ahogy a szülei is. Az államosításkor elvették az üzletét, de nem adta föl, az ÁFÉSZ-nál folytatta. Gyakran segítettem neki 12–14 éves koromban. Emlékszem, volt, amikor már reggel 4 órakor indultunk. Ő szerettette meg velem a kereskedelmet. Arra tanított, hogy legyek becsületes és szavatartó. Ne csapjak be senkit és ennek higgyem el, meglesz az eredménye.

– Az azért mégis furcsa, hogy valaki, megszeretvén a kereskedelmet, több nyáron át gyakorolja, majd más szakmát választ és villanyszerelőnek tanul.
– Családi döntés volt. Amikor pályát kellett választani, akkor volt még a munkának és ennek a szakmának is becsülete. Az sem volt mellékes, hogy mielőbb keresethez jussak. Így lettem villanyszerelő. Aztán következett a műszerészszakma, majd később a mestervizsga, ami nélkül nem lehetett „maszek" az ember.

– Nem sok időt húzott le állami vállalatnál. Gyorsan váltott. Alig 24 évesen vágott bele az abban az időben nem éppen támogatott „maszekségbe".
– A véletlen folytán kerültem olyan helyzetbe, hogy az önállósodásra is gondolhattam. A ’70-es évek végén, amikor már nyiladoztak a lehetőségek a magánvállalkozásokra, egy kedves barátommal, Opra Vilivel beszélgetve határoztuk el, hogy belevágunk egy közös vállalkozásba az oktatástechnikai eszközök javítása terén. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy az állami vállalatok lassúak és rugalmatlanok. Van tehát mit keresnünk ezen a vonalon. A vállalkozás létre is jött 1978-ban.

– A kereskedelemtől ez elég távol volt. Bár a hétköznapi munka során valószínű, hogy szembesültek a nehézségekkel. Az anyaghiánnyal, a sorban állással. Ez nyitotta fel a szemét?
– 1980-ban Budapesten diavetítők javításához vadásztam alkatrészre. Az üzlet előtt hosszú sor állt itt mindig, amiből nem volt nehéz arra a következtetésre jutni, hogy ha ez ennyire „népszerű", akkor Győrben is lenne ennek létjogosultsága. Az elektronika minden területén számos alkatrészre van szükség. Ezért döntöttem úgy, hogy meg kell próbálni ezt a vonalat. A szakmához és a kereskedelemhez is kötődik.
A gondolatot tett követte, és ekkor alapítottam meg az első üzletünket Révfaluban, egy garázsban 1981-ben.

– Ez volt tehát a kiindulási pont, amihez lehet viszonyítani a 25 éves cégfejlődést?
– Igen. Persze voltak fejlődési szakaszok. Buktatókkal, problémákkal. Közel 10 évig csak kiskereskedéssel foglalkoztunk, majd amikor már önálló importjogot is lehetett kapni, elkezdtünk külföldről anyagokat beszerezni. Először csak magunknak, aztán másoknak is. ’94-ben megvásároltuk az Irodagép épületét a Puskás Tivadar utcában. Ettől kezdve már mint nagykereskedők igyekeztünk lefedni az egész országot, és elkezdtünk az export felé is kacsingatni. 2000-ben megvásároltuk az ipari parkban ezt az épületet, és két évre rá hozzáépítettünk egy csarnokot, majd 2005-ben egy újabbat, és ettől kezdve már nemcsak kereskedelemmel, hanem logisztikával is foglalkozunk. Közben 2003-
ban leválasztottuk S-Logistic néven a logisztikát a nagykereskedelemről, amely már az ipari parkban lévő más cégeknek is nyújt logisztikai szolgáltatásokat.

– Úgy tűnik, elég jól eligazodik a piacon. Van érzéke ahhoz, hogy mikor mit kíván a piac. Mikor és mit kell lépni, fejleszteni, megújulni.
– Állandóan változni kell és a változással együtt nekem is változnom kellett. Több képzésen is részt vettem. Annyiban szerencsém volt, hogy amikor elkezdtük a nagykereskedelmet, a multik még nem voltak Magyarországon, Amikor pedig megérkeztek az elsők, akkor igyekeztünk beszállítói kapcsolatba kerülni velük. Nem volt könnyű, hiszen hozták magukkal beszállítói kapcsolataikat. Kőkemény munkával azonban sikerült és jelenleg is mindegyiknél jelen vagyunk.

– Ez azonban már messze nem az a kereskedelem, amit annyira megszeretett a nagyapa idején.
– Bizony nem. Sokkal jobban is szerettem azt, amikor az ember személyes és közvetlen kapcsolatban van a vevővel. Ma más a helyzet. Ez már több mint kereskedelem, amit most vezetek. Sokkal több dolognak kell megfelelni. Export, import. Külföldi cégek Szlovákiában, Romániában, Szerbiában. Napjainkban már rendszereket kell felépíteni, komoly infrastruktúrával, számítógépes rendszerrel. Csomagküldő szolgáltatásunk van. Katalógusból lehet rendelni, akár interneten keresztül is. Nem véletlenül maradt meg szívem csücskeként a kiskereskedelmi boltunk Győrött, az Árpád úton.

– Felépített és működtet egy kis birodalmat. Amit elért, az elismerésre méltó. Mi ösztönzi még? Mit szeretne még megvalósítani?
– Ha van motiváció, akkor az ember megy tovább. A motiváció pedig maga a siker, amire szerintem mindenkinek szüksége van rá. Motiváció az újabb kihívások és a felelősség is. Felelősség azért a 80 kollégáért, akik nálunk dolgoznak, mert nemcsak létrehozni kell tudni valamit, de fenn is kell tartani, működtetni is kell rendszert.

– A felesége nemcsak a párja, de felerészben tulajdonos is. Ez az igazi családi vállalkozás.
– Büszke is vagyok rá. A feleségemre is, aki a kezdetektől fogva segített, támogatott. 1981-ben, amikor az első fiunk született, én vittem el a pult mögül a kórházba szülni. Ugyanez volt a második gyermekünkkel is. Boldog vagyok, hogy a fiaim érdeklődnek a cég iránt. A nagyobbik Budapesten jár angol nyelvű egyetemre. Közgazdaságtant, marketinget tanul. Az idén diplomázik. A kisebbik középiskolás, de évente egy hónapot itt dolgozik. A nagyobbikat a kereskedelem érdekli jobban, a kisebbet a logisztika. Hogy ki viszi tovább a céget, ma még nem tudni, de optimista vagyok.

– Sok tulajdonos nem meri „magára" hagyni a céget. Volt mostanában szabadságon hosszabb időre?
– Nyugodtan el tudok menni már szabadságra. Nagyon szabályozottan működik a cég, és bízok a kollégáimban. Sokan úgy gondolják, csak az a jó, amit maguk végeznek el, így aztán a leterheltségük óriási. Én is sokat dolgozom, de felépítettem magam mellett egy olyan menedzsmentet, amely képes önállóan is tevékenykedni. Van érdekeltségi rendszer és felelősség is. Ma már csak a stratégiai kérdésekbe szólok bele, de így is van ez rendjén.

Heller László

VILLÁMKÉRDÉSEK - VILLÁMVÁLASZOK

1. – Emlékszik, milyen érzés volt az első millióját megszerezni?
– Nem emlékszem, mert ami pénzt kerestünk folyamatosan, az mindig visszakerült a vállalkozásba. Mindig és mindig. Azután hitelt vettünk fel, azt kellett törleszteni.

2. – Elég akarni a sikert?
– Akarni kell, de nem elég. Lehet, hogy közhely és nagyon elcsépeltnek tűnik, de nagyon sok munka kell hozzá. Főleg annak, aki nulláról építette fel a cégét, nem privatizálta, vagy más úton-módon jutott hozzá.

3. – Mit tart a legjobb befektetésnek?
– A szervezettség megteremtését, az infrastruktúra fejlesztését és az emberek képzését. Ezért éves árbevételünkből nem is keveset áldozunk rá, de megéri.

4. – Mennyit áldoz jótékonysági célokra?
– Fontosnak tartom és ennek megfelelően több célt is támogatunk. Többek között a szívcentrumot, a megyei kórház gyermekosztályát, iskolákat és alapítványokat.

5. – Gazdag embernek tartja magát?
– Nem tartom magam szegénynek. A pénz nem tesz boldogtalanná, de önmagában boldoggá sem.

6. – Mi a sikeres vállalkozás titka?
– Sok összetevője van. Huszonöt év távlatából azonban úgy vélem, vannak alapelvek, amelyek nélkülözhetetlenek, mint például a világos célok meghatározása, a kiszámítható, következetes magatartás, a tisztességen és megbízhatóságon alapuló partnerkapcsolatok és a piac mindenhatóként való elfogadása.

7. – Lesz a vállalkozásának újabb dobása?
– Az igazi nagy kihívás ebben az évben a romániai vállalkozásunk beindítása. A cég ugyan tavaly alakult meg Kolozsvárott, de igazából ebben az évben kell beindítani.

8. – Támogat-e fiatal pályakezdő vállalkozókat, vállalkozásokat?
– Amennyiben módunkban áll, igen.