Szárazföldön az óceán meghódítói

– Órákig ölelkeztünk és zokogtunk, amikor ötvenegy nap és hat óra után ismét találkozhattunk szüleinkkel – mondta el a Kisalföldnek Pálos Andrea. – Elmondhatatlanul boldogok vagyunk. A parttól két kilométerre értünk jöttek a szülQk, és a saját csónakjukkal mutatták a helyes irányt, nehogy letérjünk a jó útról.
„ A parton aztán hideg sört és Túró Rudit kaptunk ajándékba. Az út végére jelentQsen lefogytunk, olyannyira fáradtak vagyunk, hogy alig állunk a lábunkon. Ránk fér egy kiadós alvás.”
– Az utolsó két napban megállás nélkül eveztünk, egy percre sem hunytuk le a szemünket. Tegnap úgy tqnt, megállt az idQ, sosem érjük el a szárazföldet, pedig eveztünk keményen. EgyelQre a járást is tanulni kell. Több mint ötven napig alig mozogtunk, csak néha-néha nyújtottuk ki a lábunkat. Úgy megyünk most mindketten, mint aki nem is tudom, mennyi alkoholt megivott és dülöngél.
– Alig érezzük a kezünket. De nem panaszkodunk, hanem leírhatatlanul örülünk, hogy rekordidQ alatt sikerült teljesíteni az ötezer kilométeres távot! Nem lesz többé hullám, nincs több óceán. Vége a viharoknak, a kemény és izzasztó idQszaknak, ismét meleg és fQtt ételt ehetünk, nincs többé konzerv, valamint szárított zöldség és kenyér – sorolja Andrea.
Miközben már nem mqholdon keresztül, hanem rendes mobiltelefonon beszélgettünk, Andrea és Gábor autóba ült, és elindultak a szálloda felé. Megtudtuk, alig néhány órája vannak Antigua szigetén, de már érdekes benyomások érték Qket. Itt mindenki lassabban dolgozik – mondták el –, mint hazánkban. Senki nem siet, és nem is töri magát, hogy segítsen megoldani egy problémát. Annyit azonban sikerült elérni, hogy a Tqzhangya nevq evezQs egyelQre a sziget kikötQjében maradhasson.
Andreára és Gáborra az elkövetkezendQ napokban rengeteg pihenés és erQgyqjtés vár. Titkon azonban már egy újabb túráról álmodoznak. Talán nem evezQssel, hanem vitorlással, és nem az Atlanti-óceánon, hanem az Északi-sark felé. De ez már egy teljesen más erQpróba lenne...

A hajó hajóval jön haza

Az elQzetes tervek szerint a családtagok, valamint Andrea és Gábor március 10-én, szombaton délután repülQvel érkeznek Budapestre. A Tqzhangya pedig konténerben, hajóval jön haza. Megérkezésük után összegzik az óceánon szerzett tapasztalataikat. Úgy vélik, ezek mások számára is hasznosak lehetnek. Segíteni szeretnének majd azoknak, akik utánuk eveznék át az óceánt.