Ünneplő

És meg is érkeztünk a mához. Mert nemzeti ünnepünk ürügyén, arra készülve nem arról szól a közbeszéd, hogy micsoda idők voltak azok, micsoda személyiségek voltak ők! Hogy hogyan válhat legendává, meglett emberek eszményképévé egy huszonöt éves ifjonc költő. Hogyan válhat eggyé a nemzet a nemléte határán, s hogy hogyan adhat erőt aztán évszázadokra az idegen túlerővel levert szabadságharc. Hogy az igaz ügyek összehozzák az igaz embereket, ahol a náció lényegtelen, a különbözőség inkább összeköt, mint elválaszt.
Nem ezekről szól ma az ország. Más kérdések tolakodnak elő. Együtt vagy külön ünnepeljenek-e a pártok? Hol demonstráljon (külön) a Fidesz? Miért mond beszédet Demszky? Vajon mer-e beszédet mondani Gyurcsány? Kinek a demonstrációját ne engedélyezze a hatóság? Mit tqzzünk a hajtókánkra? Hogyan lehet Molotov-koktélt készíteni? Lövethessen-e gumigolyóval Gergényi? Megszámozzák-e a rendőröket? Mit derített ki a titkosszolgálat a szervezkedőkről? Kiket kellene lesittelni az ünnepre, a biztonság kedvéért? Hány rendőrt kell majd mozgósítani?
Borzasztó és lehangoló. Ugyan, mit mondana minderről Petőfi, aki életét adta ezért a nemzetért? Mit üzenne a ma politikusainak és választóiknak? Talán azt, amit a miniszterelnök vágott párttársai szemébe Őszödön.
... Nem kicsit, nagyon!