A tapír neve: Guszti

A tapírkölyöknek – aki négy–öt kilogrammos testsúllyal született, és láthatóan jól érzi magát, hiszen szépen gyarapszik – számos névjavaslat érkezett. Volt köztük hagyományos keresztnév, mint a végső győztes Guszti vagy Matyi, s akadt, aki viccesebbet talált ki, mint a Tupír vagy a Megapír.

A tapír nagyon értékes állatkerti állat, születése nemzetközi téren is eseménynek számít. Szülei egy európai tenyészprogram keretében kerültek Szegedre. Természetes élőhelyükhöz hasonló, nagy területű kifutóban élnek, valószínűleg ennek köszönhető, hogy már a negyedik
kicsinynek adnak életet.

A csíkos, pöttyös testű kis tapír féléves-egyéves koráig marad szüleivel, akik a következő kicsi érkezése előtt elvadítják maguktól. A tenyészprogram vezetői ekkor döntenek arról, hova kerülhet
a fiatal állat.

A páratlanujjú patások rendjébe tartozó tapírok teste – melyet rövid, feketés-szürkésbarna szőr borít – a disznónál valamivel nagyobb. Felső ajkuk és orruk egyesülve lefelé hajló, rövid, mozgékony ormányt alkot. Mellső lábukon négy, a hátsón három ujjuk van. Testtömegük a százötven–kétszázötven kilogrammot is elérheti. Fogságban harminc–harmincöt évig is életben maradhatnak.

Dél-Amerika északi részétől Dél-Brazíliáig, Észak-Argentínáig trópusi erdőkben, valamint folyóvizek, mocsarak közelében élnek.

A tapír sokat és szívesen tartózkodik a vízben, kiválóan úszik, hosszú percekig képes a víz alatt maradni. Tápláléka vízinövényekből, falombból, hajtásokból és gyümölcsökből áll.