Szeged eszenciája a Szentháromság utca

Az ősi Szeged szelete a Szentháromság utca, amelynek nyomvonalán vagy hatszáz éve járunk. Régen a Várat és a Palánkot kötötte össze Alsóvárossal és az ottani rendházzal, most a Belváros és Alsóváros kapcsa: az Aradi vértanúk teréről nyílik, a Mátyás térbe torkollik.

Szappanfőzők és doktorok

Az egykori országút mellé először árusok és iparosok telepedtek. A szappanfőzés, a kékfestés és a gyertyamártás volt a sajátos itteni ipar még az 1945 utáni években is. Az iparos és mezőgazdasági jelleget a Víz elmosta: az utca hivatalnoki, értelmiségi arculatúvá vált. De a lakók igényeire építő kiskereskedők és kisiparosok (az egykori borbély, szabó és cipész) utódai megmaradtak.

A harmincas évekbeli csizmadia műhelyében ma [namelink name="Németh Géza"] „antikvitása" működik. A németországi munkával pénzt gyűjtő, majd itt letelepedő mérnök délutánonként hobbijának él: képkereteket, kisbútorokat és műszaki régiségeket javít. Azt tervezi, hogy kibővíti műhelyét, hogy bemutathassa érem- és óragyűjteményét.

Kápolna

A helyenként 24, máshol 19 méter széles utca kellős közepére Külber János szegedi polgár 1721-ben a Szentháromság tiszteletére kápolnát építtetett – meséli [namelink name="Péter László"] A szerette város című kötetében. Mivel engedély nélkül fogott hozzá, a hatóság betiltotta az építkezést. De az akkoriban Szegeden székelő gróf Nádasdy László csanádi püspök megadta az egyházi engedélyt. A kápolna azonban mégis útban volt, a későbbi térképeken nincs rajta.

A túlsó oldalon, az igényesen városi oromzatú 22. számú házban régebben is kiváló professzorok laktak: például Darányi Gyula a közegészségtan, Förster Aurél a klasszika-filológia, Hermann Egyed a történelem, Purjesz Béla a belgyógyászat, Széll Kálmán az elméleti fizika, Vidákovics Kamilló a sebészet tudora – sorolja [namelink name="Péter László"] A szerette város című kötetében. De ma elfér itt az alagsori kerékpárjavító műhely is.

A Vajdaságból ide települő Fendrik Ernőnek egy percre sem áll meg a keze, kerékjavítás közben válaszolgat a kíváncsiskodónak. Nincs nagy nyüzsgés – mondja –, de elégedett, mert 1994 óta bővítette, így ki is nőtte e helyet. Mégsem tervezi a váltást, mert az állandóság, az üzlet bejáratottsága érték, amit becsülni kell. Így van ezzel Csonka Ferenc a könyvkötő mester is.

Virágzik errefelé az egészségügyi szolgáltatás – föltűnően sok csillogó tábla hirdet orvosi magánrendelőt: a legnagyobb választékkal a fogászok dicsekedhetnek. Nem a környéket, inkább a gazdasági állapotokat jellemzi, hogy a belvárosi szakaszon több üzlethelyiség is kiadó, de nyílászáró és kötszer szakboltot ugyanúgy találni itt, mint pékséget és utazási irodát. Az itteni zöldségesről, Gézáról legendákat mesélnek: bár délutánonként zárva tart, de évtizedek óta nélkülözhetetlen, mert beszerez minden különleges árut – erősíti meg az utcát gyerekkora óta ismerő, a nevezetes 4. számú házban élő Pálfy Miklós professzor is.

Iskolák és diákok

Nagy itt az átmenő forgalom. Az utcabeliek közül többen a panelnegyedből költöztek e nyugalmasabb belvárosi utcába, mint a magát Máriának nevező asszony is, aki a Vedres utcából érkezett és két éve élvezi a zárt udvarú bérház előnyeit. De akad itt albérlő is, mint a szandaszőlősi Nóri, aki elsőéves angol szakos egyetemistaként veti bele magát a szegedi forgatagba. Az sem véletlen, hogy itt magasodik a város egyetlen apartman háza, s egy panziós is próbálkozik gyökeret ereszteni.

Iskolák keretezik a páros oldalt. A Ságvári gimnáziumnak is helyet adó épület Szeged első kétemeletes bérháza – 1910-ből. Az alsóvárosi templomhoz közeli, Miasszonyunkról elnevezett iskolanővérek tanítóképző intézetéül 1900-ban fölhúzott épületben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola is lakott, most a Karolina iskola diákjaié.

A páratlan oldal belvároshoz közeli sarkán 1937 óta áll a Rendelőintézet. Ezen az oldalon sem ez az egyetlen középület: például a Bécsi körút sarkán ma már alapítványi az ovi.

– Lilla választotta, miután bekukkantottunk a környék többi óvodájába is – néz szeretettel kislányára Kardos Tünde. Az asszony most Sándorfalváról ingázik ide naponta, mert maga is szereti az utcát, ahol korábban néhány évig a családjával élt. Az épület történetét nem ismeri. Azt sem tudja, hogy egykor kocsma volt, aztán otthont adott az Alsóvárosi Iparoskörnek, a beszédes nevű Szegedi MÁV-nyugdíjasok, Nyugbéresek és Kegynyugdíjasok Egyesületének, majd a MÁV Szolgaszemélyzet Önsegélyező és Temetkezési Egyletének.

Mérföldnyi

Szeged legrégibb, azonos nyomvonalon fönnmaradt utcája: a Szentháromság. Első írásos említése az 1522. évi tizedjegyzékből származik. Ám neve 1961-től a rendszerváltozásig Hunyadi Jánosra változott. Eredeti nevét – [namelink name="Péter László"] Szeged utcaneveiről szóló könyve szerint – valószínűleg a benne álló Szentháromság-szoborról nyerte. Az árvízig ez volt Alsóváros főutcája, magába foglalta a Földmíves és Sárkány utcát is. Ez kötötte össze Alsóvárost a hajdani várral, a Palánkkal, majd a belvárossal. Bizonyos, hogy már 1432-ben létezett, mert Bertrandon de la Brocquiére burgundi lovag megemlékezik róla: „Szeged városának csak egy utcája van, mely – nekem úgy tetszik – egy mérföldnyi hosszú." (Egy francia mérföld: 4,45 kilométer.) Az utcában 1522-ben 61, 1850-ben 85, 1979-ben 76 ház állt.