2007.05.18. 16:19
Szeged eszenciája a Szentháromság utca
Bennszülött szögedi polgárok, földmívesek, hivatalt viselő urak, egyházi hatalmasságok, iparosok, kereskedők, egyetemi tanárok és diákok, művész emberek lakták és lakják ma is a legrégebbi szegedi utcát. A jórészt földszintes házai miatt is a régi város hangulatát őrző Szentháromság utca, gesztenyesorával, igazi szegedikum.
Az ősi Szeged szelete a Szentháromság utca, amelynek nyomvonalán vagy hatszáz éve járunk. Régen a Várat és a Palánkot kötötte össze Alsóvárossal és az ottani rendházzal, most a Belváros és Alsóváros kapcsa: az Aradi vértanúk teréről nyílik, a Mátyás térbe torkollik.
Szappanfőzők és doktorok
Az egykori országút mellé először árusok és iparosok telepedtek. A szappanfőzés, a kékfestés és a gyertyamártás volt a sajátos itteni ipar még az 1945 utáni években is. Az iparos és mezőgazdasági jelleget a Víz elmosta: az utca hivatalnoki, értelmiségi arculatúvá vált. De a lakók igényeire építő kiskereskedők és kisiparosok (az egykori borbély, szabó és cipész) utódai megmaradtak.
A harmincas évekbeli csizmadia műhelyében ma [namelink name="Németh Géza"] „antikvitása" működik. A németországi munkával pénzt gyűjtő, majd itt letelepedő mérnök délutánonként hobbijának él: képkereteket, kisbútorokat és műszaki régiségeket javít. Azt tervezi, hogy kibővíti műhelyét, hogy bemutathassa érem- és óragyűjteményét.
Kápolna
A helyenként 24, máshol 19 méter széles utca kellős közepére Külber János szegedi polgár 1721-ben a Szentháromság tiszteletére kápolnát építtetett – meséli [namelink name="Péter László"] A szerette város című kötetében. Mivel engedély nélkül fogott hozzá, a hatóság betiltotta az építkezést. De az akkoriban Szegeden székelő gróf Nádasdy László csanádi püspök megadta az egyházi engedélyt. A kápolna azonban mégis útban volt, a későbbi térképeken nincs rajta.
A túlsó oldalon, az igényesen városi oromzatú 22. számú házban régebben is kiváló professzorok laktak: például Darányi Gyula a közegészségtan, Förster Aurél a klasszika-filológia, Hermann Egyed a történelem, Purjesz Béla a belgyógyászat, Széll Kálmán az elméleti fizika, Vidákovics Kamilló a sebészet tudora – sorolja [namelink name="Péter László"] A szerette város című kötetében. De ma elfér itt az alagsori kerékpárjavító műhely is.
A Vajdaságból ide települő Fendrik Ernőnek egy percre sem áll meg a keze, kerékjavítás közben válaszolgat a kíváncsiskodónak. Nincs nagy nyüzsgés – mondja –, de elégedett, mert 1994 óta bővítette, így ki is nőtte e helyet. Mégsem tervezi a váltást, mert az állandóság, az üzlet bejáratottsága érték, amit becsülni kell. Így van ezzel Csonka Ferenc a könyvkötő mester is.
Virágzik errefelé az egészségügyi szolgáltatás – föltűnően sok csillogó tábla hirdet orvosi magánrendelőt: a legnagyobb választékkal a fogászok dicsekedhetnek. Nem a környéket, inkább a gazdasági állapotokat jellemzi, hogy a belvárosi szakaszon több üzlethelyiség is kiadó, de nyílászáró és kötszer szakboltot ugyanúgy találni itt, mint pékséget és utazási irodát. Az itteni zöldségesről, Gézáról legendákat mesélnek: bár délutánonként zárva tart, de évtizedek óta nélkülözhetetlen, mert beszerez minden különleges árut – erősíti meg az utcát gyerekkora óta ismerő, a nevezetes 4. számú házban élő Pálfy Miklós professzor is.
Iskolák és diákok
Nagy itt az átmenő forgalom. Az utcabeliek közül többen a panelnegyedből költöztek e nyugalmasabb belvárosi utcába, mint a magát Máriának nevező asszony is, aki a Vedres utcából érkezett és két éve élvezi a zárt udvarú bérház előnyeit. De akad itt albérlő is, mint a szandaszőlősi Nóri, aki elsőéves angol szakos egyetemistaként veti bele magát a szegedi forgatagba. Az sem véletlen, hogy itt magasodik a város egyetlen apartman háza, s egy panziós is próbálkozik gyökeret ereszteni.
Iskolák keretezik a páros oldalt. A Ságvári gimnáziumnak is helyet adó épület Szeged első kétemeletes bérháza – 1910-ből. Az alsóvárosi templomhoz közeli, Miasszonyunkról elnevezett iskolanővérek tanítóképző intézetéül 1900-ban fölhúzott épületben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola is lakott, most a Karolina iskola diákjaié.
A páratlan oldal belvároshoz közeli sarkán 1937 óta áll a Rendelőintézet. Ezen az oldalon sem ez az egyetlen középület: például a Bécsi körút sarkán ma már alapítványi az ovi.
– Lilla választotta, miután bekukkantottunk a környék többi óvodájába is – néz szeretettel kislányára Kardos Tünde. Az asszony most Sándorfalváról ingázik ide naponta, mert maga is szereti az utcát, ahol korábban néhány évig a családjával élt. Az épület történetét nem ismeri. Azt sem tudja, hogy egykor kocsma volt, aztán otthont adott az Alsóvárosi Iparoskörnek, a beszédes nevű Szegedi MÁV-nyugdíjasok, Nyugbéresek és Kegynyugdíjasok Egyesületének, majd a MÁV Szolgaszemélyzet Önsegélyező és Temetkezési Egyletének.
Mérföldnyi
Szeged legrégibb, azonos nyomvonalon fönnmaradt utcája: a Szentháromság. Első írásos említése az 1522. évi tizedjegyzékből származik. Ám neve 1961-től a rendszerváltozásig Hunyadi Jánosra változott. Eredeti nevét – [namelink name="Péter László"] Szeged utcaneveiről szóló könyve szerint – valószínűleg a benne álló Szentháromság-szoborról nyerte. Az árvízig ez volt Alsóváros főutcája, magába foglalta a Földmíves és Sárkány utcát is. Ez kötötte össze Alsóvárost a hajdani várral, a Palánkkal, majd a belvárossal. Bizonyos, hogy már 1432-ben létezett, mert Bertrandon de la Brocquiére burgundi lovag megemlékezik róla: „Szeged városának csak egy utcája van, mely – nekem úgy tetszik – egy mérföldnyi hosszú." (Egy francia mérföld: 4,45 kilométer.) Az utcában 1522-ben 61, 1850-ben 85, 1979-ben 76 ház állt.
Errefelé egyetlen háznak is sokfejezetes a története. A 11. számúról [namelink name="Péter László"]t olvasva tudjuk, hogy a telek eredetileg Pálfy Józsefé, Szeged nevezetes főbírájáé, tanácsnokáé volt. Arról nevezetes, hogy 1785-ben azért tették ki hivatalából, mert nem sajátította el a kitűzött határidőre az akkor kötelező német nyelvet, majd éppen ezért helyezték vissza állásába – a kalapos király halála után. A Pálfy-család egyébként Szeged egyik legrégebbi famíliája, nevük már az 1522-i tizedjegyzékben is szerepel. A Szentháromság utcabeli Pálfy-telek arról is nevezetes, hogy itt állt 1957-ig a környék utolsó Víz előtti háza. Ennek jellegzetességére az utca mostani lakója, Pálfy Miklós (aki csak névrokona a tanácsnoknak) még gyerekkorából emlékszik: bejárata mélyen a járdaszint alá került, vagyis a kapujához lépcsőn kellett lemenni. Azt már [namelink name="Péter László"]tól tudjuk, hogy a helyén álló 19 lakásos, három emeletes lakóház Borvendég Béla Ybl-díjas építész első önálló szegedi munkája, az első, nem „szocreál" stílusú, modern lakóház.
– Az alsóvárosi búcsú napján, augusztus 5-én az utca nagykörúton túli vége sátrakkal, kitelepülő árusokkal volt tele még néhány évtizede is – meséli az Erdélyből Szegedre menekült, 1950 óta itt élő dr. Stieber Ilona. Az idős gyógyszerész ma is szívesen lakik a jórészt földszintes, illetve egy-két emeletes házak keretezte utcában.
Az 1940-beli búcsú napján Móricz Zsigmond is erre sétált – írja [namelink name="Péter László"]. Egy másik irodalomtörténeti adalék, hogy a Víz előtt egy itteni magasföldszintes alagsorú házban lakott Tömörkény István – az 1870-es évek elején onnan kezdett iskolába járni. Ám a házat a fölismerhetetlenségig rombolta az ár. Erre emlékezve írja: a „Szentháromság utcában olyan erős játéka volt a hullámnak, hogy felszaggatta még a régi, nehéz kövezetet is".
József Attila is aludt a Szentháromság utcában, a 48. szám alatt élő barátja, Berczeli Anzelm Károly lakásában. Négy évtizeden át járt e házsorok előtt a 41. szám alatt lakó Csefkó Gyula, a magyar szólásfejtés nagy tudósa. De az utcához tartozott a harmincas években az eszperantó apostolaként ismert Thurzó Péter is. Tábla őrzi Farkas Béla biológus emlékét. Ide született Durkó Zsolt Erkel-díjas zeneszerzőnk, itt nevelkedett Iszlai Zoltán, a jó tollú publicista, költő és elbeszélő. Most itt az otthona – többek között – Mészáros Rezső akadémikusnak, aki a JATE utolsó, és a Szegedi Tudományegyetem első rektoraként is ismert. A hiányos, mégis gazdag névsor igazolja: a Szentháromság utca Szeged eszenciája.
Művészlakok
Szeged második újjáépítése, a 20-as évek a Szentháromság utcán is rajta hagyta a keze nyomát. A 4/A számú bérház is a vidéki házak között szétosztott Speyer-kölcsönből épült – derül ki Bátyai Gitta kutatásaiból. A város első három emeletes bérházát Kövér Tibor tervezte. Az 1926 júniusában kezdett építkezést Erdélyi András és fia, valamint Breuer Imre építési vállalkozó irányította. A 24 lakásos házba elsőként a Palánk olyan lakosai költöztek be, akik az egyetemi építkezések miatt otthonukat elvesztették. A ház műteremlakásának lakója volt például Dinnyés Ferenc festőművész, akinek emlékét tábla is őrzi a ház falán, vagy dr. Szöri Józsefné Boga Lujza iparművész. E házban élt több ismert hivatalnok: így például dr. [namelink name="Tóth Béla"] városi főjegyző, Rack Lipót városi tanácsnok.
Ugyanitt lakott 1930-tól deportálásáig a Juhász és Móra baráti köréhez tartozó Vér György, a Délmagyarország kitűnő tollú munkatársa. Továbbá számos egyetemi tanár: többek között Kolosváry Gábor adjunktus, a múlt század végén Halász Előd professzor, most pedig Pálfy Miklós, az újlatin tudományok professzora. Az ő mostani lakásának korábbi lakója volt Kratochvill Dezső és Buday Árpádné is.
