Megtalálták a legrégibb keleti civilizációt Iránban?

A sumér versek úgy írnak róla, mint mágikus helyről, ahol élt egy uralkodó, akit hol Aratta urának neveztek, hol Enszúrgirannának. A tudósok sokáig eredménytelenül keresték a helyet, ahol ez a város felépülhetett. Irodalmi forrás rá vonatkozóan ugyan rengeteg volt, de az eddig megtalált mintegy 450 ezer agyagtábla egyikén sem szerepel. Pedig a sumérok szorgalmasan feljegyeztek mindent. Egyes kutatók már arra gondoltak, hogy Aratta nem is létezett.

Juszef Madzsidzadeh iráni régész, a csapat vezetője a Ravennában megtartott nemzetközi régészkonferencián bejelentette: Dzsiroftban megtalálták a legrégibb keleti civilizációt, amely jó pár évszázaddal megelőzte a sumért, sőt, több vonatkozásban fejlettebb is volt annál. Az Irán délkeleti részén fekvő Dzsiroft Halil nevű folyója 2001-ben a nagy esőzések következtében kiöntött és a víz által kimosott talajból kincsek bukkantak elő: nyakékek, áldozati tárgyak, kis szobrok. A helybeliek a hatóságok jóváhagyásával összeszedték ezeket az antik darabokat, amelyeket a hírre összesereglett műkincsvadászok, kereskedők potom összegekért megvásároltak tőlük. Jöttek nemcsak Irán minden tájáról, hanem Európából, Amerikából is. A kincsek nagy része aztán mesés áron cserélt gazdát egy-egy árverésen. Még a Louvre is vásárolt 5 darabot. Az iráni kormány most próbálja visszaszerezni azokat.

Legalább 10 ezer tárgyat vittek ki az országból, mire Madzsidzadehnek sikerült elérnie, hogy kezdjenek rendszeres ásatásokat és a helyet őrizzék. A régészek már megtaláltak egy 300x300 négyzetméter alapú, 17 méter magas, lépcsősen kiképzett tornyot, és egy 200x300 négyzetméteres monumentális építményt, amelyet 10 méter vastagságú falak vesznek körül. Egy kis múzeumban kiállították azokat a tárgyakat, amelyeket a kincsrablóktól sikerült visszaszerezni: a sötétzöld helyi kőből, a kloritból készült vázákat, edényeket, amelyeket állat- és növénymotívumok díszítenek, a fantáziateremtményeket - skorpióembert, oroszlánembert, sasokat, kígyókat - ábrázoló szobrokat. E tárgyak mindegyikét türkiz-, lazúrkő-, márványberakás gazdagítja.

Külön érdekességek az épületek, városok, erődítmények stilizált ábrázolásai, amelyeknek nincs másuk az antik világban. Mindez azonban még csak a kezdet, mivel a régészek nem kevesebb, mint csaknem hétszáz lelőhelyet találtak egy 400 négyzetkilométeres területen.