Ország-világ

2012.12.04. 21:36

Ez már rég nem operetthadsereg

Máig divat leszólni férfitársaságban a Magyar Honvédség „harcértékét", a HM és a missziókat megjárt katonák véleménye alapján azonban a valós kép más, mint húsz évvel ezelőtt. Felszerelésünk lehetne jobb, fölkészültségünk olyan, mint a többi ország katonáié, fegyelem dolgában viszont az átlagnál is jobbak vagyunk éles helyzetben.

Bakos András

Belpolitikai botrány lett az afganisztáni magyar katonák fölkészültségének kritizálásából nemrég – Új-Zélandon. A magyarok nem mennek ki járőrözni éjjel, ezért is érzik magukat nyeregben a tálibok – állította [namelink name="John Key"] új-zélandi miniszterelnök, miután két új-zélandi katona meghalt a tálibokkal vívott összecsapásban. Ellenzéke figyelmeztette a kormányfőt, hogy nem helyénvaló a megjegyzése, a magyarok bátorságát pedig nem lehet megkérdőjelezni, miután már 7 magyar katona esett el Afganisztánban. Októberben arról érkezett hír, hogy az ellenállók megtámadtak egy magyar–amerikai különleges egységet, amely úgy verte vissza a támadást, hogy egy tagja sem sérült meg. Ez ugyanaz a csoport, amelynek magyar katonáit tavaly kitüntette az amerikaiak különleges műveleti parancsnokságának vezetője, egy akkori tűzharcban tanúsított helytállásukért.

A magyar katonák kiválóan helytállnak Afganisztánban is. Fotó: HM

A magyar katonák kiválóan helytállnak Afganisztánban is. Fotó: HM
Ezekből a hírekből sok minden kiderül, de az nem, hogy a mieink mennyire fölkészültek a többiekhez képest. Erről – a magyar katona „harcértékéről" – mindenkinek meg szokott lenni a véleménye itthon, férfitársaságban, régóta. Holott létezik objektív mérce.

A Honvédelmi Minisztérium sajtóosztálya kérdésünkre közölte, a „harcértéket" hazai és nemzetközi szabályzók alapján mérik, a NATO-ban a CREVAL nevű rendszer felelős az ellenőrzésért, és a honvédség a missziós feladatokra készülő alegységeit is e mérce alapján figyeli. Más az elvárás a harcoló és harckiképzést folytató katonákkal szemben, és mást kell teljesíteniük az újjáépítéssel, őrzéssel megbízottaknak. A Magyar Honvédség a külszolgálatra indulók fölkészítését kiemelt feladatnak tekinti, erre – a HM tájékoztatása szerint – „a szükséges erőforrások eddig is rendelkezésre álltak, és ezután is biztosítva lesznek". A kiképzésen nemcsak a konkrét katonai feladatokat gyakoroltatják be, hanem felkészítik az indulókat a civilekből, vallásukból, a konfliktus okairól. Kiképzés közben a zárógyakorlatig folyamatosan ellenőrzi és értékeli a munkát a NATO. A HM szerint a magyar katonák „a feladatellátáshoz szükséges egyéni és kollektív fegyverzettel és felszereléssel rendelkeznek (modernizált karabély, kevlársisak, páncélozott harcjárművek, egyéni éjjellátó eszközök)".

Ez a hivatalos álláspont, és mivel a honvédséget parancsok irányítják, belülről más véleményt nemigen lehetne hallani.

– Biztos van ebben némi parasztvakítás, de ez más országokra is jellemző. Azért ami a felkészültséget illeti, a mieink tényleg vannak olyan jók, mint az átlag NATO-katonák, fegyelmezettség tekintetében pedig biztosan a legjobbak között vagyunk. Jellemző, hogy pár éve, amikor a tálibok beszorítottak egy szorosba egy csapatot az épp kiképzett afgánokkal együtt, a mieink közül senki sem esett el, és az afgánokat is sikerült megvédeni – mondja egy nemrég leszerelt, több missziót megjárt Csongrád megyei katona, aki a biztonság kedvéért kérte nevének elhallgatását. Azt mondja, az ellenőrzések miatt egyszerűen elő sem fordulhatna, hogy testileg vagy mentálisan fölkészületlenül utazzon el a katona például Afganisztánba, és ott is ügyelnek aztán, hogy az újonnan jötteket tapasztaltabbak mellé osszák. A felszerelés lehetne jobb is, de azt lehet érezni, hogy a honvédség mindent elkövet. – Azt furcsálltam, hogy amikor – ismétlés a tudás atyja alapon – elküldtek megint alapkiképzésre, ott a régi, hagyományos rohamozást tanították. Holott utoljára a második világháború idején harcoltak így. Ezzel lehet fejleszteni az állóképességet és a fegyelmet, de ennél több haszna nincs. A háború ma számítógépekről, repülőkről, helikopterekről és épületharcászatról szól: hová megyek be, hogyan és mire kell számítani odabenn – árnyalja a képet egy másik volt katona, aki szintén „megjárta a száz tű hosszát". Neki missziós szolgálatai közben volt egy érdekes tapasztalata: – Másutt mindenütt, a Balkánon különösen büszkék a civilek a saját katonáikra. Leszólni a hazai hadsereget csak nálunk, Magyarországon szokás. Ez régi, rendszerváltás előtti beidegződés. Miért maradt fönn? Erről nyilván mi is tehetünk, mi sem vagyunk elég büszkék a saját munkánkra, lehet, hogy csak az itthoni szolgálatért járó fizetés miatt.

Címkék#katonaság
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában