A felnőttkorra is kihatnak a gyermekkori pofonok

Nagy port kavart Ferenc pápa kijelentése, amely szerint a verés mint nevelési eszköz alkalmazható, ha az nem alázza meg a gyereket. A szakember szerint a pofon vagy a fenékre verés nem lehet megoldás, a magyar jogban ráadásul zéró tolerancia van érvényben.

Sokakat foglalkoztat a kérdés, és sokaknak van véleményük a témában. Számtalan olvasónk ért egyet Ferenc pápa szavaival, ám sokan vannak azok is, akik szerint a verés soha, semmilyen körülmények között nem lehet megoldás. A szakpszichológus is ezen a véleményen van, törvényileg pedig zéró tolerancia van érvényben.

Az ellenkező hatást érjük el

– Kétéves volt, amikor folyamatosan, a kérésem ellenére is eldobálta a kanalat az asztalnál. Előre szóltam, ha továbbra is ezt csinálja, rá fogok csapni a kezére. Megtette, én is, de utána már egyből értette, hogy mit szabad és mit nem – írja egyik olvasónk.

Magyarországon 2005 óta zéró tolerancia van érvényben a gyermekekkel szembeni erőszak területén. Az UNICEF egy 2012 jelentésében azonban rámutatott, hogy hiába van ilyen fokú szigorúság a gyermekbántalmazással, gyermekveréssel szemben, a családok életében ez még nem jelent meg, ezért komoly szükség van a pozitív gyermeknevelési technikák széles körű megismertetésére, a társadalmi tudatformálásra.

– Annyira vicces ez a nagy "humánus megmozdulásos" dolog. Anno én is kikaptam, ha rosszat csináltam, és megtanultam, mit szabad és mit nem. Olyan fülest kaptam, hogy napokig éreztem. És? – teszi fel a kérdést válaszában egy másik olvasónk, Tamás.

A szakember azonban rámutat, a megváltozott világ miatt a mostani és a 20-25 évvel ezelőtti nevelési módszereket nem szabad összehasonlítani.

– A mai felnőtteket teljesen más impulzusok érték gyerekként, más volt a közfelfogás is, ezért a poroszos nevelési rendszer alkalmazása teljesen elfogadott volt. Ma már azonban a gyerekek egy jóval liberálisabb világban élnek, rengeteg impulzus éri őket, ezért értelmetlen abból kiindulni, hogy "egy-két pofon nekem sem ártott". A mai gyerekek sokkal jobb önérvényesítők lesznek, mint mi valaha is, ehhez pedig nekünk is fel kell nőni, meg kell tanulnunk olyan eszközökkel élni, amivel a lehető legjobban segíthetjük a fejlődésüket. Ha egy önérvényesítő gyermek kezére rácsapunk, azzal pont az ellenkező hatást érhetjük majd el. Ha például az étkezőasztalnál eldobja a kanalat, az a gyermek számára egy játék is lehet, amelyből egy pozitív megerősítéssel és két-három pozitív mondattal ki tudjuk zökkenteni. Ezzel is ugyanazt a hatást érjük el, mégsem alkalmazunk fizikai erőszakot – mondja Weiszhaár Beáta, a Csongrád Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Szegedi Tagintézményének pedagógiai szakpszichológusa.

A bántalmazás nyomot hagy.

Szakemberhez kell fordulni

A bántalmazásnak nemcsak súlyos fizikai, lelki hatásai is lehetnek: kihat a társas kapcsolatokra, és nagyban meghatározhatja, hogyan viselkedik majd az adott gyermek felnőttkorában. A szakember szerint sok olyan gyermek van, aki csupán a figyelmet szeretné magára irányítani, a szülő azonban rosszul értelmezi a helyzetet, és ezért rosszul is reagál.

– Komoly problémát jelez, ha a gyereknek meg kell küzdenie a szülő figyelméért. Fontos, hogy ha nem kapja meg a pozitív figyelmet, akkor ebből lejjebb fog adni, és már a negatív figyelem is fontos lesz számára. A felnőttek viszont ezt nem veszik észre, és nem értik, miért viselkedik a gyermekük úgy, ahogy. Megoldásként a komoly leszidáshoz vagy adott esetben a fenékre csapáshoz nyúlnak. Ez azonban súlyos hiba, hiszen a valódi probléma ezzel nem oldódik meg. Ha egy gyermek látszólag minden ok nélkül eldobja magát egy bolt közepén, akkor vegyük észre, hogy unja magát, és szeretné, ha a szülő vele foglalkozna.

Nagyon fontos, hogy ha egy olyan problémát észlelünk, amit kétszer-háromszor már sikertelenül próbáltunk megoldani, akkor azonnal kérjünk segítséget egy szakembertől, ugyanis minél később kezdődik el a helyzet megoldása, annál nehezebb lesz hatékonyan segíteni – hangsúlyozza a szakember.

Sok olvasónk ellenzi Ferenc pápa kijelentését, és inkább a párbeszéd hívei. – Megbeszélni, elmagyarázni, megértetni! – foglalta össze véleményét lakonikus tömörséggel egyik válaszadónk.

– Soha egyik gyermekemet sem ütöttem meg, és a feleségemnek sem engedtem. A gyerekre már 3-4 évesen is rá lehet szólni, és igenis megérti. Kicsit több idő kell hozzá ugyan, de ennyi. A két fiam most 16 és 21 éves, és mindenki szerint jól nevelt srácok – osztotta meg velünk több évtizedes nevelési tapasztalatait Tibor. A pedagógiai szakpszichológus szerint a szülő és a gyermek között egy jó értelemben vett főnök–beosztott viszonynak kell lennie, ugyanakkor teret is kell hagyni számukra. A kettő viszont nagyon nehezen megy egyszerre.

– Életkor függvénye, hogy mit engedünk meg a gyereknek, de minden esetben el kell magyarázni, mi miért történik. A lényeg, hogy érezze, egy adott döntésnek következménye lehet. Minél korábban kezdjük el ezt csepegtetni beléjük, később annál felelősségvállalóbb lesz a gyerek – mondja Weiszhaár Beáta.

Az angolszász kultúrában jóval ritkább a pofonnal, fenékre vagy kézre csapással nevelő szülő, a problémák azonban ott is ugyanazok, mint bármely másik családban. Éppen ezért ma már számtalan könyvet és televíziós műsort találhatunk, amely a gyermekek nevelésével kapcsolatban szeretne tanácsot adni a szülőknek. A téma egyik úttörője Jo Frost, akit a 21. század Mary Poppinsaként emlegetnek Angliában. A Szuperdada 2010-ben és 2011-ben a Park Kiadó gondozásában megjelent, nevelésről szóló könyve egyaránt bestseller lett. Jo olyan hasznos tanácsokkal látja el a szülőket, mint hogy mi a teendő akkor, ha a gyermek nem akar a saját szobájában aludni, leskelődik, nem tartja be a lefekvésre kijelölt időpontot, vagy adott esetben csak a virtuális térben érzi jól magát.