Cement nélküli térdprotézis

A korábbi fejlesztések eredményeként jelentek meg az első olyan protézisek, amelyeknél a rögzítéshez nincs szükség semmilyen kötőanyagra.

A cementes protézisek esetén úgynevezett csontcementet helyezünk a protézis és a csont közé, ez az anyag biztosítja a csont és fém közti stabil kapcsolatot, ami a protézis alkotóelemeinek helyzetét rögzíti. Az eljárás hátránya, hogy idővel a protézis elemei elkopnak, kilazulnak, ilyenkor azok cseréje szükséges. Azonban a csonthoz szorosan tapadó cement eltávolítása nehézkes, és sokszor csak a hozzá kötődött csont együttes eltávolításával lehetséges. Ennek káros hatása, hogy az amúgy is elégtelen csontállományt tovább gyengíti.

A felismerés adta az igényt olyan protézisek kifejlesztésére, ahol nem kell kötőanyagot közbeiktatni, így fejlődtek ki a cement nélküli protézisek. Ezek felszínét úgy képezik ki, hogy azok érdessé váljanak. Ez az érdes felszín kerül kapcsolatba a szervezet csontállományával, a csont rá-, illetve belenő a protézisbe, ezáltal biztosítva a kapcsolatot. További stabilitást ad, ha a protézis felszínére bizonyos bevonatot visznek fel.

A cement nélküli protézisek először a csípőízületben jelentek meg nagyobb számban.

Felhasználásukat korábban elsősorban magasabb áruk korlátozta. Mára szerencsére financiális szempontból nincs jelentős különbség a két típus között, mégis sokan vannak, akik ennek ellenére cementes protézist kapnak. Ennek hátterében maga a beteg áll, ugyanis a cement nélküli protézisek kizárólag olyan betegek esetén használhatók, akik jó csontállománnyal bírnak.

Ha valaki nem rendelkezik jó csontállománnyal, akkor lehetetlenné válik a csont benövése a protézisbe, ami annak korai kilazulását fogja okozni. Azaz a beültetett eszköz használhatatlanná válik, ráadásul a betegnek nagyobb fájdalmat okoz. A térdízület esetében még fontosabb szerepe van a stabil rögzülésnek a térdet érő, rendkívül nagyfokú nyíróerők miatt.

(Szerzőnk ortopéd-balesetsebész szakorvos.)