Csernobil: Legaszov, Scserbina és Ignatyenkó sírjánál jártunk Moszkvában

Várható volt, hogy az HBO népszerű minisorozatának hatására megélénkül az érdeklődés a csernobili katasztrófa szereplői iránt, sírhelyeik pedig vonzani fogják a turistákat. A moszkvai Novogyevicsi temető egyébként is számos világhírű művésznek lett végső nyughelye. A bejáratnál térkép segíti az idelátogatókat, hogy megleljék akár Bulgakov, Gogol, Csehov, Prokofjev vagy Sosztakovics és az egykori szovjet, később orosz állam számos vezető politikusának, pl. Hruscsov, Molotov vagy éppen Jelcin sírját. Csakhogy a nevezetes személyek hosszú listájáról Scserbina és Legaszov neve hiányzik. Az internetre feltöltött fotók alapján lehet ugyan árulkodó nyomokat találni, de inkább a szerencsének köszönhető, hogy viszonylag rövid keresgélés után sikerült megtalálni az egymástól alig néhány méterre található sírokat.  A csernobili baleset témájában korábbi írásunkat itt találják.

Az életükkel fizettek Csernobilért

Borisz Jevdokimovics Scserbina és Valerij Alekszejevics Legaszov a mentési és helyreállítási munkálatok vezetéséért feleltek. Előbbi, – a sorozatban Stellan Skarsgård által megformált szereplő – a szovjet minisztertanács elnökhelyettese volt, aki a politikai oldalt képviselve, míg Legaszov – Jared Harris alakításában – a tudományos-szakmai vonalon segítette a katasztrófa hatásainak enyhítését.

Azaz pontosabban a professzor a helyzet súlyosságát felismerve igyekezett a vezetőséget mozgósítani, akiknek viszont éppen az ügy eltussolása állt érdekükben. A sorozatban Legaszov észérvei legyőzik Scserbina ellenszenvét, s végül a két személy vállvetve áll ki a számos áldozattal járó, ugyanakkor egy sokkal nagyobb katasztrófát megelőzendő ügy érdekében. Kettejük viszonyára valószínűleg rátesz egy lapáttal a forgatókönyvírói bravúr és a színészi megformálás, mégis tagadhatatlan a jelentőségük az események alakulásában, s másokkal együtt valószínűleg ők is az életükkel fizettek Csernobilért.  

Nem csak a hozzátartozók róják le kegyeletüket

Legaszov 1988-ban, két évvel és egy nappal a tragédia után öngyilkos lett. Scserbina két évvel élte túl Legaszovot, ám nincs kizárva, hogy a 70 éves politikus a sugárdózis következményeibe halt bele. Mindkettejük sírját friss virágok borítják, de túlzás volna azt állítani, hogy tolonganának az érdeklődők, ottjártunkkor, alig néhányan sétálgattak a közelben, s ők sem álltak meg nézelődni vagy fotózni. Legaszov esetében azonban egyértelműen kiderült, nemcsak a hozzátartozói róják le kegyeletüket. Egy átlátszó műanyag dobozban virágokból megformált maci rajzolódik ki, amit a mellékelt cédula szerint szerbiaiak hoztak. Egy másik, még élénk vörös szegfűből álló csokorhoz mellékelt levél oroszul írt sorokat rejt: 

“Köszönünk mindent, Valerij Alekszejevics" 

 Az atomerőmű áldozatainak emlékhelye Moszkva külvárosában, egy másik temetőben található. Ide temették a robbanás helyszínéhez kivezényelt tűzoltókat és az atomerőmű mérnökeit, akik a baleset következtében ért sugárzás miatt vesztették életüket. Ignatyenkó, Toptunov és Akimov mellett Hogyemcsuk is itt kapott síremlékét, holott róla köztudott, hogy közvetlenül a robbanáskor halt meg, holtteste pedig a reaktor mélyén maradt. Közülük többen, pl. Ignatyenkó, akit tűzoltóként vezényeltek a helyszínre, hősi kitüntetésben részesült.

Kápolna és szobor őrzi emléküket

S bár a Mityinói temetőben a sírkövekre vésett Ukrajna hősei felirat tanúskodik a tettükről, a közös sírhely mellett pedig kápolnát és szobrot is emeltek nekik, ám mindez csak azoknak jelent valamit, akik ide kilátogatnak vagy az interneten rákeresnek.

A csernobili atomkatasztrófa története felszínesen azért jobbára ismert, de a sorozat elvitathatatlan érdeme, hogy harminc évvel a tragédia után azok az emberek, akik a legközelebbi résztvevői voltak az eseményeknek, nem pusztán névtelen hősök, áldozatok vagy egyszerű számadatok, hanem név szerint kerültek vissza a köztudatba.