Európa egy dekadens, öngyilkos ideológia foglya

„Nem szeretnénk eljutni addig a pillanatig, amikor az Európai Unió olyan irányba fordul, amely már elfogadhatatlan számunkra. Erre például akkor kerülhetne sor, ha külön mércével mérné a régi és az új Európa országait” – nyilatkozta Ryszard Terlecki, a lengyel jobboldali kormánypárt, a Jog és Igazságosság politikusa, a varsói parlament alsóházának alelnöke.

A lengyel jobboldali politikus, a parlament alsóházának alelnöke a Magyar Nemzetnek adott interjút.

Hogyan értékelné a Jog és Igazságosság helyzetét öt évvel a kormányra kerülése után? Milyen reformokra készül a kormány?

A Fidesz választási eredményeihez képest aligha beszélhetünk sikerről, de azért mi is dicsekedhetünk: a nyári elnökválasztással megnyertük zsinórban a negyedik választást az önkormányzati, az európai parlamenti és a parlamenti után. Európai mércével mérve nagy siker áll mögöttünk. Számunkra a legfontosabb az igazságszolgáltatás reformja és mindaz, amit a média átstrukturálásának nevezünk. Lengyelország ugyanis elég különleges helyzetben van, hiszen a médiatermékek túlnyomó többsége, különösen a rádió- és tévéadók, a nyomtatott sajtó külföldi kézben van. Ez különösen a választások idején érződik, amikor teljesen idegen érdekek próbálják befolyásolni a választási eredményt.

Gyakran hallani mostanában Budapesten és a visegrádi csoport más fővárosaiban, hogy Lengyelországnak kellene a vezető szerepet elvállalnia a régióban. Hogyan látja a visegrádi négyek jövőjét?

Mi próbáljuk elkerülni a „vezető” meghatározást, nehogy elkedvetlenítsük a területileg vagy létszámban kisebb partnereinket, akár Litvániát, amellyel most nagyon szorosan együttműködünk. A partnereink gyakran érzékenyek a dominancia problémájára, ezt nem szeretnénk. Másfelől azonban természetszerűleg mi vagyunk a legnagyobb ország a régióban, és egyúttal talán az az ország, amely a legintenzívebben fejlődik gazdaságilag. Ha azokról az országokról beszélünk, amelyek egyúttal az Európai Unió tagjai is, a legfontosabb probléma az unió reformja. Nem szeretnénk eljutni addig a pillanatig, amikor az Európai Unió olyan irányba fordul, amely már elfogadhatatlan számunkra. Erre például akkor kerülhetne sor, ha külön mércével mérné a régi és az új Európa országait, s ha másokra lehet erőltetni olyan megoldásokat, amelyek számunkra elfogadhatatlanok. Az unió a fennállása, azaz az ötvenes évek óta a legnagyobb válságát éli át, még ha nem is ismeri el. A válság egyik tünete például az, hogy az EU-t elhagyta egyik legerősebb állama, Nagy-Britannia. Ez teljes katasztrófa. Másodsorban erősödik a rivalizáció a világpolitika nagy játékosai között, azaz Kína és az Egyesült Államok között. Harmadszor: erősen nyugtalanít bennünket, hogy az unió egy dekadens, öngyilkos ideológia foglya, amely le akarja dönteni azt a civilizációs építményt, amelyre Európát építették. Komoly gondok ezek, amelyekkel a lengyel, a magyar, a litván és a román külpolitikának kell szembesülnie. Ehhez jön még, hogy Oroszország leselkedik Keletről. Talán nem kell mondanom, milyen fenyegetéssel jár mindez.

Komoly problémákat említett, de milyen pozitívumokat lát a visegrádi négyek vagy akár Közép-Európa többi országa számára a belátható jövőben?

A négyek számára nyilvánvaló jó hír, hogy az Európai Unióban egyre komolyabban számít a hangunk. Nagyon fontosak továbbá a nem politikai projektek, például az infrastruktúra vagy a hadügy. Hatalmas közös vállalkozás például a Via Carpatia, tehát az észak–déli közlekedési folyosó kiépítése. Ehhez kapcsolódik a kiváló magyar gyorsvasútprogram, amely összekapcsolja Közép-Európa fővárosait. Ezek integrációja, összekapcsolva a határok menti együttműködéssel, régiónk erősítését szolgálja.