Halottak miséznek a templomban ezen az éjszakán

Tavaly lerántottuk a leplet a tökfaragásról: kiderült, hogy Halloween ide vagy oda, a töklámpás készítése magyar hagyomány is. Idén a hazajáró halottak nyomába eredtünk – Mindenszentek és Halottak napján ugyanis ezt „legálisan" tehetik, a néphagyomány szerint számítanak rájuk. Nálunk kicsit később jönnek, mint nyugatabbra, de a hagyományok szerint nem maradnak éhen-szomjan, és világítanak is nekik. A néphit szerint Mindenszentek napján hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé számukra is megterítenek: kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra – írja a Magyar Néprajz: ez a szokás sok helyütt megjelenik – vagy legalábbis korábban megjelent - magyarlakta területeken.

Mindenszentek és Halottak napján országszerte rendbe teszik, feldíszítik a sírokat. Nem feltétlenül csak virággal. Egyes vidékeken régen ételt is tettek a sírra. Fotó: Farkas Judit

Étel és fény járt a hazatérő holtnak

A Tápió menti falvakban egy tál ételt tettek az asztalra a halott számára, éhen ne maradjon. A bukovinai magyarok a temetőben osztogatták az otthonról hozott ennivalót, és annyi gyertyát gyújtottak otthon, ahány halottja van a családnak. Sok helyen hitték, hogy az hal meg előbb a családban, akinek előbb leég a gyertyája.

A szegedi vidékhez is kötődik hasonló hagyomány: üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Ez volt a mindönszentök kalácsa, más néven kóduskalács.

A szegényeket, koldusokat Halottak napján is szokás volt sok helyen megvendégelni. Van, ahol a sírokra is tettek élelmet, például Topolyán. A Csallóközben azért adtak kalácsot az imádkozó koldusoknak, nehogy a halottak hazalátogassanak. Ha mégis jönnének, elkél a világosság, nehogy orra bukjanak valamiben: Jászdózsán, miközben a temetőben gyertyát égettek, odahaza égve hagyták a lámpát, hogy a halottak széjjel tudjanak nézni. A holtak erre meghatározott időt is kaptak: úgy vélték, hogy amíg a harang szól, addig a halottak otthon vannak.

Német temető a Bács-Kiskun megyei Garán Mindenszentek előestéjén. Jár a fény halottnak, hogy hazataláljon. Fotó: MTI

Mosási tilalom vonatkozott egyébként egész Halottak napja hetére: azért nem szabadott mosni, mert a végén még vízben állna a hazajáró halott. Ezek szerint nem tudták pontosan „belőni", melyik nap is látogatná meg életben maradt szeretteit: jobb készenlétben állni a vendégségre. Ha már víz, Csantavéren a halottak napi esőből jósoltak sok felnőtt halottat a következő évre.

Meghal, aki meglátja őket

Éjszaka jön aztán az igazi borzongás: a közkeletű hit szerint ugyanis a templomban a halottak miséznek a Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán, amelyre éjfélkor gyűlnek össze. Halottak miséznek az éjféli mise előtt is karácsonykor, azért nem szabad az éjféli misére bemenni a beharangozás előtt. A Magyar Katolikus Lexikonban találtuk: Németprónán úgy tartják, hogy az élők éjféli miséje után a holtak tartják a magukét. Ezen már azok is részt vesznek, akik a jövő évben fognak meghalni.

Hosszúfalu (Dlhá nad Váhom) szlovákjai között az a hiedelem, hogy halottak napján a megholtak éjjel misére gyűlnek a templomban. Mindegyiken fehér lepedő, amely földig ér. A misézőket megnézni nem szabad, mert aki ezt megteszi, egy év múlva ő is közöttük lesz. Halkan jegyezzük meg, hogy pont ilyen lehet egy Ku-Klux-Klan gyűlés is az Egyesült Államokban. Lehet, hogy igazából ott is a halottak miséznek, csak mindenki fajvédőknek hiszi a társaságot.

Szegedi öregek pedig úgy mondták, hogy a halottak éjszakája évadján tartják a holtak miséjüket, búcsújukat. A hagyomány időponthoz nem kötve is él: kiskunfélegyházi hiedelem szerint például a megholtak üdvözült lelkei éjjelenként misére jönnek össze a templomban.

A Magyar Néprajzi Lexikonban jegyezték le az időhöz nem kötött hiedelemmondát, amely szinte az egész nyelvterületen ismert: röviden annyi a történet, hogy egy ember/asszony, aki látni akarja halottját, betér éjszaka a templomba, látva a világítást vagy/és hallva a harangszót. Bent veszi észre, hogy ott a halottak miséznek. Meglátja köztük a keresett halottat, és látja azt is, amint kihozzák az oltáriszentséget. Amikor a halottak észreveszik, letépik róla a ruhát. Ő rémülten elfut, de három nap múlva meghal, mert nem szabad élőnek a holtat látni.

Minden jótét lélek dicsérje az Urat! Szobor egy kripta tetején az Alsóvárosi temetőben. Fotó: Farkas Judit

Nem csak halottak napján járnak köztünk

Kísértetek, hazajáró lelkek: nem muszáj kísértettörténeteket importálnunk, mindkét kategóriából van nekünk saját. A hazajáró lélek a családi halott a néphit szerint. Azt is elmondjuk, hogy nézhet ki a hazajáró lélek, visszajáró halott: formája, ha nem magáé a halotté, lehet rá emlékeztető, megfoghatatlan szellemlény. Feltűnhet a halott testrésze, például koponyája is, de megjelenhet állat vagy lovas alakjában, tárgy formájában és láthatatlan is maradhat – szóval igazából nem vagyunk kisegítve, gyakorlatilag bármi lehet.

Onnan tudhatták, hogy visszajár a halott, hogy az megjelent valamelyik családtag álmában. Gyanús volt a zajkeltés (edények csörömpölése a polcon, zörgés a padláson), a tárgyak elmozdulása is – remélhetőleg ez csak a horrorfilmekből ismerős, és az Ön otthonában ritkán hallatszanak efféle zajok. A szokatlan neszeket, jelenségeket még ma, a 21. században is vannak, akik szellemek jelenlétével magyarázzák – " target="_blank">lásd Poltergeist-filmek. De mindezek mellett persze ismert a testi valóságban megjelenő, sírjából kikelő halott alakja is. Nincs új a nap alatt, nincs olyan horrorfilm, amelynek a történetét ne tudták volna már korábban elképzelni, akár a „tudatlan" parasztok.

Hogy miért járhatott vissza az elhunyt családtag, annak több oka is lehet. Előfordulhatott, hogy megzavarták a halott nyugalmát: hazahívták, túlságosan gyászolták, megbolygatták a sírt. Nem a kívánsága szerint temették el, nem tartották tiszteletben az emlékét. A bűnös halott hibáját jóvátenni – vagy ellenkezőleg: a bűnt folytatni – térhetett vissza a Magyar Néprajzi Lexikon szerint: akár a bűnjellel is kísérthetett a bűn elkövetésének helyén, ahogy egy rendőrségi közleményben írnák.

Az erőszakosan, idő előtt véget ért élet is indíthatja kísértésre a halottat, esetleg egy, az életben nem teljesített kötelesség hívja vissza. Ha megígérte, hogy visszalátogat, pláne számíthatunk furcsa zajokra, és az is előfordulhat, hogy segíteni térne vissza a holt. Rosszindulatú is lehet a halott – és megint a horrorfilmek, rémregények világánál tartunk. Ha álomban vagy halottlátó útján kér, kíván valamit a halott, a kívánságait jobb teljesíteni. Ennyit megér, hogy ne részeltessen minket többé társaságában.

Kísérteties fotó a kecskeméti Szentháromság temetőből. Nálunk Mindenszentek és Halottak napja a holtak visszatérésének időszaka. Fotó: MTI

Köztéri szellemek, fejetlen barátok

Kísértetnek is a holt lelket nevezik, de nem azt, amelyik a családi otthonba jár vissza – hanem a „köztéri" szellemet. A kísértet a hit szerint közterületeken bolyong, és valamilyen különleges ok miatt nem pihenhet sírjában. Bárki találkozhat vele az utcán, a határban, temetőben, más helyeken. Általában olyan bűnért vezekel, amely az egész közösséget érintette, például ellopott valamit, gonosz életet élt mint pap vagy más, közfeladatot ellátó személy, rosszul mérte ki a határban a földeket: közkincs a kísértet ebből a szempontból.

Az öngyilkosból, az akasztott emberből, a gyilkosság áldozatából kísértet lesz, ahogy az elátkozottak és a temetetlenek lelkéből is. A vezeklés gyakran meghatározott időre szól: az öngyilkosé például addig, amíg újabb öngyilkos fel nem váltja; a bűnösöké, amíg az összes bűnüket le nem vezeklik; az elátkozottaké, amíg az átok fel nem oldódik.

A kísértetek megjelenhetnek csoportosan is, az emberalakon kívül állat vagy tűz - sírokon megjelenő lángnyelvek, tüzes kerék, tüzes szekér stb. - alakjában. Lehet emberalakját félig-meddig elvesztett homályos lény (ilyen a hírhedt imbolygó fehér lepedős alak). A hajingáló kísértet például nem is látható, csak hallható: ő az, aki a padláson kelti a zajokat. Sokszor meg csak dübörgő lópatákat, szekérzörgést, egyéb zajt hallottak, amely a kísértet jelenlétére utalt. Voltak azonban olyan alakok is, amelyeket az egész országban ismertek. Ilyen a lepedős kísértet mellett a fejetlen barát és az állatlan ló.

Mit mondtak eleink, ha úgy gondolták, " target="_blank">ott van a kísértet a ganénál? Leginkább a „Minden lélek dicséri az Urat" mondat alkalmazásában bíztak, amelyre a kísértet eltűnik. Az is lehet, hogy így felel rá: „Én is dicsérném, ha lehetne", majd elmeséli, miért vezekel. Az ördög említésével is el lehetett küldeni: pl.: „Ördög vigyen vissza, ahonnan jöttél". Ha nem csak szájkaratéra volt idő, érdemes volt bal kézzel megütni, esetleg lelőni csizmáról kapart sárral. Persze lehet, hogy mire lekaparták a sarat és megtöltötték vele a puskát, a kísértet magától is eltűnt.

Ha a többi európai nép hagyományaiban, babonáiban, hiedelmeiben keresgélnénk, valószínűleg nagyon hasonló kísértetsztorikkal találkoznánk. A lexikon ezt úgy magyarázza, hogy a kísértet fogalmának keletkezésében két tényező játszott közre, egymással összefonódva. Egyrészt az a hit, hogy a közösség ellen vétkezőnek vagy a rendkívül módon elhunytnak - aki általában szintén bűnös valamilyen módon - le kell vezekelnie bűnét halála után. Másrészt ott volt a törekvés, hogy bizonyos természeti jelenségeket (ilyen például a mocsárgáz) vagy éjszaka látott homályos foltokat, fényeket, szokatlan zajokat, éjjel az utcán váratlanul feltűnő állat megjelenését valahogyan, valamivel megmagyarázzák. Ez nem csak Magyarországra, hanem egész Európára érvényes, és Európa-szerte hittek a lélek tovább élésében is. Ennek köszönhető, hogy a kísértet alakja általánosan elterjedt földrészünkön, méghozzá nagymértékben egyező vonásokkal.