Íme a Gyurcsány család néhány gazdasági botránya

Az Origo összegyűjtötte ezek közül a legnagyobbakat.

A koronavírus gazdasági hatásaival kapcsolatos európai uniós gazdasági intézkedésekről szóló kormánypárti javaslat vitájában szólalt fel Gyurcsány Ferenc felesége, és többször korrupcióról beszélt. De milyen ügyei is voltak korábban a Gyurcsány családnak?

A Fittelina-botrány

A budai, Apró-Gyurcsány-villa felújításának történetét a Magyar Nemzet írta meg még 2005-ben. A lap szerint a Gyurcsány házaspár 1995-ben hozta létre a Fittelina Kft.-t. Később Gyurcsányné átengedte az Apró-Gyurcsány villa hasznosításának jogát a Fittelina Kft.-nek – amelynek tulajdonosai és tisztviselői ők maguk voltak -, és így 159 négyzetméteres lakásának a bérbeadási jogát is. Ezt a jogot 16 millió forint értéken tartották nyilván a cégben egészen 2000-ig.

Ez alapján évi 2,6 millió forintot költségként írhattak le a vállalkozás bevételeivel szemben, így minden évben több millió forinttal tudták csökkenteni a befizetendő társasági adót.

Bérlők hiányában azonban alaposan feltételezhető, hogy a saját cégükkel kötött megállapodás színlelt szerződés volt, amire azért volt szükség, hogy éveken keresztül lehetővé tegye Gyurcsánynak és feleségének az adófizetési kötelezettség különböző mértékű elkerülését.

Egy színlelt ügylet azonban még más adóelkerülésre is kiváló lehetőséget teremthetett.

A cégnek ugyanis azt is megengedték, hogy a villán felújítást és értéknövelő beruházást végezhet akkor, ha az ingatlan eredeti funkcióját megtartja. A Fittelina Kft.-nek nem esett nehezére ezt betartani, hiszen a villa eredeti funkciója az első pillanattól kezdve az volt, hogy laknak benne.

Színlelt szerződés volt

Mivel Gyurcsányék vállalkozásuk költségén építették át a Gyurcsányné és édesanyja, Apró Piroska tulajdonában lévő villát, cégköltségen értek el jelentős mértékű gazdagodást magánvagyonukban.

A Fittelina Kft. a beruházás több mint 10 millió forintos áfáját visszaigényelhette az államtól, amit magánszemélyként nem tehettek volna meg. Mindezek mellett pedig a miniszterelnök cége (Altus Zrt.) így csökkentette a társaságiadó-alapját a luxusberuházás alapján elszámolásra kerülő többmilliós értékcsökkenés összegével.

Ezek az adóügyletek azonban kizárólag azon a Gyurcsányné és Gyurcsány közötti megállapodáson alapulnak, amely szerint Gyurcsányné egészen 2002-ig átadta lakásának kizárólagos bérbeadási jogát a Fittelina Kft.- nek.

Bérlők hiányában viszont joggal feltételezhető, hogy egy színlelt szerződés alapján elvégzett beruházás után volt lehetősége a cégnek visszaigényelni az áfát.

2003-ban a Fittelina Kft.-t beolvasztották a Gyurcsány tulajdonában lévő Altusba.

Így jutott olcsóbb áramhoz Gyurcsány cége

1995 novemberében privatizálta az Altus az 1400 embert alkalmazó Magyaróvári Timföldgyárat és Műkorund Rt.-t (Motim), decemberben pedig egyszerűsített privatizációval került az Altushoz a Perfekt Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Rt.

A Motim privatizációjánál fontos szerepet játszott a Magyar Kereskedelmi és Hitelbank Rt. (MHB) igazgatótanácsi elnöke, Apró Piroska, Gyurcsányné édesanyja, ugyanis az MHB folyósította a hitelt az Altusnak a Motim megvásárlásához.

Ellentmondásos tény, hogy miközben a DK mostanában rászorultsági alapon alacsonyabb energiaárakat követel, Gyurcsány kormányzása idején mindez sajátosan valósult meg. Gyurcsány Ferenc, tehát az akkori kormányfő cége, a Motim, mely – néhány másik nagyfogyasztóval együtt – egy 2007. decemberi megállapodás alapján az „elvileg legalacsonyabb„ hazai, hivatalos aukción kialakult, nagykereskedelminek tekinthető árnál is olcsóbban vásárolhatott áramot – írta a Magyar Nemzet.

Eközben a lakossági áramárak a nyolcéves baloldali kormányzás időszaka alatt megduplázódtak.

A Welt 2000-botrány

A Welt 2000 egy kis budaörsi kft-ből lett a 2002-2010 közötti baloldali kormányok számára nagyon fontos informatikai vállalkozás.

Ez a cég készítette a magyar EU-s csatlakozásra azt a szoftvert (EMIR), amin keresztül a Brüsszelből érkező pénzek kifizetését és a teljes pályázati rendszert működtették.

Az EMIR körüli botrányról elsőként az Origo számolt be még 2017. május 14-én. Akkor azt írtuk, hogy akár 18 milliárd forintot is visszakövetelhet Magyarországtól az Európai Bizottság, mert szabálytalan közbeszerzésekre bukkantak a 2007–2013-as uniós gazdasági ciklus ellenőrzésekor. Az ellenőrző főigazgatóság akkor arra a megállapításra jutott, hogy a megvalósításánál súlyos szabálytalanságok és hibák is történtek.

Az ebben érintett szerződések teljes összege 28,4 milliárd forint volt.

A főigazgatóság által készített dokumentumban az volt olvasható, hogy 2003. július 25. és 2008. december 31. között sorrendben a Miniszterelnöki Hivatal, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal és Nemzeti Fejlesztési Ügynökség összesen nyolc vállalkozási szerződést kötött a céggel az EMIR megalkotására, működtetésére, valamint a továbbfejlesztésére. Ezek teljesítése egészen 2015 decemberéig tartott.

A 8 darab szerződés közül hármat (az első a 93/2004., a második 71/2005., a harmadik pedig 43/2007. szám alatt futott) nem más, mint Heil Péter szignózott. Az első kettőt még mint a Közösségi Támogatási Keret Irányító Hatóságának vezetője írta alá, a harmadiknál már a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) elnökhelyettesi minőségében járt el. Ezek értéke 234 millió forint, 820 millió forint és 2,5 milliárd forint volt.

Heil azért érdekes szereplő, mert a karrierjét nyomon követve klasszikus baloldali káderkép rajzolódik ki: 2002–2007 között az NFÜ és jogelődje elnökhelyetteseként működött, majd dolgozott az önkormányzati és területfejlesztési, a nemzetgazdasági, a közlekedési, hírközlési és energiaügyi minisztériumokban, aztán pedig a Miniszterelnöki Hivatalban kötött ki, ahol szakállamtitkár és kabinetfőnök is volt.

A 2010-es kormányváltás után aztán az Altus Zrt.-hez igazolt mint tanácsadási igazgató. Az Altus Zrt. a Gyurcsány család üzleti érdekeltségeinek zászlóshajója.

Heil Péter és a Gyurcsány család persze nem az Altusban ismerkedtek meg egymással, hiszen Gyurcsányné 2002-től ugyancsak az NFÜ jogelődjének, a kacifántos nevű Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatalának elnökhelyetteseként volt tevékeny egészen 2004 augusztusáig, amikor is Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választásakor lemondott a posztjáról.

Itt pedig most fontos tisztázni Gyurcsányné szerepét az ügyben. Gyurcsány neje ugyanis nem pusztán „mezei” elnökhelyettese volt az NFÜ jogelődjének, hanem a szervezeti ábra tanúsága szerint a monitoringmódszertani főosztály, amely az egész EMIR-sztorit gondozta, közvetlenül a támogatások fogadására történő felkészítésért felelős elnökhelyettes, vagyis Gyurcsányné alá tartozott. Kollégái ennek kapcsán még 2008-ban is arról beszéltek, hogy

Gyurcsány felesége „szívügyének” tekintette az EMIR fejlesztését, olyannyira, hogy ha például valamilyen más intézménynél elakadt a folyamat, akkor „nem restellte személyesen felvenni a telefont”, hogy ráncba szedje a folyamatokat.

A személyes visszaemlékezéseken túl írásos nyoma is van annak, hogy Gyurcsányné fokozott odafigyeléssel viseltetett a monitoringrendszer iránt: a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottság 2003-as és 2004-es üléseiről készült jegyzőkönyvek tanúsága szerint az EMIR-ről szóló napirendi pontoknál kivétel nélkül Gyurcsányné szerepelt témafelelősként, ő mondta a bevezetőt, és ő válaszolt a többiek kérdéseire is.

Összefoglalva tehát Heil Péter és Gyurcsányné meghatározó szerepet játszottak az EMIR életében és az ennek kapcsán a Welt 2000 Kft.-vel kötött megállapodások tető alá hozásában.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke felesége, Dobrev Klára társaságában a párt kongresszusán a Syma rendezvényközpontban 2016. február 13-án