István király szarkofágja ismert, maradványait még keresik

A vaskézzel uralkodó I. (Szent) István király tettei mellett az államalapítás korszaka szereplőinek története is megelevenedik augusztus 20-án. Kegyeletünket azonban nem tudnánk leróni mindenki előtt. Míg az Árpád-házi uralkodók legtöbbjének eredeti nyughelyét ismerjük, földi maradványaik helye a történelem homályába vész. Vagy fogalmazhatunk úgy is: a tatár dúlta, török fosztogatta és más nemzetek katonái által felforgatott emlékhelyek különös leleteket rejtenek.

A Szent Jobb maradt

Az idősen, gyermekeit gyászolva elhunyt Szent István temetéséről keveset tudunk, míg több, az államalapítót övező legenda maradt fent – foglalta össze Batizi Zoltán, a szobi Börzsöny Közérdekű Muzeális Gyűjtemény vezetője. A régész azt is elmondta, hogy ezek történetét a király nagylegendája és a kislegendája őrzi, majd a kettőt felhasználva írta meg Hartvik püspök a XII. század elején a maga változatát. Előbbi a temetkezésről nem beszél.

A kislegenda csak említi, hogy Fehérvárott, az általa alapított székesegyházban temették el az uralkodót. Mivel halála idején a Nagyboldogasszony-bazilikát még nem szentelték fel, csak a szertartás után helyezhették fehér márványszarkofágba, az épület közepébe. Későbbi szentté avatásakor csodák történtek a sírnál, ugyanis az azt fedő kőlapot sehogy sem tudták felemelni – még három nap böjtölés után sem.

 Egy remetenő azután jelezte, hogy mindez azért történt, mert Árpád vére nem szabad: az akkor uralkodó I. (Szent) László fogva tartotta Salamont. A korábbi királyt elengedték, és a szinte súlytalanná vált fedlapot egyből ki tudták emelni.

 Erre a faragott kőkoporsóra ráleltek a régészek, de első uralkodónk maradványai nem voltak már benne. Ezek talán a fehérvári bazilikában feltárt csonthalomban „rejtőzködnek", összekeveredve a többi feldúlt sír anyagával. István XI. századi utódai általában egy-egy általuk alapított templomba temetkeztek az ország különböző pontjain, majd a nagy király szentté avatása (1083) után mellette, a fehérvári egyházban kívántak nyugodni az Árpád-háziak.

Az István királynak tulajdonított Szent Jobb, amely az augusztus 20-i Szent István-napi körmenetek során jut ma főszerephez, is ekkor kerül bele a krónikákba. Egy Merkur nevű szerzetes csodás módon, titokban egy fehér ruhás férfitól kapta a Jobbot akkor, mikor Szent István szarkofágját felnyitották. Az ereklyét Merkúr Bihar megyébe, a későbbi Szentjobbra vitte, ahol évszázadokon át zarándokok látogathatták. A török hódoltság idején az ereklye megjárta Boszniát, majd Raguzába, a mai Dubrovnikba került, ahonnan majd két évszázad múltán Mária Terézia szállíttatta Bécsbe.

Szarvas gyertyákkal

Batizi Zoltán egy rövid ideig uralkodó királyunk történetén keresztül mutatta be, mit kellett kiállniuk az Árpád-házi királysíroknak az idők folyamán. – I. Béla fia, Géza hercegként töltött éveit jól dokumentálja a Képes krónika, ám uralkodásának három rövid évéről alig tudunk valamit – beszélt arról a régész, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük Géza vélt nyughelyének 2015-ös feltárásakor.

Azt tudjuk, hogy I. Géza hálából alapította a váci Szűz Mária vagy Nagyboldogasszony-székesegyházat. Egy közeli csatának köszönhetően került trónra, és csoda is kötődik a környékhez. A trónról döntő, győztes összecsapás után – Vácra visszatérve – egy szarvast pillantott meg, agancsán égő gyertyákkal. Ahol a vad hirtelen eltűnt, semmivé vált az őt üldöző vitézek szeme előtt, ott építtette fel Géza a váci székesegyházat. Három év uralkodás után I. Géza súlyos betegségben halt meg, végső nyugalomra az általa alapított intézményben helyezték.

Dr. Tettamanti Sarolta régész a váci székesegyház nagy részét feltárta, de az utolsó részeket, a templom középső részét Batizi Zoltán kutathatta. Ahogy minden középkori keresztény templom, a Nagyboldogasszony-székesegyház is nyugat–kelet tájolású, legkeletibb pontján áll az oltár. Az elhunytakat is így temették el: a fejüket nyugati iránya helyezték, hogy tekintetüket a fényre, azaz keletre irányíthassák – magyarázta a régész, hogyan találtak egy téglalap alakú, nagy méretű sírhelyet a székesegyház közepén.

Ennek a gödörnek az alján nem feküdt szarkofág, csupán egy kisebb csontkupac, egy vékony csontú egyén maradványai. A gödörben szétdobálva egy (vagy több?) vastagabb csontú személy csonttöredékeit is megtalálták. Egyelőre csak következtetés, hogy I. Gézáé lehetett a sírhely, hiszen meggyalázták, feldúlták azt.

A DNS-vizsgálat segíthet

Egy Rogerius mester nevű krónikás, kanonok írt Siralmas ének című munkájában arról, hogy a tatárjárás mely magyar városokban milyen pusztítást hozott. A váci székesegyházat felégették, és feltehetőleg felkutatták az értékeket. A török korban ugyanez volt az eljárás, nemesfémeket keresve valószínűleg átforgatták országszerte a legtöbb királysírt. Vác úgy 120 évig volt a kezükben, volt idejük szemrevételezni, mi mozdítható.

– Ami esetleg a tatárok figyelmét elkerülte, azt a törökök biztosan észrevették – beszélt arról Batizi Zoltán, miért olyan nehéz a hazai régészek dolga. Hozzátette, hogy például a székesfehérvári bazilika a törökök kiűzése után sem volt biztonságban, a nyugati zsoldosok is felprédálták az Árpád-házi királyok sírjait, köztük talán Istvánét is.

– Középkori uralkodóink nem rejtették el sírjaikat, mert meg sem fordult korábban senki fejében, hogy az erős magyar királyság egyik központi városát valamikor elfoglalják, megszentségtelenítik a nyughelyeket – folytatta a régész.

Az óvintézkedések hiánya ellenére azért ismerünk épen maradt Árpád-házi királysírt. I. András sírköve egész jó állapotban maradt fenn az általa alapított tihanyi apátságban. A Balaton akkor még természetes védelemmel látta el az apátságot, körbevette a templomot, igazi szigeten állt az év legnagyobb részében a magas vízállás miatt. A kisebb méretű altemplomban található I. András sírja, csak magát a testet nem találták meg.

Egy Árpád-házi uralkodó földi maradványait is sikerült a kutatóknak azonosítaniuk. III. Béla királynak és feleségének temetkezőhelye a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában érintetlenül megmaradt: a tatár, majd a török fosztogatásokat is átvészelte. 1848 decemberében Érdy János régész tárta fel a nyughelyet, a királyi pár – végakaratukkal ellentétben – azóta a Mátyás-templomban alussza örök álmát.

 III. Béla ma sokat segíthet a kutatóknak az Árpád-háziak esetleges maradványait azonosítani. DNS-vizsgálattal kideríthető, hogy a férfiőseik ugyanazok-e, és valóban magyar királyok nyugszanak-e a feltárt sírokban.