Kádár János féltett titkai

A könyvben valóságos népmesei hősként uralkodó pártvezért például 1977-ben hiába próbálták meggyőzni arról, hogy szobrot állítsanak neki, ő hangosan tiltakozott ellene. Máskor egy Népszabadság-cikket kritizált keményen, mert a tudósítás nem az eseményről, egy sakkversenyről szólt, hanem Kádár elvtárs megnyitójáról. Közismert, hogy soha nem nézett tévét, és csak ritkán olvasott újságot. Ennek ellenére mindig nagy kedvet érzett a sajtó ostorozásához. Ragaszkodott a hétfői adásszünethez, ezért állítólag még a belga király is gratulált neki.

„A hétfő a családé, és nem a tévéé" – mondogatta. Ritkán szólt bele a műsorokba – erre amúgy is megvolt a külön apparátus és az öncenzúra –, de egyszer mégis megtette: ugyanis véletlenül megtudta, hogy Hofi Géza éppen a pártközpontban adja elő a szilveszteri műsorát. „Csak nem cenzúrázni akarják Hofit?" – kérdezte az osztályvezetőt, aki elmondta, hogy a humorista azokat a számait mutatja be, amit a tévé vezetése nem akar elfogadni. „Csak nem az a bajuk a tévéseknek, hogy kedvelem Hofit, és még engem is utánozhat?" – fortyant fel a pártfőtitkár, és ezzel el is dőlt a műsor sorsa.

Kádár: Csak nem cenzúrázni akarják Hofit?
Ha szabadságon volt, hallani sem akart politikáról, még Brezsnyev telefonhívását is vonakodva fogadta. Ha viszont munkalátogatáson járt, hiába próbálták vendéglátói vadászatra csábítani. Felesége, Mária ugyan elkísérte a fontosabb külföldi tárgyalásokra, de Berecz szerint sosem szólt bele a döntéseibe.

Kádárról megtudhatjuk azt is, hogy élete vége felé egyre babonásabbá vált. 1988-ban azért kérte, hogy halasszák el egy héttel az MSZMP országos pártértekezletét, mert az eredeti időpont péntek 13-ára esett volna. Ez volt az az értekezlet, amelyen 32 év után Kádár lemondott a főtitkári posztról.