Ország-világ

2019.06.22. 15:54

Megváltoztat a felelős nyaralás - értékteremtő az átgondolt utazás

A világ csodáinak megismerése, kiszakadás a hétköznapokból: ez mind célja lehet egy utazásnak - ahogyan a segítségnyújtás is. A harmadik világ országait célzó humanitárius turizmus egyre népszerűbb, de nem mindegy, hogyan segítünk a rászorulókon.

Borbola Lilla

Egzotikus nyaralással egybekötött segítségnyújtás – nagyjából így lehetne összefoglalni, hogy mit is jelent a humanitárius turizmus. A lelkiismeretünket azonban könnyű becsapni: a rosszul szervezett utak nemcsak az utazónak szerezhetnek rossz élményeket, de a meglátogatott közösségnek is ártanak. France Mutombóval, az Afrikáért Alapítvány alapítójával beszélgettünk arról, hogyan lehet jól segíteni.

Verejtékes munka és szafarizás

– A humanitárius turizmus egyszerre szól az utazóról és a nehéz sorsúakról. Aki velünk jön, az nem egy ügyfél vagy egy kuncsaft, akitől elkérjük a pénzét, majd nyújtunk neki valamiféle szolgáltatást, utána pedig semmi közünk egymáshoz. Ehelyett partner, aki a végén gyakorlatilag a barátunk lesz, kötődni fog a kultúránkhoz, a kinti emberekhez – kezdte a kongói származású France, aki 23 éve érkezett Magyarországra, hogy teológiát tanuljon. Végül itt maradt, és a két kontinens közötti szociális különbségek miatt létrehozta alapítványát, hogy segítsen a szülőföldjén nyomorban élő embereken.

 

– Egy ilyen utazás során nemcsak oroszlánokkal találkozik vagy hegyet mászik az ember, hanem sokkal mélyebb élményeket szerezhet, amely az ott élő emberekhez kötődik. Nemrég például egy utazó részt vett egy szafarin, ahová meghívott magával árva gyerekeket is, akik csak 50-100 kilométerre laknak a nemzeti parktól, de még sosem jártak ott, sosem látták az ott élő állatokat, mert nincs 100 dollárjuk, hogy befizessenek egy ilyen útra. A gyerekeknek ez hatalmas élmény volt, ahogyan a turista is sokkal többet kapott így, mint amit egy utazási iroda kínálni tudott volna neki

– magyarázta Mutombo.


Ez azonban csak egy példa, az alapítvány humanitárius utazásai – amelyeket már több mint tíz éve szerveznek rendszeren, évi egy-két alkalommal – úgynevezett miniprojektek köré épülnek a turistáskodás mellett. Ezek során kitűznek egy 10-15 nap alatt megvalósítható célt, amelyet a jelentkezők anyagi támogatásával és a munkában való részvételével valósítanak meg. Idén például egy özvegyasszonynak építettek házat, aki szintén özvegy lányaival és azok félárva gyermekeivel kerültek az utcára. De festettek már ki árvaházat, újítottak fel egészségügyi központot, vagy építettek iskolának tantermet is.

Nagy eredmények miniprojektekkel

Ahhoz azonban, hogy ezek a projektek valóban elkészüljenek ilyen rövid idő alatt, alapos szervezésre van szükség. – Már az elején bevonjuk a jelentkezőket a projektbe. Még az indulás előtt részt vesznek a szervezésben és tervezésben, már itt elkezdenek foglalkozni a munkával. Átbeszéljük például, hogy kinek mi a szakmája és hogyan tud a leghatékonyabban segíteni. Egy burkolónak vagy festőnek nagy hasznát vesszük az építkezésen, míg egy pénzügyes vagy marketinges sokkal többet tud tenni a projektért a saját területén, mintha téglát cipelne vagy homokot keverne – mondta France.

Mielőtt a turisták megérkeznek a helyszínre, az alapítvány terepszemlét tart, felveszi a helyiekkel a kapcsolatot, megnézi mik a buktatók, hogyan lehet hatékonyan dolgozni.

 

– Fontos, hogy a szervezők ismerjék mindkét kultúrát, mert eltérő az európaiak és az afrikaiak gondolkodásmódja, munkamorálja. Tudni kell például, hogyan lehet a helyieket motiválni, hogy ne afrikai tempóban, az ottani „időszámítás" szerint dolgozzanak, mert teljesen más az időérzékük. Úgy szokták mondani, hogy az afrikaiaknak idejük van, az európaiaknak meg órájuk. Ha tehát azt szeretném, hogy 8 órára érjenek oda az építkezésre, akkor 5-re hívom őket. Ha jól kommunikálunk feléjük, akkor viszont odateszik magukat

– magyarázta az alapítvány vezetője.


Ezek nélkül az ismeretek nélkül nem fejeződik be a projekt a tervezett idő alatt, a turista csalódottan tér haza, ami megnehezíti a következő célok megvalósítását. Ha azonban elégedetten, pozitív élményekkel érkezik vissza, akkor észrevétlenül is az adott projekt „nagykövete" lesz, mert mindenkinek arról mesél majd a környezetében.


– A lényeg, hogy körülhatároljuk, mit szeretnénk, ehhez milyen lehetőségeink vannak, és a turista tudja meghatározni a szerepét az egészben. Akkor sokat tud segíteni ezalatt a másfél-két hét alatt is, miközben megismerkedik a helyiekkel is – foglalta össze France.

Az önkéntes nem nézegeti az oroszlánokat

Úgy tűnik, hogy a humanitárius turizmus ideális megoldás minden fél számára. Hallani azonban negatív példákról is, amikor a gazdag országokból érkező turisták csak rontanak a helyiek helyzetén. Például azzal, ha egy árvaházban szakképzetlen önkéntesek váltják egymást néhány hetente vagy tanítanak iskolákban a pénzükért cserébe, ahelyett, hogy a helyi tanárok oktatnának. Olyan is előfordulhat, hogy ellenőrizetlenül küldenek önkénteseket a kiszolgáltatott gyerekek közé, vagy hogy a kilátogató úgy érzi, nem tudott semmi hasznosat tenni. France Mutombo szerint ezek létező problémák, de nem szabad minden szervezetet, alapítványt egy kalap alá venni. Náluk az Afrikáért Alapítványnál például nagyon szigorúan ellenőrzik az önkénteseket.


Mint mondja, szét kell választani a humanitárius turizmust az önkéntes munkától. Előbbi rövid, behatárolt időtartamú és célú, amihez turisztikai programok is kapcsolódnak. A turista fizet azért, hogy élményt szolgáltassanak neki, cserébe a pénzéből és a munkájából megvalósul egy projekt, és a résztvevők ugyan a helyiek között vannak, de folyamatosan jelen vannak mellettük az alapítvány munkatársai.


Az önkéntes azonban nem fog szafarizni, hanem hosszabb időn keresztül végez egy munkát az alapján, hogy az alapítvány mire találta alkalmasnak.

Az Afrikáért Alapítvány legutóbbi miniprojektje során egy özvegyasszony, Mama Alphonsine és családja számára építettek házat az önkéntes turisták a helyiekkel közösen.

Az Afrikáért Alapítvány legutóbbi miniprojektje során egy özvegyasszony, Mama Alphonsine és családja számára építettek házat az önkéntes turisták a helyiekkel közösen.

– Egy-egy önkéntesjelölttel akár órákat is beszélgetek, hogy kiderüljön, valóban alkalmas-e arra például, hogy gyerekekkel foglalkozzon. Ezután részt kell vennie a magyarországi munkánkban, megismernie, hogy mit jelent az alapítvány azon alapfilozófiája, hogy segíteni kiváltság – mindennek nem Kongóban vagy Tanzániában kell számára kiderülnie.

 

Az itthoni önkéntessége alatt megbizonyosodunk arról, tud-e a keresztény értékeink szerint viselkedni, nem bűnöző, vagy van-e káros szenvedélye, ami rossz példa lehet a kinti gyerekek számára. Ha megfelel, akkor alaposan kiképezzük például egészségügyi, biztonsági szempontból, és csak ezután küldjük ki Afrikába

– magyarázta az alapító.


Mint mondja, nagyon fontos a szervezők részéről, hogy felismerjék, mire képes egy utazó vagy egy önkéntes, így annak jelenléte nem lesz „üresjárat". – Sok szervezet nem tudja, hogy mi az a hozzáadott érték, amit egy kilátogató vagy önkéntes tud adni, akár szakképzettség nélkül is. Ahhoz például, hogy valaki lekösse a gyerekeket délután, vagy hogy főzzön az építkezőkre, nem kell szakképzettség, csak jó munkamegosztás. Azt is fel kell ismerni, ha valaki nem boldogul az eredeti munkakörében: lehet, hogy valójában nem való neki például a gyerekekkel való munka, ahogyan azt eredetileg tervezte, de nagyon tehetséges abban, hogy pénzt gyűjtsön a projektekhez, vagy hogy kommunikálja Magyarország a munkánkat – zárta France Mutombo.


Ha tehát valaki humanitárius utazásra jelentkezne, csak jól szervezett programot válasszon, ahol meghatározott, teljesíthető és valóban hasznos célt tud szolgálni, és ahol őt magát is ellenőrzik és felkészítik az utazás előtt.

 Vegye a nyakába a világot – zölden!


 Nemcsak a segítő szándék, hanem a környezettudatosság is lehet szempont – vagy egyre inkább elvárás – az utazások során. A legklímabarátabb megoldás az lenne, ha mindenki otthon maradna, azonban munkál bennünk a kíváncsiság és a vágy, hogy más kultúrákat, tájakat ismerjünk meg. Ha elindulunk, akkor a szakemberek azt javasolják: lehetőleg ne repülővel utazzunk, válasszuk a kihasznált turistaosztályokat a járműveken. Ne fizessünk be olyan programokra, ahol kizsákmányolják az élőlényeket! Vegyük igénybe a helyi szálláshelyeket luxusszállodák helyett, és ne vegyünk felesleges, műanyag szuveníreket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában