Mire a falevelek lehullanak, itthon lesznek - na de melyik évben?

1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörökös egy boszniai hadgyakorlat megtekintésére utazott Szarajevóba, amellyel a Monarchia ppen az erejét mutatta volna a forrongó Balkánon. Már délelőtt merényletet kíséreltek meg a trónörökös ellen, amelyben kíséretének egy katonatiszt tagja sérült meg. Délután éppen őt ment feleségével meglátogatni a kórházba, amikor pisztollyal rájuk lőtt Gavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű titkos szerb szervezet tagja^. Mindketten belehaltak a sérülésükbe.

A merénylet éjszakáján a Monarchia több városában is, különösen a horvát és a boszniai területeken, szerbellenes tüntetéseket tartottak. Ferenc József II. Vilmos német császárhoz fordult, levelében utalva arra, hogy Szerbiával az ellentétek nem fognak elsimulni soha. A német vezérkari főnök kifejtette: az erőviszonyok 1914 után csak romlani fognak, mert Oroszország vasúti hálózatot épít ki, és ezzel gyorsabban fel tud vonulni az orosz haderő. Ha háborút akarnak, most vagy soha!

A trónörökös temetése után, július 5-én Vilmos császár biztatta Ferenc Józsefet az ultimátum megküldésére, és garantálta a német támogatást egy esetleges háborúban. 1914. július 22-én Leopold von Berchtold külügyminiszter megküldte Wladimir Giesl von Gieslingen belgrádi osztrák–magyar követnek a Szerbia elleni ultimátumot. A követ másnap átadta a dokumentumot a szerb kormánynak, 48 órát adva a válaszra. Július 25-én elfogadtak minden pontot, kivéve az ötödiket, amely a szuverenitás megsértésének tartottak. A Monarchia ekkor részleges mozgósítást rendelt el, majd július 28-án hadat üzent Szerbiának. Ezzel kezdetét vette az első világháború. II. Vilmos 1914 augusztusában így indította útnak katonáit: „Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek!" Azt nem tette hozzá, melyik évben. Egy császár soha nem téved.