Nobel-díj a fertőző betegségek három kutatójának

A kitüntetettek 8 millió svéd koronával (266,3 millió forintos összeggel) gazdagodnak, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik. 

Az illetékes bizottság indoklása szerint William C. Campbell és Omura Szatosi a fonálféreg-fertőzések, Juju Tu pedig a malária elleni újfajta kezelés kidolgozásáért érdemelte ki az elismerést. 

A Campbell és Omura által felfedezett hatóanyag segítségével radikálisan sikerült visszaszorítani olyan betegség előfordulását, mint a folyami vakság és a nyirokfilariázis, de az Avermectin az élősködők által okozott egyéb betegségek ellen is hatékonynak bizonyult. 

A két tudós által vizsgált paraziták a népesség harmadának szervezetében megtalálhatók, és különösen gyakoriak Fekete-Afrikában, Dél-Ázsiában, valamint Közép- és Dél-Amerikában. A folyami vakság a szaruhártya gyulladásos megbetegedése, amely végül a látás elvesztéséhez vezethet. A limfatikus filariázis több mint százmillió embert sújt és tünetei között van a nyirokcsomók fájdalmas, gyulladásos duzzanata. Súlyosabb esetben elefantiázis, vagyis a láb, a kar vagy a herezacskó nagyfokú duzzanata alakul ki. 

Kutatásai során Omura Szatosi mikrobiológus a talajban élő Streptomyces baktériumokkal végzett kutatásokat és izolált, majd tenyésztett ki olyan törzseket, amelyeket hasznosnak vélt a kórokozók elleni küzdelemben. Ezek egyike lett a Streptomyces avermitilis, az Avermectin forrása: ezt a törzset tovább vizsgálva fedezte fel ugyanis William C. Campbell a Streptomyces avermitilis hatékonyságát. Az Egyesült Államokban dolgozó tudós állatoknál kimutatta, hogy a baktérium legyőzi a parazitákat.  

Az Avermectin kémiai módosítás után még hatékonyabb lett, és átnevezték Ivermectinre. Később ezt a gyógyszert vizsgálták embereknél az élősködők okozta betegségek elleni harcban. Omura és Campbell felfedezései együttesen a gyógyszerek egy olyan új generációjának megalkotásához vezettek, amelyek rendkívüli hatékonysággal győzik le a paraziták okozta betegségeket. 

A kínai Juju Tu a hagyományos gyógynövénykezeléshez fordult, hogy új terápiákat keressen a malária gyógyítására. A maláriafertőzött állatok kezelésére használt gyógynövények hatalmas tárházából az artemisia annua növény bizonyult ígéretesnek, ám az eredmények nem bizonyultak konzekvensnek, ezért Tu a ősi kínai szakirodalmat tanulmányozva egy általa kifejlesztett tisztítási folyamat segítségével sikeresen vonta ki az Artemisa annua aktív összetevőjét.  

Tu volt az első tudós, aki kimutatta, hogy ez az összetevő, amely később Artemisinin nevet kapta, igen hatékony a malária parazita ellen mind a megfertőzött állatokban, mind az emberekben. Az artemisinin a malária elleni hatóanyagok egy új osztályát képviseli, amely gyorsan öli meg a maláriaparazitákat kifejlődésük korai szakaszában, ez magyarázza példátlan erejét a súlyos malária fertőzések kezelésében.  

A malária évente mintegy 200 millió embert fertőz meg. Az Artemisinint a világ minden malária sújtotta vidékén használják. Ha kombinált gyógykezelésben alkalmazzák, több mint 20 százalékkal csökkenti általánosan a betegség miatti elhalálozást és több mint 30 százalékkal gyermekek esetében. Ez egyedül Afrikában több mint százezer élet megmentését jelenti. 

Az Avermectin és az Artemisinin forradalmasította az élősködők okozta betegségekben szenvedők gyógykezelését. Campbell, Omura és Tu átalakíttta ezen betegségek gyógyítását. Felfedezéseik globális hatása és jótéteménye az egész emberiség számára felbecsülhetetlen. 

Az orvosi Nobel-díjak
Az orvostudományi Nobel-díjat 1901 óta most 106. alkalommal ítélték oda, összesen 210 tudósnak: 38 alkalommal kapta egy, 32 alkalommal kettő és 36 alkalommal három tudós részesült megosztva az elismerésben. A 210 kitüntetettből 12 nő van, akik közül csak Barbara McClintock vehette át egyedül a díjat 1983-ban. A kitüntetést kilenc alkalommal (1915, 1916, 1917, 1918, 1921, 1925, 1940, 1941 és 1942) nem ítélték oda. A díjat egy kitüntetett nem vehette át: a német Gerhard Domagkot Adolf Hitler arra kényszerítette, hogy utasítsa vissza a neki 1939-ben megítélt orvosi Nobel-díjat, a tudós az érmet és az oklevelet (a pénzösszeget már nem) csak 1947-ben vette át. 

Az eddigiek során a legfiatalabb kitüntetett Frederick G. Banting, aki 1923-ban harminckét évesen vehette át a díjat, míg a legidősebb Francis Peyton Rous, aki nyolcvanhét éves volt, amikor 1966-ban neki ítélték a kitüntetést. 1947-ben fordult elő első alkalommal, hogy egy házaspár mindkét tagja, Gerty és Carl Cori is megkapta az orvosi Nobel-díjat. A díjazottak átlagos életkora ötvennyolc év, a legidősebb élő kitüntetett az 1920-ban született Edmond H. Fischer amerikai tudós, aki 1992-ben kapta meg a díjat. 

Érdekesség, hogy a díjat el nem nyert jelöltek kilétéről ötven évig nem közölhető információ. Így például csak a fél évszázad lejártával derülhetett ki, hogy Sigmund Freud osztrák pszichiátert nyolc alkalommal jelölték, de egyszer se kapta meg a díjat. 

Eddig három magyar vagy magyar származású kitüntetettje volt a fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díjnak. A Svédországban élt Bárány Róbert (1876-1936) 1914-ben kapta a díjat "a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért". 1937-ben Szent-Györgyi Albert (1893-1986) - eddig egyetlen magyarként, aki idehaza folytatott kutatásokat - kapta a kitüntetést "a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen ami a C-vitamin és a fumársav-katalízis felfedezését illeti". Az Amerikában letelepedett Békésy György (Georg von Békésy, 1899-1972) "a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért" 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat.