Pezseg a szegedi képregényes élet

Szuperhősök, tiniboszorkányok, egy kövér kandúr, Disney-figurák, valamint jedilovagok pózolnak a hazai képregényfüzetek borítóin évek óta. Ez lenne a képregény? Ez is. És sok minden más: például Pulitzer-díjjal jutalmazott holokausztmemoár, a balkáni háborúkról szóló naplószerű tudósítás, maró társadalomkritika, erotikus kalandok vagy abszurd festőéletrajz. A felpezsdülő képregényes életből Szeged is kiveszi a részét: Pilcz Roland már harmadik képregénykötetét jelenteti meg idén, [namelink name="Szabó Zoltán"] Ádám pedig képregényes szaklapot szerkeszt.

– Engem a szuperhősök fogtak meg, de ahogy egyre több képregényt ismertem meg, lett kiforrottabb az ízlésem. Kiskoromban olvastam először képregényt, és bár egy idő után úgy gondoltam, kinőttem belőle, felnőttként visszataláltam hozzá. Úgy vélem, a képregény is egy kifejezési forma, mint a film vagy a regény. A sokszínűsége miatt szeretem. Kár, hogy drágák a kiadványok, és ezért kénytelen vagyok közülük válogatni – mesél hobbijáról a szegedi huszonéves Pusztai Dániel. Mi változott az elmúlt években, hogy egyre többen vállalják: ők bizony képregényt is olvasnak?

Képregényreneszánsz

A képregény a képzőművészet és az irodalom mostohagyereke. Bár mindkettőhöz számos szál fűzi, ezek eszközeit vegyítő saját formanyelvvel bír. Ki is érdemelte a kilencedik művészet elnevezést. A képregény hazánkban sokáig nem tudott elszakadni az irodalomtól: az ötvenes évektől kezdve hosszú évtizedeken át az irodalmi művek képregényes adaptációi jelentették a képregényt. A nyolcvanas években aztán kinyílt a világ, és a nyugati képregények – a Kockás, majd Bobo, Góliát, Garfield, Pókember és társaik – elözönlötték az újságárusok standjait. Az ezredfordulóra azonban egy-két gyermekképregényen kívül megszűnt csaknem valamennyi kiadvány.

2005-ben aztán ismét nekilendült a képregénykiadás: a Maus című holokauszt-képregény hozta meg az áttörést. Megalakult a Magyar Képregénykiadók Szövetsége, amely közös lobbival elérte, hogy igényes kivitelezésű képregényalbumaik helyet kapjanak a könyvesboltok polcain. Azóta több magas színvonalú, felnőtteknek szóló kiadvány jelenik meg, és a képregény különféle kulturális változatai váltak elérhetővé: az amerikai comics, a francia–belga bande dessinée, az olasz fumetti és a többféle mangakötet ott sorakozik a boltok polcain a magyar alkotók munkái mellett. A kiadványok gyakran több ezer forintba kerülnek: a hazai rekorder a 300 című Frank Miller-képregény, amelyből nemrég filmváltozat is készült. A nagyalakú színes album ára 5500 forint.

A hazai képregény sokáig a nyomtatott sajtó lapjain kapott megjelenési lehetőséget: a Népszava, a Pajtás, a Magyar Ifjúság és a Füles adott otthont az olyan rajzolóknak, mint Zórád Ernő, akinek munkáiból tavaly a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban rendeztek kiállítást, Korcsmáros Pál vagy Fazekas Attila. A rendszerváltás után a magyar képregény a partvonalon kívülre került, de azóta felnőtt egy generáció, amely friss vért pumpált a hazai képregénybe. A Magyar Képregény Akadémia tömöríti a fiatal képregényírók és rajzolók nagy részét. De közel sem mindenkit!

Hazai kiadványok

A könyvesboltokban található képregények legtöbbjét alig néhány éve gründolt képregénykiadók jelentetik meg. A legtöbb kiadvánnyal jelentkező kiadókat szedtük csokorba. A Képes Kiadónál jelenik meg többek közt a felújított Rejtő-sorozat, a Papírmozi képregényantológia vagy a Batman-kiadványok, de ők adták ki a 300-at is. Az Art-comix igényes művész-, illetve kultképregényeket kínál.
A Fumax kiadó jelenteti meg hazánkban például a Sin City történeteket, valamint egyedüliként ad ki olasz képregényt, vagyis fumettit. A Mangafan megbízhatóan magas színvonalú mangakínálattal rendelkezik, míg a nagy múltú Athenaeum Kiadó eredetileg angol nyelvterületen megjelent mangakiadványokkal próbál betörni a piacra.

Akik rajzolják

A szegedi Pilcz Roland gyermekkora óta rajzol képregényeket. Kitartását siker koronázta: a fiatal alkotók közül szinte egyedüliként készít önállóan teljes köteteket. Nem csoda, hogy sokak szerint ő az egyik legtehetségesebb és legtöbbre hivatott fiatal magyar képregényalkotó. Egy-egy képregényalbumában több mint féléves megfeszített tempójú munkája fekszik. Még a főiskolán tanul, így lett hőséből, Kalyber Joe-ból is főiskolai diák, aki egy lány miatt keveredik elképesztő kalandokba. Az ősszel trilógiává bővülő sorozat első albumát még 2005-ben jelentette meg. A Kalyber Joe egy fiatalos, szórakoztató, játékos és könnyed stílusú sztori-orientált kalandképregény, amely remek verbális és képi humorával, valamint filmes utalások tömkelegével nyűgözi le olvasóját.

Lendületes történetvezetés, bájos és szerethető karakterek, valamint a stílushoz remekül passzoló rajzok jellemzik az eddig megjelent A kezdet és Eső című köteteket. Ezek mellett a Fekete-Fehér Képregény-antológiában, az Eduárd című képregénylapban, valamint a Szegedi Tudományegyetem SZTE-reo lapjában olvashatjuk Roland munkáit.
– Ha csöves leszek, akkor is csinálni fogom – mesél képregény iránti elhivatottságáról, hiszen tisztában van vele, a képregényrajzolás nem túl jövedelmező szakma.

Képregénytúra Szegeden

Szegedi az első magyar képregényes szaklap főszerkesztője, [namelink name="Szabó Zoltán"] Ádám is. Zoltán, aki amellett, hogy képregénygyűjtő – 1200 darab büszke tulajdonosa – és a kepregeny.net oldal egyik adminisztrátora, tavaly tavasszal összehozott egy képregényeknek szentelt lapot, a Panelt, melynek címe a képregényeket alkotó képkocka másik nevére – és nem az épülettípusra – utal.

A Panel igyekszik minden képregényfajtával foglalkozni, így segíti az eligazodást a folyamatosan szaporodó kiadványok között. Részben Zoltán kitartásának köszönhető az is, hogy egyre több helyen kapni Szegeden képregényeket.

A Bálint Sándor Könyvesbolt képregénykínálata számít Szegeden a legnagyobbnak, amit a Szeged Plazában található Alexandra, valamint az 576 Kbyte üzlete követ. Nagyobb mennyiségben kínál képregényeket a belvárosi Alexandra és a Fókusz Könyváruház is, de egy-két kiadványba már csaknem valamennyi könyvesboltban, valamint a Bahiában is belefuthatunk.

Az antikváriumokban is akad – olykor kedvező összegért, máskor túlárazva – pár régi hazai darab. Néha azonban egy-egy újvidéki magyar nyelvű Asterix és Talpraesett Tom kötet is felbukkan, amelyre érdemes lecsapni. És hogy van-e ezekre érdeklődés? Május végén egy hét sem kellett ahhoz, hogy a szegedi képregénykedvelők szétkapkodjanak egy több mint háromszáz darabos képregénygyűjteményt a Kárász utcai antikváriumból.