Senkinek sem könnyű a születési sorban: megbélyegezhet a testvérsorrend

– Szeretem, hogy van egy nővérem. Jó, hogy azt érzem, ebben a „buliban" ketten vagyunk – mondja olvasónk, Kata, amikor arról kérdezzük, szerinte más ember lenne-e, ha egykének születik, vagy ha ő az idősebb testvér, esetleg a középső. – Biztos meghatározó, hogy hányadiknak születsz.

Mary-Kate és Ashley Olsen  ikrek, számos vígjátékban együtt szerepeltek. Ben és Casey Affleck közül előbbi az idősebb, már megnyerte az Oscart, öccsét még „csak" jelölték az elismerésre. Baldwinék négyen vannak testvérek, Alec, Daniel, William és Stephen.

Sok minden könnyebb volt nekem, a fiatalabbnak, de van ellenpólusa is: mindig én leszek a kicsi, bármit is érek el! Ez bizonyos helyzetekben zavaró, valahogy mégsem cserélném el a szerepeket – szögezi le.

 Eminens elsők

Másik olvasónk, Linda azt mondja, néha úgy érezte, hogy három évvel idősebb bátyja árnyékában jár, de ma már tisztábban látja a helyzetet. – Velem elnézőbbek voltak, mindig neki kellett az okosabbnak és a felelősségteljesebbnek lennie – avat be, és azzal folytatja, sokáig tartott elfogadni azt, hogy nem megy semmire, ha folyton hozzá hasonlítja magát, vagy az ő életét akarja élni. – Egyébként nagyon hálás vagyok, hogy egy 3 évvel idősebb bátyám van, mert másként nem értenék egy csomó menő dologhoz, például a videójátékokhoz – nyugtázza.

 L. Stipkovits Erika szakpszichológus már könyvet is írt a témában. Nem lepődik meg azon, amit olvasóink mesélnek. Sőt, elég általánosnak látja a felvázolt helyzeteket. – Tipikus, tudattalan beidegződés azt mondani a nagyobbiknak, hogy neki kell okosabban viselkednie, vigyázni a kisebbre, példát mutatni neki. És az is általános, hogy a kisebbtől kevesebbet várnak, elnézőbbek vele – mondja, és hozzáteszi, azért az, hogy milyen emberek leszünk, nem csak a születési sorrenden múlik.

  Szerepcsere

 – A személyiség alakulásában szerepet játszik a genetika és a környezeti hatások is – folytatja a szekértő. – Utóbbiból van, ami ugyanúgy, és van, ami teljesen másképp érinti a testvéreket – magyarázza, és kiemeli, akár még fel is cserélődhetnek az első- és másodszülött szerepek.

Egy 250 ezer norvég férfit érintő vizsgálat szerint az elsőszülöttek enyhén intelligensebbek, mint testvéreik. Az idősebbek átlagosan 2,3 ponttal többet teljesítenek az IQ-teszteken, mint a másodszülöttek, és ez a trend tovább folytatódik a harmad-, negyedszülöttek esetében is. A vizsgálatot vezető Petter Kristensen szerint azoknál a férfiaknál, akiknek idősebb fiútestvére meghalt, így a másodszülött előrelépett a ranglétrán, az IQ-különbség nem jelentkezett, azaz ebben az esetben a szociális helyzet az, ami számít, és nem a valódi születési sorrend.

Olvasónk, Anett például másodikként, egy fiú után érkezett a családjába. – Én mindig az okos kislány voltam, a bátyám meg a semmirekellő nagyobbik fiú. Egy idő után ennek megfelelően kezdtünk viselkedni, de még mindig lelkiismeret-furdalásom volt a szüleim viselkedése miatt – osztja meg velünk.

L. Stipkovits Erika rávilágít, általánosságban az elsőszülöttek kapják a nagyobb figyelmet, ami azonban nagyobb elvárásokkal is jár. – A nagy figyelem egyben nagy teher is: egész életen keresztül meg kell felelni az elvárásoknak. Az elsőszülöttek az esetek többségében engedelmesebbek, tekintélytisztelőbbek lesznek. A másodszülöttek pedig gyakran az ellentétükként kezdenek viselkedni, lázadnak, forradalmárok lesznek – avat be. De mi a helyzet a harmadikként született gyerekekkel? – érdeklődünk.

  A kis királyfi

L. Stipkovits Erika szerint harmadiknak lenni sem könnyű. – A mesében mindig a harmadik, a legkisebb gyerek viszi a fele királyságot, de azért tudni kell, hogy az élet neki sem habos torta – válaszol, és elmagyarázza, mire ő születik, már mindenki éli az életét, és teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor mennyi figyelmet kap. Ráadásul nagyon sokat számít a testvérek közötti korkülönbség is.

Olvasónk, Petra még jól emlékszik, milyen rossz volt látni, ahogy két nagyobb testvérének már közös programjai voltak, ő meg még mindig nem mehetett velük, mondván, hogy túl kicsi. – Az egyik nővérem nyolc, a másik tíz volt, amikor születtem, így mindig úgy éreztem, kilógok kicsit a sorból – mondja. Testvére, Ildikó pedig arról számol be, középsőgyerek-komplexussal küzdött, úgy érezte, rá senki sem figyel.

L. Stipkovits Erika szerint utóbbi azért lehetséges, mert ilyenkor mindenki a legkisebbre összpontosít. Ráadásul pluszteher, hogy a legfiatalabbat a szülők gyakran szeretnék megtartani kicsinek, így ekképp is viselkednek vele, akkor is, ha már nem kéne. De a túl nagy korkülönbség sem tesz jót. – Ha 7 évnél több idő van a gyerekek között, akkor ők már tulajdonképpen funkcionális egykék. Ahhoz ugyanis, hogy jó, összetartó testvéri kapcsolat alakuljon ki közepesen feszült, konfliktusos és egyszerre közepesen meleg kapcsolat szükséges. Ez pedig leginkább azokra lehet jellemző, akik együtt nőnek fel – fejezi be.

Szokás azt gondolni, hogy az egykék önzők, képtelenek együttműködni, elkényeztetettek és nem elég szociálisak. L. Stipkovits Erika szerint ezek durva és téves előítéletek. – Ahhoz, hogy valaki ilyen tulajdonságokkal rendelkezzen, nem kell egykének lenni, ez inkább a neveltetésen múlik. A kutatások már rég bebizonyították, hogy nincs akkora különbség az egykék és például az elsőszülöttek között, mint gondoljuk – mondja, és hozzáteszi, azért sem szép dolog ebben hinni, mert sokan nem azért lesznek egykék vagy egygyermekes szülők, mert így tervezték, hanem mert így alakult a sorsuk.