Sült kolbász után csokipálinka

A Lébényben élő Wenesz Istvánné finom süteményei is bekerültek a Kisalföld receptkönyvébe.

A Lébényben élő Wenesz Istvánné Magdi néni finom süteményei is bekerültek a A Kisalföld receptjei című könyvünkbe, amelyet napokon belül kezükbe vehetnek olvasóink.

Gyermekekre jellemző tulajdonság, hogy ha valamivel kísérletezni szeretnének, azt akkor teszik meg, amikor a szülők nem tartózkodnak otthon. Magdika is így tett 13 éves korában: a szülők Téten szüreteltek, ő pedig nekiállt rétes nyújtani. A túrós finomság kitűnőre sikeredett, így a munkából fáradtan hazatérőket kellemes meglepetés várta.
A lébényi hölgynek már fiatalon specialitása volt a krumplis rétes, amiből az édesanyja vitt kóstolót a kollégáknak a munkahelyére, utána pedig már rendszerességgel kellett az utónpótlásról gondoskodnia, mert a helyi patikában dolgozók kérték süteményt. A tortáknak is a specialistája, az ismeretségi körben gyakran kérik meg Magdi nénit, hogy készítse el az ünnepelt a születésnapi tortáját.

Veneszéknél a családhoz tartozó Lipi kutya is megszokta a jót, ha a tacskó megérzi a készülő rántott hús illatát, nem hajlandó megenni még a szalámit sem. Ráadául édesszájú is, addig nem megy ki a konyhából, amíg a friss süteményből nem kínálták meg.

Magdi néni felnőtt fejjel csak azt bánja, hogy nem tanulta el édesanyjától a házi csokipálinka receptjét. A hatvanas évek végén a legények szívesen jöttek hozzá húsvétkor locsolkodni, mert igencsak ízletes itallal kínálták őket a lányok asszonyok. A csokipálinka a későbbiekben is hozzátartotozott a családi ünnepkhez, így mosolyogva idézte meg azt az időszakot is, amikor már három gyermeke volt: s a konyhába lépve látta, hogy gyermekei az asztalon hagyott üres likőröspohár aljából próbálták kicsöpögtetni a sűrű állagú ital utolsó cseppjeit…

Huszonöt éve óvodában dolgozik dadusként Magdi néni, így látja, a gyermekek ízlésésében végbemenő változásokat, hogy jóval válogatósabbak mint a korábbi generációk tagjai.  Az elutasítási lista élén a spenót és kelkáposztafőzelék áll, ráadásul a sóska már le is került az étlapról. A népszerűségi listát pedig a kifőtt tészták és a kelt tésztából készült sütik vezetik. A főzelékek mellett a leveseket terén is válogatósabbak, ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a napjainkban a fiatal szülők gyakran hagyják el a leveseket a főételek előtt. Ebben a  fogyasztáscentrikus társadalomban több nasihoz hozzájutnak a gyerekek. Vannak olyan csöppségek akik legszívesebben csak kólát és chipset fogyasztanának ebédre is, s nem bánnák, ha ezek bekerülnének az óvodai menübe is.

Magdi néni felidézte, hogy gyermekkorának meghatározó élménye volt a disznóölés, ami napjainkra sajnos igencsak kiment a divatból. Ha tartanak is, nem olyan a hangulata mint anno, amikor már előtte egy héttel készültek az eseményre: a rokonok, a barátok és a szomszédok is ott voltak vacsoráig. Ebédre májas pörkölt készült, vacsorára pedig hurka, sültkolbász és sülthús került az asztalra.

A disznó feldolgozása során vidám hangulatban telt az emlékezetes történetek felidézése. Ezzel szemben ma már inkább az a lényeg, hogy a disznó minél hamarabb feldolgozva kerüljön be a fagyasztóládába, vagyis sokan inkább a munkát látják benne, nem pedig egy kitűnő társasági eseményt.

Régen még nem voltak hűtők és fagyasztóládák, ahová be lehetett tenni a készételt és az alapanyagokat hosszabb idejű tárolásra, így régen nem ettek olyan gyakran friss disznóhúst, mint napjainkban, amikor akár két szelet karajért beugrunk a boltba, ha rántott húsra vágyunk. A disznóölés során a friss hús egy része, főleg a karaj „ment” a kóstolóba, ami később persze „visszajött”. Természetesen azért volt télen a szezonja disznóölésnek, mert melegben nem lehetett volna sokáig tárolni az ételeket. Vagyis nem csoda, hogy praktikus okokból osztották be egymás közt a rokonok és a barátok, hogy mikor kinél lesz a disznóölés.