Tilos dolgozni ma a nőknek - inkább űzzenek szerelmi varázst Luca napján!

Mielőtt életbe léptették volna a Gergely-naptárt, december 13. számított az év legrövidebb napjának, éjszakája pedig a leghosszabb éjszakának - adja magát, hogy akcióznak a boszorkányok. Nem véletlen, hogy ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét. A széknek karácsonyra kellett elkészülnie, felhasználtak hozzá 9 - kökény, boróka, körte, som, jávor, akác, jegenyefenyő, cser- és rózsafa -, vagy 13 féle fát. Kevesebben tudják, hogy hagyományosan szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. A székben egy szög sem lehetett, és 13 darabból 13 nap alatt kellett összeállítani. Mindennap dolgozni kellett rajta valamennyit, innen ered a mondás, hogy lassan készül, mint a Luca széke.

Ha a készítő karácsonykor az éjféli misén ráállt a székre, megláthatta, kik a boszorkányok, mert e jeles alkalomból szarvat viseltek - hanem aztán szedhette is a lábát, nehogy elkapják. Csak úgy lehetett tőlük megmenekülni, hogy hazafelé úton mákot vagy más apró termést kellett elszórni - a boszorkányok kényszert éreztek rá, hogy felszedjék a magokat, nem érték utol a futót. A széket hazaérve el kellett égetni. Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat. Aztán valószínűleg ott is futottak.

Bár Lucaszékét viszonylag ritkán készítenek már, máig élő szokás Lucabúzát vetni: karácsonyig általában kikel az e napon cserépbe ültetett búza, amelyet aztán a karácsonyfa alá vagy az ünnepi asztalra tesznek, mint az élet jelképét. Jósoltak is a búzából: ha minden szem kikelt, bő termésre számíthattak. Tessék megszámolni, mennyit ültetnek! A szokás a keresztény liturgiához is kapcsolódott: egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, égő gyertyát helyeztek közé. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, egyben Jézust jelképezte.

Luca-nap estéjén és éjszakáján megengedett volt a tréfálkozás, de még a lopkodás is. Az udvari kútból vizet csentek, nem egy udvar reggelre kapu nélkül maradt, vagy a szomszédba vitték, vagy a ház tetején rakták össze.

Mondják meg a főnöknek, hogy ma nem dolgozhatnak!

Bár már dél elmúlt, jókor szólunk, de ma munkatilalom vonatkozik a nőnemű lényekre. Súlyosan bűnhődik, ki ezt a parancsot megszegi: nem tudjuk, munkának számít-e eme cikk megírása. A bűbájosok, boszorkányok és rontások ellen úgy védekeztek elődeink, hogy Luca előestéjén minden ajtót, ablakot zárva tartottak a gonosz ellen. Az ártó erőket a kulcslyukba dugott fokhagyma, a bal ajtófélfába vágott kés és a keresztbe állított söprű is elriasztotta. A késen cseppet sem csodálkozunk, főleg ha a nem kívánatos lény orra előtt vágták bele az ajtófélfába. Nem volt szabad kölcsönadni, de kölcsönkérni sem, nehogy a boszorkányok kezére kerüljön a holmi - tehát azt adják, ami az idegeikre megy, hadd bűnhődjenek a banyák!

Nem árt az ólak ajtajára keresztet rajzolni, közben mondogatni, hogy "Luca, Luca, távol légy!" - lakótelepieknek javasoljuk a halak akváriumát vagy a tengerimalac ketrecét, bár előbbire nem fog jól a kréta, utóbbira meg tulajdonképpen nem is lehet írni, hiszen rácsokból áll. Nem könnyű igazi Luca-napot tartani a 21. században.

Végre a lényegre térünk: szerelmi varázslatok!

A népszokások mellett szerelmi varázslásra is alkalmas Luca napja - ugye erre voltak a leginkább kíváncsiak? Pogácsa tésztájával vagy gombóccal például remekül meg lehet jósolni a jövendő férj nevét: Luca-nap estéjén tésztát készítettek a lányok,  kiszabtak belőle 13 darabot. Férfi neveket írtak 13 cédulára, belegömbölygették a tésztába, és beletették a forró vízbe a gombócokat. Amelyik a leghamarabb feljött a forró víz felszínére, az mutatta meg a leendő férj nevét.

Tollat is tettek a pogácsákra: akié megperzselődött, annak nem kellett a férje nevén gondolkodnia, mert közeli halálra számíthatott.

A jövendőbeli nevét Lucacédulákkal is kideríthették: 12 cédulára férfineveket írtak a lányok, és Luca-naptól Karácsonyig minden nap tűzbe dobtak egyet. Amelyik utoljára maradt, az mutatta a leendő társ nevét.  Ehhez még sütni sem kell tudni, csak legyen otthon kandalló - bár végül is a gyertyaláng is tűz.

Utóbbi szerelmi jóslásnak létezett egy még egyszerűbb változata: a párna alá kellett tenni a cédulákat, minden nap kihúzni egyet, és amelyik utoljára marad, az lesz a férj neve.

Egy másik Luca-napi szerelmi jóslás: a lány Lucától karácsonyig minden nap almába harapott, majd az utolsó falattal az utcára ment, és az első szembejövő lett a férje. Ezt mi inkább nem próbálnánk ki. Aki szép akart lenni, a Luca napján vízbe tett almából evett, és abban a vízben mosdott.

Marton Gabriella szegedi jósnő néhány éve pártaláláshoz segítő mágikus praktikát osztott meg olvasóinkkal. Idézzük: "Vegyünk egy rózsaszínű gyertyát, amibe belekarcoljuk a kiválasztott fiatalember nevét. Luca napjának éjjelén ezt a gyertyát kell elégetni teljesen, a szertartás közben szantál vagy tömjén illatú füstölőt is égethetünk. Ha mindez megvan, elalvás előtt feküdjünk ellenkező irányban az ágyon, mint ahogyan szoktunk, és reggel, ébredés után próbáljunk meg visszaemlékezni az álmunkra, mert fontos jelentése lehet."

Ezen a napon alakoskodni is szabad

Ezen a napon fiatal legények és leányok kis csoportokban házról házra járva lucáztak, kotyoltak, rigmusokkal megvarázsolták a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. A Dél-Dunántúlon például Luca napjának hajnalán "kotyolni" vagy "palázolni" indultak a kisfiúk, egy idősebb legény vezetésével. Szalmát vagy fadarabot vittek magukkal - fontos volt, hogy előbbi lopott legyen -, arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést és a jószág nagy szaporulatát kívánva. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. "Kity-koty-kity-koty" volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés.

A fiatalok ezen az ünnepen, sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a Lucázást, aminek során a termékenység-varázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. Mondókát mondva megpiszkálták a tyúkokat is, hogy sokat tojjanak. Szokás volt az is, hogy az emberek e naptól kezdve 12 napon át megfigyelték az időjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.

A Dél-Alföldön e napon lucapogácsát is sütöttek, amelybe fémpénzt rejtettek a baromfi szaporodása érdekében. Mivel dologtiltó nap volt a nőknek, igen kíváncsiak vagyunk, ezt ki sütötte meg - csak nem a férfiak?

A legenda szerint Lúcia az ókeresztény időkben élt, fiatal szűzlányként. Édesanyja egyszer nagyon megbetegedett, és együtt mentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt, és álmot látott, minek hatására úgy határozott, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meggyógyult, de mégsem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, s pogány bálványok hódolatára kényszeríteni lányát. Mivel Lúcia nem tágított, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok megtorpantak lekötözött teste előtt. Végül megégették, így vértanúvá vált. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját.

Egy másik hagyomány szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének - de csodás módon visszakapta látását, sőt a szeme még szebben csillogott, mint annak előtte. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok, és a vakok védelmezője. A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, kitalált alak, kinek külseje csúnya öregasszonyé vagy fehér leples alaké. Szerepe a büntetés és a rontás: megbünteti azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13-án. (Forrás: sulinet)