Ország-világ

2015.09.11. 19:27

Törpi a legkisebb a Tisza játszóterén

Mérhetetlen nyugalom, helytől, módszertől és szerencsétől függő halfogás, kiváló társadalmi élet - mind a Tisza-part kiváltsága. Joci bácsi például csaknem ötvenéves tapasztalattal rendelkezik, élete sok boldog pillanatát köszönheti a folyónak, de tragédiákról is mesélt.

Kancsár Tímea

Magas költségek
– Az úszóházat kevés munkával karban lehet tartani. Tény, hogy vannak járulékos költségek, úgymint a műszaki vizsga nagyjából tízévente és a parti bérleti díj minden évben – tudjuk meg Molnár Zsolttól. – Ha szeretnénk, tudnánk most úszóházat venni ezen a partszakaszon? – faggatóztunk. Visnyei Ferenc és Molnár Zsolt úgy tudják, hogy bérelni most nem tudnánk, mert nincs szabad, vásárolni viszont igen. Egy-kettő a környéken eladó, nagyjából négy-ötmillióért árulják. És mire ezeket levizsgáztatnák, az újabb jelentős költséget jelentene. A tulajdonszerzés mondhatjuk, hogy „kihalásos" alapon megy. Katona Józseffel is megvetettük a költségeket: az ő úszóházához 4500 forint méterenként a parthasználati díj. A Tiszára a horgászat évente 14 ezer forint. Amíg négy évvel ezelőtt a Törpi vizsgáztatása 7600 forintba került, és 3-5 évre kapott engedélyt, addig most 96 ezer forint. A parti bejáró engedélyezéséért 45 ezer forintot fizetett, vizsgáztatása 17 ezer forint. Nagyon szigorú, régen nem volt így. Ez nem biztos, hogy segíti a tiszai turizmus fellendítését – véli Joci bácsi. A hajók mérettől és típustól függően – a ladiktól a nagyobb luxushajókig – 60–150 ezer forintért köthetnek ki egy szezonban. Kisebb és közepes nagyságú motoros hajót bérelni 5-10 ezer forintért lehet óránként a Tisza-parti kikötőkben.
 
– Innen látom, hogy fogott valamit! Hozom a távcsövet – és már akasztja is le az úszóház faláról, unokái fotója mellől Katona József a „messzilátót".

– Fogadni merek, hogy keszeg! – jósolgat Joci bácsi, miközben belövi az élességet. – Igazam volt, dévérkeszeg! – örül. Ezt, hogy csinálta? – tűnődtünk. A ladikban a halászok legalább hetven méterre tőlünk a Tisza közepén. A tapasztalat. Joci bácsi 73 éves, ebből csaknem ötvenet a Tisza mellett töltött, és ahogy lenni szokott, napi rendszerességgel horgászott. Aznap, amikor meglátogattuk, már hétkor kint volt a Törpin (azért nevezték el így az úszóházat, mert a környéken ez volt a legkisebb).

– Nagy betyár ez a vidra! Kétségtelen, jó vadász! Gyakran ellopja a halat, még azt a néhányat is, amit nagy nehezen kifogtam – ráadásul az idény sem volt túl jó – panaszolja Joci bácsi. Makói születésű, gyermekkorát a Maros-parton töltötte. 1960 óta élnek Szegeden, a Piros úszóházon kezdte a „pályafutását".

– Vettünk egy csónakot, oda kötöttük ki, onnan indultunk a családdal hajókázni, életünk részévé vált a folyó. Annak idején a Törpihez hasonló úszóházakról szivattyúzták Makón a Maros-part menti csatornákból a vizet, és így locsoltuk a kelkáposzta-, karalábé- és karfiolföldeket. Törpi is lehet vagy ötvenéves, de persze át lett alakítva, lakhatóvá tették – magyarázza József az úszóház feltételezett történetét. Minden nap kimegy a matuzsálemre. Ő a karbantartója, és szívvel-lélekkel látja el ezt a feladatot, a tulajdonosa pedig a barátja. Az abroszt felrántva eldicsekszik vele, hogy annak idején, amikor még a barátokkal mindannyian jól bírták magukat, itt zajlottak a nagy kártyapartik.

 Szép és szomorú emlékek

 
– Itt nem kell rádiót hallgatni, megy a műsor folyamatosan, a Tisza-parti programok szórakoztatnak. És hát a kilátásnál nincsen tökéletesebb. A feleségem is gyakran lejön, és az unokáim is sok időt töltenek itt. Bogi tizennyolc éves, olvasgat – én csak a Délmagyarországot olvasom ki mindennap –, Matyi a tizennégyet töltötte, ő bogarász típus, amihez szintén kiváló terep a Törpi – avat be József. Mikor a történetei felől érdeklődtünk, nem csak pozitív dolgok jutottak eszébe: egykoron a Virág cukrászda cukrászmestere volt, és sok évvel ezelőtt az egyik tanulója belefulladt a Tiszába. – Nagyon kedves, jó gyermek volt, csak rettentő mozgékony és fürge. Felugrott a Bertalan híd oldalára – gondolom vagányságból – és beleszédült. Másnap a társai itt várták mellettünk. Arra gondoltak, itt veti fel a víz. Három-négy nap múlva a Szabadság úszóháznál találták meg.

 Törpi a legkisebb a Tisza játszóterén. GALÉRIA



– A kutyánk elvesztése is nagyon megviselt. Mázli, a belga juhászunk, tizenhárom évig élt itt a Törpin. Nagyon kedves „vízi" kutya volt. Ha elindultam a csónak irányába, abban a pillanatba felugrott az orrára, és várta, hogy induljunk. Csak egy kört akart menni. Négy évvel ezelőtt betöréssorozat történt itt a parton, hozzánk is megpróbáltak bejönni – sikertelenül. Mázli áldozatul esett, agyonütötték azzal a pajszerrel, amivel a zárat is feszegették. Szörnyű volt reggel rátalálni Mázlira – emlékszik elszorult szívvel Joci bácsi elvesztett kutyájukra.
 
Privát buli

– Nyugodtan jöjjön le! Vendégünk egy tál halászlére! – invitált kedvesen Visnyei Ferenc és Molnár Zsolt, amikor megkérdeztük, körbevezetnének-e úszóházukon. Családi-baráti összejövetelbe csöppentünk a kellemes kora őszi időben.

– Ha paneldzsungelben laksz, de szereted a vizet, a várost, este a gyönyörűen kivilágított dómot, érdemes ide lejönni. Kellemes társaságban meginni egy pohár bort, és közben ringatózik alattad a Tisza – érvel Ferenc.

 Törpi a legkisebb a Tisza játszóterén. GALÉRIA



– Tizenöt éve hajózom, a víz szerelmese vagyok. Korábban Győr-Moson-Sopronban éltem, ott szörföztem. De mivel Szegeden hetente a szélcsendes napok száma eléri az ötöt, áteveztem a wakeboardra, később a vízisíre. Szél nem, de motorcsónak kell hozzá. Tavasztól őszig, hétköznap és hétvégén itt vagyunk, sokszor még október közepén a fagyos Tiszán is vízisíelünk. Itt most többen is kikötünk a hajóinkkal, így külön nem kell helyet bérelnünk sehol (különben 100-150 ezer forint lenne egy szezonra a bérlés), ráadásul ezzel még a téli tárolás nincs is megoldva – így spórolunk valamennyit – mutatja körbe a hajókat Zsolt, majd kivisz bennünket a folyóra, hogy onnan készíthessünk fotókat az úszóházról. Elmeséli, négyen haverok együtt vásárolták meg az úszó alkalmatosságot. Megbeszélték, hogy amikor valakinek külön bulija van, azt tiszteletben tartják.

– Fantasztikus, hogy a város közepén töltjük el a szabadidőnket. Előfordul, hogy itt is alszunk, hatan kényelmesen elférünk a kisházban. Szórakozást vettünk magunknak, nem munkát – érvel Ferenc, amikor afelől érdeklődtünk, miért éri meg jobban egy úszóház, mint egy kiskert.

 A folyó szeretete öröklődik

A Bertalan hídtól a belváros felé sétálgatva a parton látunk régi és újabb úszóházakat. Teljesen lakatlant, lepusztultat, rendezettet, tele élettel, na és modernet napelemmel. Gazdáik ismerik egymást, életük olykor találkozik. Történeteket előrántani a farzsebből nem tétel.

A Vígmatróz Söröző az utolsó olyan kikötők és kocsmák egyike, ahol még szintén családias a hangulat. Itt találkozunk Tóth Józseffel, a barátainak, családnak csak Taszigával. Harmincéve hajózik a Tiszán, hat éve a Vígmatróznál köti ki a hajóját. Nagy horgász, és még gyermekkorában az édesapja vitte le a Tiszára – azóta nem múló szerelembe esett.

– A Tisza szeretete öröklődik – állítja. Ezért arra számít, hogy az unokája, Csenge Antónia – akit édesanyja, Nagyné Tóth Szilvia éppen tisztába tesz a fedélzeten – majd a víz szerelmese lesz. Egyéves, és túl van már az első hajókázásán. – A régi hajósok kezdenek kihalni, és a Tisza lassan az újgazdagok kiváltsága, játszótere lesz. Mivel egyre nagyobb költséggel jár a hajók karbantartása és tartása, nem beszélve a bérlésről. Azért mi még tartjuk a szokásokat, együtt iszogatunk, sütjük és esszük meg a kifogott halat, hiszen mi ebben látjuk a folyó szépségét.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában