Tudjon meg többet az Európai Parlamentről!

Az Európai Parlamentnek (EP) három székhelye van: Brüsszel, Strasbourg és Luxembourg. Utóbbi helyen a titkárság működik, a képviselők "mindössze" a belga főváros és az elzászi települést közt ingáznak. Strasbourgba havonta egyszer, a plenáris ülésre utaznak a képviselők- ezt írja ugyanis elő az amszterdami szerződés. Ilyenkor nem csak a politikusok kerekednek föl, hanem az asszisztensek, tanácsadók is. Kamionokkal szállítják át a szükséges papírokat egyik helyről a másikra. A városkában ilyenkor szinte lehetetlen szállást találni. A képviselők nem kedvelik ezt a kétlaki életmódot, aláírásgyűjtésbe is kezdtek, hogy csak Brüsszelben ülésezzenek, de egyelőre nincs eredménye a kezdeményezésüknek.

Az Európai Parlamentnek a 2004-2009-es ciklus végén 785 képviselője volt. A 2009-2014-es időszakban csökken a politikusok száma: 736-an ülhetnek a padsorokban. Legkevesebb 23 tagúnak kell lennie a frakciónak, hogy hivatalosan is regisztrálják a tömörülést. Ha a politikusok három országból érkeznek, akkor 18, ha négy vagy több államból, akkor pedig 14 képviselő is elegendő a frakcióalakításhoz. Az EP-ben is vannak független képviselők.

A legtöbb képviselőt Németország adja: 99-et. Ez a szám 96-ra csökken, ha életbe lép a Lisszaboni Szerződés. Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország 78-78 politikust küldhetett eddig az EP-be. A Nizzai Szerződés értelmében a most induló ciklusban 72-72 képviselő érkezik ezekből az országokból. Ha életbe lép a Lisszaboni Szerződés, akkor 74 francia, és 73-73 brit illetve olasz politikus ülhet a parlamentben. Magyarország eddig 24 képviselőt delegálhatott, a Nizzai és a Reformszerződés értelmében pedig ezentúl 22 magyar tagja lehet az EP-nek. A legkevesebb képviselőt Málta küldheti: a szigetországot öt politikus képviseli Brüsszelben és Strasbourgban, illetve, ha életbe lép a Lisszaboni szerződés, akkor már hat máltai ülhet a padsorokban.

Az EP-ben az elmúlt öt évben 20 állandó bizottság (valamint két albizottság) működött. A parlament emellett ideiglenes bizottságot hozott létre az amerikai Központi Hírszerzőügynökség, a CIA által állítólagosan elkövetett európai jogértések kivizsgálására, valamint a klímaváltozás elleni föllépés lehetőségeinek kidolgozására.

Az EP-be jelenleg 27 tagállamból érkeznek képviselők. Huszonhárom hivatalos nyelven folyik a munka: angolul, bolgárul, csehül, dánul, észtül, finnül, franciául, görögül, hollandul, írül, lengyelül, lettül, litvánul, magyarul, máltaiul, németül, olaszul, portugálul, románul, spanyolul, svédül, szlovákul és szlovénul. Új hivatalos nyelv elismeréséről a tagállamok egyhangú szavazással döntenek. A plenáris üléseken minden képviselő az anyanyelvén szólalhat föl. A dokumentumokat is minden hivatalos nyelvre le kell fordítani. Emiatt pedig az EP-ben dolgozók harmada, mintegy 1500 ember tolmács, illetve fordító. És sosincs belőlük elég. Mivel 23 nyelvről és nyelvre kell fordítani, ez azt jelenti, hogy 506 nyelvkombináció él. Pontosabban ennek a duplája, 1012, mert kétirányú a fordítás: például magyarról németre és németről magyarra is kell tolmácsolni.

Mivel rengeteg nyelvkombináció van, lehetetlen mindegyikhez külön szakembert találni. Ilyenkor közvetítő nyelvet alkalmaznak: ez azt jelenti, ha például valaki magyarul szólal föl, akkor mondjuk a magyarul nem tudó máltai tolmács előbb meghallgatja az angol, francia vagy más fordítást és ebből fordít aztán máltaira. A legtöbb tolmácsra a plenáris üléseken van szükség: ilyenkor szabadúszókat is alkalmaz a testület.

Csak 30 éve választják a képviselőket

Noha az Európai Parlament (EP) csaknem hat évtizedes múltra tekint vissza, képviselőit mindössze 30 éve választják közvetlenül az európai polgárok. Az EP "ősét" 1952-ben hívták életre. Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) 1951-ben hozta létre Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia, hogy megelőzzenek egy újabb világháborút. Az ESZAK '52-ben állította föl 78 tagú közgyűlését. A küldötteket a hat tagállam nemzeti parlamentjei választották. Hat évvel később, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Euratom létrejötte után a testület az Európai Parlamentáris Gyűlés nevet kapta. Európai Parlamentnek pedig 1962-óta hívják a szervezetet.

Az EP-nek eleinte mindössze tanácsadó és felügyeletei voltak, azaz semmilyen jogi következménye nem volt annak, ha valamit az Európai parlament mondott. A helyzet a '70-es években kezdett változni, amikor az EGK-nak saját költségvetése lett. A büdzsé felügyeletét, ellenőrzését kapta meg 1970-ben, majd öt évvel később kétharmados többség esetén arra is lehetősége volt már az EP-nek, hogy akár el is utasítsa a költségvetést.

Az egyik legfontosabb változást a testület életében 1979 jelentette. 30 évvel ezelőtt ugyanis ekkor már nem a nemzeti parlamentek delegálták a képviselőket az EP-be, hanem a tagállamok polgárai közvetlenül választották meg őket. Noha a parlamentben a 2004-2009-es ciklusban 785 képviselő dolgozik, közülük alig tucatnyian vannak, akik az első közvetlen választás óta ülnek a padsorokban.

A parlament jogkörei fokozatosan bővültek az évek folyamán. A testület azzal érvel a hatáskörök további bővítése érdekében, hogy az EP az egyetlen olyan uniós szervezet, amelyet közvetlenül a polgárok választanak meg. 1987-től az EP gyakorlatilag vétójogot kapott néhány nemzetközi kérdésben, például a tagfelvételben, nemzetközi együttműködések jóváhagyásakor. Az 1993-as Maastrichti szerződés értelmében együttdöntési jogkört kap az EP. Korábban a testület csak elutasíthatta vagy elfogadhatta az Európai Tanács javaslatait, most pedig már módosításokat is beterjeszthet a Tanácsnak. Szintén a Maastrichti szerződés tette lehetővé, hogy az Európai Bizottságot (EB) az EP hagyhassa jóvá. Újdonság az is, hogy az Európai Parlament kérheti az EB-t: tegyen javaslatot új jogszabály kidolgozására. Az Amszterdami és Nizzai szerződések ezeket a jogokat több területre is kiterjesztették.

Ahogy bővült az EGK, úgy emelkedett a képviselők száma is. Elméletileg 750 főben maximálták a politikusok számát, ám a csatlakozások miatt ez a szám jelenleg 785 főt jelent. A június 4-e és 7-e közötti voksolást követően -mivel nem ratifikálták mind a 27 uniós tagállamban a Lisszaboni Szerződést- a Nizzai Szerződés értelmében 736 képviselője lesz az EP-nek. Ha elfogadják a reformszerződést, és hatályba lép, akkor 751 politikus dolgozik majd a parlamentben.

Magyarország 2004 május 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz. Abban az évben EP-választásokat is tartottak, júniusban. 2003 májusától 24 magyar képviselő dolgozott a parlamentben megfigyelőként. A politikusokat az Országgyűlés delegálta, az Európai Parlamentben fölszólalhattak, részt vehettek a bizottságok munkájában, egyedül nem szavazhattak. Az uniós csatlakozás után a 24 magyar hivatalosan is európai parlamenti képviselő lett. Mandátumuk a vasárnapi választásig tartott.