2019.07.21. 12:47

Új korszak jöhet a fájdalomcsillapításban: magyar felfedezés segíthet a kínzó tünetek enyhítésében

Megoldhatatlannak tűnt a krónikus regionális fájdalom szindrómával élők elviselhetetlen fájdalma, most mégis felcsillant a remény számukra: magyar és brit kutatók felfedezése révén enyhülhetnek a kínzó tüneteik. Az irány új, de fájdalomcsillapítás vágya egy idős az emberiséggel.

Borbola Lilla

Apróbb sérülések gyakran érnek bennünket: megvágjuk az ujjunkat vagy megszúrja, megkarcolja valami a kezünket kertészkedés közben, netán megrándul a bokánk vagy egy rutinműtét során ejtenek rajtunk kisebb-nagyobb bemetszéseket az orvosok. Az ezekkel járó fájdalom a legtöbb embernél órák vagy napok alatt elmúlik, nem úgy mint a komplex regionális fájdalom szindrómában (CRPS) szenvedők esetében, akiknek akár banálisnak tűnő sérülések után hónapokig, évekig kínzó fájdalommal kell szembenézniük, látszólag minden ok nélkül.

Akadályozza a Mindennapi teendők elvégzését

A helyzet még rosszabb lehet, ha nagyobb sérülések, műtétek után alakul ki ez az állapot, mert akkor a fájdalom még erősebb lehet, újra és újra előjöhet, elviselhetetlen, a jelenlegi fájdalomcsillapító kezelésekre nem reagáló, súlyos depressziót eredményező, tartós szenvedést okozhat.

A fájdalmat erős gyulladásos tünetek kísérhetik az adott területen: megmagyarázhatatlan módon sokkal fokozottabb duzzadás, bőrpír, esetleg verejtékezés, hőmérsékletbeli különbség (általában melegség) alakul ki, mint amit az adott sérülés indokolna. A szindróma általában súlyos életminőségbeli romlást okoz, mert a beteg a fájdalom miatt egyre kevésbé képes a mindennapi teendők ellátására. Ezért a kutatókat már régóta foglalkoztatja, hogyan enyhíthetnék ezeknek az embereknek a szenvedéseit.

– Mi azokat a fájdalomállapotokat célozzuk a kutatásainkkal, amelyekre jelenleg nincs megfelelő terápiás lehetőség. Ilyenek a sokáig fennálló idegi eredetű fájdalmak, amelyek hátterében számos ok állhat, például sérülés, műtét (főként a végtagokon, vagy emlőműtét után a karon), tumor vagy gyógyszer okozta idegkárosodás – kezdte Helyes Zsuzsanna, a Pécsi Tudományegyetem kutatóorvosa, egyetemi tanár, a Szentágothai Kutatóközpont elnöke. Hozzátette: a CPRS egy az ilyen idegi eredetű fájdalomállapotok közül.

Úgy gondolják, hogy a kis sérülés utáni fokozott gyulladásos és fájdalom reakciónak az az oka, hogy a sérülés területén az érző- és egyéb idegelemekből felszabadul valami, amit a szervezet kóros esetben idegenként ismer fel, és az ellen autoimmun reakciót indít el. Ezt most Helyes Zsuzsanna Dénes Ádámmal, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet egyik vezető kutatójával és a Liverpooli Egyetem kutatóival együttműködve kísérletekkel igazolta.

A CRPS-ben szenvedő betegek véréből tisztított ellenanyagok egerekbe történő injekciója utánozta kis sérülést követően az emberi betegség főbb tüneteit. Ebben modellben bizonyították, hogy a súlyos fájdalom hátterében a központi idegrendszer gyulladásos folyamatai állnak, és azonosították az ezt közvetítő egyik legfontosabb jelátvivő anyagot.

Vihart szelídítenek az agyban

A kutatók kimutatták, hogy a testben kialakult gyulladás és immunreakció hullámai valóságos vihart keltenek a központi idegrendszerben, aktiválva a fájdalomban szerepet játszó agyi központokat. Mindezért a hírvivő molekulák egy speciális fajtája a felelős.

A felfedezésnek gyakorlati jelentősége is van, mert ezeknek a hírvivő molekuláknak a hatása gyógyszerrel gátolható. Így a kutatás konkrét jövőbeli terápiás lehetőséget is felvázol, mely akár pár éven belül segíthet az érintett betegeken.

– Az erre alkalmas hatóanyag, az anakinra már évtizedek óta forgalomban van, elsősorban reumatoid artitisz kezelésére alkalmazzák. Ez azért fontos, mert a hatóanyag már átesett számtalan vizsgálaton. Az engedélyezési folyamatok során így az egyébként 10-15 évig tartó eredeti gyógyszerfejlesztési folyamat 1-2 évre csökkenhet, hiszen jelen esetben a CRPS elleni hatásosságát kell bizonyítani betegeken. Ez nemcsak idő-, de költséghatékony megoldás is lehetne. Ezek az eredmények azért is fontosak, mert ezen az elven más hatóanyagok is alkalmasak lehetnek a kezelésre, ami tovább javíthatja a betegek kilátásait – magyarázta Helyes Zsuzsanna.

A kutatóorvos és Dénes Ádám alapkutatási eredményei bizonyítják, hogy a korábban véltnél sokkal szorosabb a kapcsolat a gyulladásos folyamatok és a központi idegrendszer működése között.

A fájdalomcsillapítás egyik legújabb, jövőbe mutató iránya tehát, hogy az autoimmunitáson alapuló krónikus, kezelhetetlen fájdalomban az immunválaszt, illetve az immunválaszban résztvevő hírvivő molekulákat azonosítják és vizsgálják a kutatók. Az eredményeknek köszönhetően a nem is olyan távoli jövőben a betegeknek talán nem kell félniük az életüket megkeserítő fájdalomtól.

Sámánban és heroinban is kereste az ember az enyhülést

A fájdalomcsillapítás iránti igény azonban nem új ketletű az emberiség történetében, a szenvedés enyhítésének vágya az emberi közösségek kialakulásával egyidős. Rengeteg vegyületet kipróbáltak, sok receptet dolgoztak ki a történelem során az adott korok tudósai, orvosai, amelyeket több-kevesebb sikerrel (és mellékhatással) vetettek be a fájdalom ellen.

Már az őskorban is használtak gyógynövényeket azért, hogy a megbetegedett embernek elmúljon vagy legalább enyhüljön a fájdalma. A nomád népek sámánjaihoz is – akiknek nemcsak vallási, hanem gyógyító szerepük is volt– fájdalmaikkal fordultak a legtöbbször az emberek.

A legrégebbi írásos feljegyzéseket maguk mögött hagyó civilizációk is sokat tettek a testi szenvedéseik enyhítéséért – erről tanúskodnak például a babiloni agyagtáblák és egyiptomi hireoglifák is.

Az egyik legősibb fájdalomcsillapító szer az alkohol volt, amelyet már évezredekkel ezelőtt Mezopotámiában is alkalmaztak. Használata széles körben elterjedt volt, még a szülési fájdalmak enyhítésére is bevetették.

Szintén évezredes múltja van az ópiumnak. Az eredetileg kerti mákból származó opiátokat nemcsak gyógyászati, hanem élvezeti célokból is fogyasztották – és fogyasztják ma is, hiszen ópuimszármazék a morfium, heroin és a máktea is. Hangulatmódosító és szorongást csökkentő hatásuk miatt sokan válnak függővé, drogbeteggé. Az ópiumnak történelemalakító hatása is volt: a 18 században az addig a nyugati világ elől elzárkózó Kínában a britek elterjesztették a kábítószert, amely katasztrofális egészségügyi és gazdasági következményeket hozott magával. Mikor Kína be akarta tiltani a szer kereskedelmét, ópiumháború tört ki Angliával szemben, aminek végkimeneteleként a hatalmas ázsiai ország az angolok félgyarmatává vált.

Az erős függőségi kockázat miatt a fájdalomcsillapításra és a morfiumfüggők leszoktatásra új szert fejlesztettek ki: a heroint. Erről később kiderült, hogy sokkal addiktívabb, mint maga a morfium, addig azonban még köhögéscsillapításra is használták. 1895-ben aztán egy német vegyész, Felix Hoffmann felsőbb utasításra félretette korábbi projektjét, hogy a heroint vizsgálja. Később visszatért a félbehagyott kutatási témához, és felfedezte az acetil-szalicilsavat, azaz az aszpirint.

A modern fájdalomcsillapítószerek hatóanyagai rendkívül sokfélék, egyre többféle betegség, fájdalomállapot enyhítésére alkalmasak, de még mindig sokan élnek fájdalmakkal, sőt, függőséget okozó gyógyszerek is vannak forgalomban, így a területnek van még hová fejlődnie – ebben vesz részt például a magyar kutatócsoport is.

Fájdalmakkal élő hírességek

A testi fájdalom rengeteg híres ember életútját is végigkísérte. A mexikói festőművésznő, Frida Kahlo például gyermekkori bénulása, majd egy baleset miatti csípő- és gerincsérülése miatt küzdött élete végéig fájdalmakkal, de John F. Kennedyről is kiderült halála után, hogy jóval több testi panasztól szenvedett, mit amiről a közvélemény tudott. Gerincbántalmak és Addison-kór is kínozta többek között a tragikus sorsú amerikai elnököt. Míg nem tudták gyógyítani, a szifilisz is lassú, fáhjdalmas halállal járt, ebben a betegségben szenvedett például Munkácsy Mihály, Ady Endre, Rettegett Iván, Friedrich Nietzsche, Al Capone, Arthur Schopenhauer és Lenin is.