Újfajta evolúciós ábrázolást javasol egy magyar kutató

A mottóként kiemelt mondatot – „Az élet fáját talán az élet koralljának kellene nevezni, melynek alsó ágai már nem élnek, így az átkötéseik sem láthatók." –Charles Darwin írta 1837-ben vagy 1838-ban, s a tudós egyik jegyzetfüzetében maradt az utókorra. - írja az MTA.

A mondat nyilvánvalóan arra utal, hogy az elhalt korallágak vastag réteget képeznek az óceánban, élő virágállatokat csak ennek tetején találunk. A metafora így egyszerre utal a kihalt és az élő fajokra. Darwin két kisméretű, egyszerű ábrával is illusztrálta gondolatát. A Darwin összes művei szabadon elérhetők a Darwin Online portálonfajok eredetében (1859) viszont már „az élet fája" hasonlatot használta (igaz, hogy csak egyetlenegyszer) az élő szervezetek közti rokonság érzékeltetésére.

Ennek oka az lehetett, hogy e metafora éppen oly gyakran jelenik meg a vallási szövegekben, mint a művészetben (beleértve a népművészetet) és a mitológiában. Több évezredre visszanyúlóan ismert gondolatról van szó, gondoljunk csak a családfára, az uralkodóházak tagjainak ábrázolására.

Metafora vagy modell – hiányzik a meghatározás

Az élet fája, majd később a törzsfaábrázolások az utóbbi másfél száz évben egyre inkább elterjedtek. Az „életfa" az utóbbi három évtized biológiai kutatásainak is kedvelt eszközévé vált. Emiatt nagyon meglepő és kínos az a tény, hogy – a kémiai elemek periódusos rendszerével, a Mengyelejev-táblázattal ellentétben – nincs egzakt meghatározásunk „az élet fája" mögötti koncepcióra.

Ábrázolásának módszertana sincs standardizálva, használata pedig szabadon mozog a metafora, a modell és a megértést szolgáló eszköz között.

Bizonyos típusú életfák tulajdonképpen matematikai szigorúsággal szerkesztett gráfok: ilyenek az úgynevezett kladogramok vagy súlyozott változataik (a filogramok, a kronogramok vagy „időfák"). A gráf diszkrét matematikai eszköz, szögpontjai valamely objektumnak – a mi esetünkben például egy fajnak – felelnek meg. A szögpontokat élek kötik össze, amelyek valamilyen kapcsolatot szimbolizálnak. Ezzel szemben állnak azon típusú ábrák, amelyek sokkal inkább hasonlítanak egy élő fára, tehát jórészt metaforikus ábrázolásnak tekinthetők.

Gyakorlati és elméleti akadályok

A fent jellemzett fogalmi kavarodás, tisztázatlanság tudományos szempontból nem elfogadható, és nem szolgálja a biológiai kutatás céljait. Ez volt a kiindulópontja Podani János biológus, az MTA rendes tagja az elmúlt évtized során végzett vizsgálódásainak. A kutató numerikus ökológiával és szisztematikával foglalkozik. Az eredményeit összefoglaló tanulmány Az élet The coral of life. J. Evol. Biol., 2019, 46: 123.korallja címmel jelent meg az Evolutionary Biology folyóiratban.

„Félreértés ne essék, a fa típusú ábrázolások bizonyos szintig hasznosak, segítségükkel nagyon sok eredményt értünk el a szisztematikában. Ugyanakkor a fa-gráfok alkalmazásának korlátai is vannak. Amikor nagyon sok adatot kell illusztrálni, már nem működnek" – mondja Podani János. Egy fajszintű életfa felrajzolása (tehát amelynek szögpontjaiban az összes általunk ismert fajt feltüntetjük) az óriási adatmennyiség miatt technikailag lehetetlen feladat.

Csak a jelenleg élő növényfajok bemutatása kilencpontos betűvel szedett nevekkel egy 1660 méter hosszú papírívet venne igénybe; a ma ismert kb. kétmillió faj fájának ábrázolásához pedig már egy 10 km hosszú papírcsík kellene.

Ha többet szeretne olvasni a témában, és megnézni az evolúciós korallt, kattintson IDE>>>