lendületet kapni

2020.12.28. 06:25

Visszaadta az ország önbecsülését a mögöttünk hagyott tíz esztendő

Dömötör Csaba azt mondta: az emberéleteket és munkahelyeket fenyegető veszély mellett a harmadik teher 2020-ban a találkozások és közösségek hiánya volt, ami sokszoros erővel hívta fel a figyelmet jelentőségükre az életünkben. A politikus biztos benne, hogy 2021 az újrakezdés éve lehet.

Budapest, 2020. július 21. Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára a nemzeti konzultációról tartott sajtótájékoztatóján Budapesten 2020. július 20-án. MTI/Illyés Tibor

Forrás: MTI

Fotó: Illyés Tibor

Beoltatja magát a a koronavírus elleni vakcinával, amint sorra kerül, válaszolta a Magyar Nemzet kérdésére a a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára.

A KSH felmérése szerint a magyarok mindössze 15 százaléka oltatná be magát a koronavírus elleni vakcinával, ami lesújtó szám. Ön beoltatná magát?

Igen, élni fogok a lehetőséggel, amint sorra kerülök. Végre van egy fegyver a kezünkben a vírus ellen, és a szakértők szerint most nincs is hatékonyabb.

Minél jobban haladunk a tömeges oltással, annál hamarabb térhetünk vissza a normális kerékvágásba. Ezért is biztatunk mindenkit arra, hogy regisztráljon.

Több százezren már megtették, most, hogy karácsonykor ténylegesen is elkezdődött az oltási program, újabb lendületet kaphat ez a folyamat.

A napokban a miniszterelnök bejelentette, hogy a felére csökkenti az iparűzési adót. Amellett, hogy a baloldali városvezetők ezt egy politikai kampányhoz használják fel, érdemes megemlíteni, hogy az önkormányzatok – akárcsak az államháztartás – rossz helyzetbe kerültek a járvány nyomában járó gazdasági válság miatt. Orbán Viktor azonban kompenzációt is említett. Mire számíthatnak az önkormányzatok?

Először is érdemes valamit tisztáznunk. Az adócsökkentéssel az a célunk, hogy több pénz maradjon a kis- és közepes magyar vállalkozásoknál. Így tudják megtartani a munkahelyeket. Sajnálom, hogy a tiltakozó baloldali politikusok totálisan érzéketlenek eziránt. A 25 ezer főnél kisebb települések kompenzációt kapnak, a nagyobb önkormányzatok helyzetét pedig egyenként tekinti majd át a kormány.

Az önkormányzatok természetesen ezután is számíthatnak a fejlesztési támogatásokra. Egyébként nem ez az egyetlen döntés, amely a vállalkozások támogatásáról szól: a hiteltörlesztési moratórium, a munkaadói adócsökkentés és a bértámogatások is ezt szolgálták.

Az elmúlt hónapokban nem ez az első, ami megkérdőjelezhető a baloldal részéről. Például a gyurcsányista Arató Gergely arról beszélt az ATV-ben, hogy „sajnos” tavasszal kevesen haltak meg a járvány során. De ott vannak például a baloldali pártokból irányított és pénzelt álhírportálok, mint a Zsúrpubi.hu, az Ezalényeg.hu vagy a Hírklikk.hu.

Azt, amit korábban csak az internet hátsó udvarában lévő álhíroldalak műveltek, a baloldal 2020-ban a napi politika szintjére emelte. Nehéz eldönteni, hogy melyik volt a mélypont: amikor az álmentős kamuvideóval jöttek, amikor a statisztikákról hazudtak vagy amikor a tesztekről terjesztettek álhíreket. Sajnos óriási a választék. Lehet, hogy a kormányt akarták támadni, de az ilyen álhírkampányok általában az egészségügyi dolgozókon csattantak.

Úgy látom, most a vakcinával kapcsolatban folytatják a hangulatkeltést.

Minősítő körülmény, hogy ők is tudják: a hatékonyan végigvitt tömeges oltási programmal térhetünk vissza a régi kerékvágásba. Nem tudom, hogy ők egyáltalán akarják-e ezt. Gyakran érezzük azt, hogy a „minél rosszabb a helyzet, nekik annál jobb” megközelítést vallják.

Sokatmondó az is, hogy miközben ők pártpolitikai aknamunkára rendezkedtek be, a Fidesz pártszervezete idős honfitársainkat kereste fel és szervezte megsegítésüket. Óriási különbség.

Mennyire sikerült elszabotálnia a védekezést a baloldalnak?

A magyar egészségügy a baloldali szurkálódások ellenére is bizonyított. A járvány elleni összefogás erősebb volt az ellenzéki politikai golyózápornál. Az idei év azt mutatta meg, hogy a magyarok a legnehezebb időszakokban képesek olyan összefogásra, amely felülírja a pártpolitikai csatározásokat. Sokan mondják azt, hogy a saját életükben ez volt az eddigi egyik legnehezebb év. Ez igaz is, de mégis: az egészségügyi dolgozók melletti kiállás, az idősebb honfitársaink segítése vagy éppen milliók példaértékű helytállása a szabályok betartásában mind olyan dolgok, amelyekből erőt meríthetünk.

Úgy tűnik, a baloldalnak ez az év a kormány elleni harcról, valamint az összeborulásról szólt. Egyes politikusok az összefogás kapcsán már a győzelemről beszélnek. Mintha ennél most nem lenne fontosabb teendő.

Miközben mindenki a járvánnyal ellen küzd, az ő noteszukban csak a 2022-es kampány szerepel. Szinte már eredményt is hirdetnek, mintha nem a választók hoznák meg a végső döntést, hanem a külföldi főszponzoraik. A mi szempontunkból talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy

mostanra a baloldalon összeforrt, ami mindig is összetartozott. A leporolt Gyurcsány-koalíció a krumplilóbáló Jakab Pétertől az emelt hangerővel sosem spóroló Szabó Tímeáig terjed.

A hatalomsóvárgáson túl egy kötőanyaga van ennek a szövetségnek: a kormány iránti gyűlölet. Ez az indulat sajnos sokkal terebélyesebb, mint a foltokban meglévő hazaszeretetük. Azért az sokatmondó, hogy 14 évvel a szemkilövetések után megint a fekete öves privatizátor adja az ütemet az Apró-villából; a különbség annyi, hogy most összefogott a tízdanos nyilasokkal, akik már át is öltöztek vörösbe.

A baloldal összeborulását lehet úgy is értelmezni, hogy ez egy mindent vagy semmit helyzet: láttuk, hogy mi történt ezekkel a pártokkal a 2018-as újabb kétharmadot követően. A Jobbik szétszakadt, az LMP belülről robbant fel. Egy 2022-es újabb Fidesz–KDNP-győzelem vajon elhozza az ellenzékváltás esélyét a baloldalnak?

Könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy lehetne más a baloldal. Amit például a Jobbik bemutatott, az az elmúlt harminc év legdurvább átváltozása – vagy talán visszaváltozása. Az alapító nyilatkozatukban ott virít, hogy a posztkommunistákat el kell távolítani a hatalomból, erre most a saját pártjukat tették a posztkommunisták lába elé. Azok majd szépen szét is hordják a megmaradt darabkáit. Ha most nemzeti érzelmű Jobbik-szavazó lennék, akkor megalázva érezném magam, és feltenném a kérdést: Erre ki adott felhatalmazást? Másképp megközelítve: most, hogy nem lehet utazni a járvány miatt, a

baloldal mintha úgy döntött volna, hogy időutazásba kezd – vissza a múltba –, a Gyurcsány Tours pedig a Jobbikot is befizette erre az útra. Mi inkább a jövőt választanánk.

Apropó, jövő! Van itt egy önmagát a fiatalok pártjának nevező Momentum, amely most Gyurcsány ifjúsági szervezete lett. Mi a véleménye arról, hogy ez a politikai formáció belépett az összefogásba?

Pár nappal ezelőtt Lendvai Ildikó kritizált engem azért, mert azt mondtam, hogy „összegyurcsányozták” magukat a momentumosok. A helyzet az, hogy a kifejezés nem tőlem, hanem magától a Momentumtól származik. Én csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy a korábban legyintve tagadott összegyurcsányozódás most bekövetkezett. Ugyanis közös választási listán sütkéreznek majd. Ennyit arról, hogy mennyire jelenti a Momentum a megújulást. Semennyire. Abba pedig már bele sem megyek, hogyan próbálja meg letagadni Fekete-Győr András, hogy füstgránátot dobott a rendőrökre, miközben ezt a felvételek egyértelműen bizonyítják. Adódik a kérdés, hogy miként is vállalhatna felelősséget másokért egy olyan ember, aki a saját cselekedeteiért sem mer?

Akkor úgy járt, mint Kövér László, az Országgyűlés elnöke, akin a „moslékkoalíció” kifejezést kérték számon a baloldali pártok. Ismert: a kifejezés Soproni Tamástól, a Momentum terézvárosi polgármesterétől ered.

Most, hogy mondja, tényleg, ez a kifejezés is a Momentumtól jön. Úgy látszik, fel-feldobnak egy-egy kemény jelzőt, majd az visszaesik, és ők aláállnak. Soproni, ha jól emlékszem, moslékszerű mixről beszélt. Anélkül, hogy ezt az állítást stilisztikai és jó ízlés szempontból minősíteném, csak annyit jelzek halkan: most már ők is benne vannak.

Nemrég megváltoztak a választási szabályok, ami ellen élesen kikeltek az ellenzéki pártok, mondván, ez veszélyezteti az indulásukat, miközben szajkózták az összefogásmantrát. Miért volt szükség a szabályok újraírására?

Egyértelműen a kamupártok megfékezéséről van szó, hiszen aki országos listát szeretne állítani, annak most már számos helyen kell jelöltet indítania, és mintegy 35 ezer aláírás megszerzésével vehet részt a választáson. Egy jól szervezett országos párt esetében ez nem lehet akadály. Mivel a baloldali pártok vívmányként tekintenek a nagy összeállásukra, számukra sem jelenthet akadályt.

Visszatérve még egy kérdés erejéig 2022-re: hogyan látja, mi a legfontosabb különbség a kormánypártok és a baloldal között?

Nézzük mondjuk az egészet gazdasági szempontból, ahol kétféle megközelítés áll egymással szemben. Az egyik – a baloldali – arról szól, hogy egyfajta fűnyíróelv alapján mindenhonnan elvesznek, adókat emelnek és a segélyezési rendszer kiterjesztésében gondolkodnak a munkahelyek rovására. Csakhogy ez a politika egyszer már megbukott, az eredménye többek között 12 százalékos munkanélküliség és gazdasági pangás volt. A mi megközelítésünk más: szerintünk a gazdasági nehézségek idején is az a legfontosabb, hogy levegőhöz juttassuk a vállalkozásokat, illetve a családokat. Ezért fordulhat elő, hogy miközben a járvány gazdasági értelemben is oldalba kapta az országot, mégis bővülnek a családtámogatások, mégis sikerül tovább csökkenteni az adókat, és ezért lehetett döntést hozni a moratóriumról és a bértámogatásokról is.

A legfontosabb különbség azonban nem gazdasági, hanem az alapvető hozzáállásban keresendő: a mi közösségünk az, amely a meghatározó, akár nehéz pillanatokban is mindig a magyarok mellett áll. Ők azonban bármely ügyben képesek a saját országuk ellen kampányolni.

Napokon belül túl vagyunk a 2020-as éven, amelyben a koronavírus-járvány jelölte ki a feladatot: meg kell oldani a pandémia nyomán keletkező egészségügyi és gazdasági válságot. 2021 miről fog szólni?

Embert és országot próbáló év van mögöttünk. Az emberéleteket és munkahelyeket fenyegető veszély mellett volt még egy harmadik teher is 2020-ban, mégpedig az, hogy közösséghiányos év volt. Esküvők, keresztelők, rég megbeszélt baráti találkozások maradtak el, idős honfitársaink jelentős részének a szokásosnál több időt kellett magányban töltenie. Nem volt olyan család az országban, amelyiket ez ne érintette volna. A találkozások és közösségek hiánya sokszoros erővel hívta fel a figyelmet jelentőségükre az életünkben. Ezért én azt is várom a jövő évtől, hogy újra tudjuk erősíteni ezeket a közösségeket. 2021 az újrakezdés éve lehet. Hogy másképp is megközelítsem a kérdést, a járvány miatt nem volt lehetőségünk az elmúlt évtizedet értékelni, de egy biztos: a mostani Magyarországot nem lehet összehasonlítani a 2010 előttivel. Óriási utat tettünk meg.

A mögöttünk hagyott évek visszaadták az ország önbecsülését, a gazdasági függetlenségünk erősebb, a munkának nagyobb a becsülete, a családok pedig nagyobb támogatást kapnak,

és ezek keretéül a biztonságunkat is fenn tudjuk tartani. Ha majd lazul a járvány szorítása, erre az útra szeretnénk visszatérni. Ez az ország és ez a nemzet már sokféle bajból kijött, és végül erősebb lett. Azért dolgozunk, hogy most is így legyen. Köszönet mindenkinek, aki támogat minket ebben a munkában. Boldog új évet kívánok mindenkinek, azoknak is, akik nem mindenben értenek velünk egyet.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában