Visszakapták a magyarok a Kádár által elvett reményt

Pawel Cebula atya: Immár nyolc éve normális országban élhetünk.

Kiállt a kereszténység alapját jelentő hagyományos családminta mellett a Lengyelországban született, ám 1995 óta Magyarországon élő Pawel Cebula ferences szerzetes. A Magyar Időknek Tusványoson arról is beszélt, hogy most is együtt kell harcolnunk az igazi szabadságért, az életért, a házasságért, a családért és mindazért, ami életünket kereszténnyé teszi.

“Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz” – vallja Robert Schumannal Pawel Cebula. De vajon tudunk-e szabadon határozni a sorsunkat meghatározó kérdésekben? Egyáltalán van-e szabadság? – kérdi az atya, aki szerint érdemes megnézni Máltát, ahol például már nem lehet arról a vélekedésről beszélni, amely szerint a homoszexualitás gyógyítható.

A liberális vélekedés szerint az egyénnek addig van a szabadsága, amíg nem árt másoknak, ám Pawel Cebula szerint ebből a gondolatmenetből hiányzik az, hogy ki dönti el, mivel ártunk másoknak. A szerzetes szerint látni kell, hogy a mai világban tudatos megtévesztéssel és félrevezetéssel manipulálják az embereket. Példaként a családhoz való viszonyt említi, amely az utóbbi években jelentős átalakuláson ment keresztül, valamint a genderelméletet, amely szerint 72 nemi identitás létezik.

Mint mondja, a harc a jó és a rossz között, élet és halál, szeretet és gyűlölet között van, és ennek a küzdelemnek részesei, sokszor szenvedői vagyunk. Szent II. János Pál pápa szavait idézi: igenis léteznek olyan elemek, amelyek ki akarják oltani az ember lelkéből az evangélium iránti vágyat. Pedig a vallásosság az ember természetéből fakad – emlékeztet, hozzátéve: a kommunisták is törekedtek arra, hogy a kereszténységet egyfajta kultusszal helyettesítsék, így alkották meg például a Sztálin-kultuszt is.

Az atya szerint furcsa, beteg világban élünk, ahol azok a népek, nemzetek, amelyek nem élték meg az üldöztetést – nem úgy, mint ahogy például a lengyelek és a magyarok megélték –, nagyon könnyen feladják Jézusba vetett hitüket, és engedik manipulálni magukat. Azt is elhitették velük például, hogy a szinglilét jó dolog. De vajon boldog-e egy szingli? – teszi fel a kérdést Pawel Cebula, hiszen nincsen boldogság szeretet nélkül.

A minorita szerzetes fontosnak tartja, hogy a magyarok immár nyolc éve normális országban élnek, de még nem tudják értékelni, hogy ez mennyire jó. Véleménye szerint Magyarországon nem fordulhatna elő az Egyesült Államokban történthez hasonló eset: ott ugyanis hittanórán egy fiú azt állította, hogy márpedig csak két nem létezik, mire a tanárnő kirúgta az osztályból.

A magyarok most visszakapták azt a reményt, amit akkor veszítettek el, amikor beadták a derekukat Kádárnak – állítja. Véleménye szerint a puha kommunizmus, a gyakorlati materializmus az, ami a leginkább tönkreteszi a lelket. A félelem ugyanis rossz tanácsadó, a bizalom ellentéte, nem Istentől való. A kommunistákkal való kiegyezést kereső, Casaroli-féle keleti politika mögött is ez a félelem állhatott, a rettegés attól, hogy a kommunisták el akarják pusztítani az egyházat, ezért keresték a megoldást. Pedig van arra példa, hogy az egyház intézményi keretek nélkül is fennmaradt, sőt növekedett – emlékeztet. Ilyen volt a japán vagy a koreai egyház.

Pawel atya úgy véli, nem szabad engedni, hogy a félelem irányítson. Mint mondja, a magyar egyház életében a 2006-os év kiemelt jelentőségű, amikor imaév kezdődött a nemzet megújulásáért. Akkor a magyar püspöki kar a körlevelében azt írta: a magyar nép olyan mély válságban van, hogy csak Isten irgalma segíthet rajta. Az akkor kormányzó szocialisták és liberálisok fel voltak háborodva, de mégis elindult az imaév Mindszenty bíboros intelmének jegyében, aki azt mondta: „Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nyugodt vagyok a magyar nemzetért és egyházért.”

A kezdeményezéshez protestánsok is csatlakoztak, és 2006. augusztus 20-án, amikor Stanislaw Dziwisz akkori krakkói bíboros-érsek Magyarországon misézett, Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek bejelentette: 1,3 millió ember már jelentkezett is, hogy vállalja a mindennapi imádságot. A lengyelek közül sokan a mai napig azt gondolják, hogy ennek hatására Magyarországon tömegek tértek meg, és ennek tulajdonítják a Fidesz–KDNP 2010-es, sőt az idei kétharmados győzelmét is.

A szerzetes szerint látható, hogy nincsenek tömegek a templomokban, mégis mély az elköteleződés a keresztény értékek mellett. Szükség van a szolidaritásra, hordoznunk kell egymás terhét, ezt tanítják nekünk a magyar és a lengyel szentek is. Azt tanácsolja, bízzuk magunkat Istenre, szolgáljuk az embert, és próbáljuk együtt teljesíteni azt, amire Isten meghívott minket.